Éljen április elseje!

Nyilván nem véletlen, hogy a kormány éppen április elsejére időzítette a gyógyszerek árának befagyasztását, hiszen a népnyelv régóta a bolondok napjának tartja ezt a dátumot. Különösebben dekódolni sem kell tehát az üzenetet: a bankárkormány milliárdosai ismét bolondnak néznek bennünket. Kormányzásnak álcázott bohóckodásuk persze nem korlátozódik erre a kitüntetett napra. Az európai parlamenti választások kampányának hivatalos kezdetét például május 9-re tűzték ki, pedig az már elkezdődött a száznapos osztogatások idején, és csak újabb lökést kapott az elöregedő magyar társadalom egyik legszélesebb szavazórétegét megcélzó gyógyszerárcsökkentés bejelentésével. Mert hamisítatlan szavazatszerző akcióról van szó csupán, aminek költségeit, ahogy az szocialistáéknál lenni szokott, háromszor fizettetik velünk vissza később. A gyógyszerek árát ugyanis nem a pártállami időket idéző, abszolút piacellenes beavatkozással megdöbbentett gyártók, de még csak nem is a patikusok emelték drasztikusan. Hanem az a Medgyessy-kormány, amelyik első intézkedései között rúgta fel az előző kabinet által megkötött egyezséget, majd az áfával drágított orvosságok jelentős körénél megkurtította a támogatás mértékét. Most pedig a gyógyszergyárak és a patikák zsebében turkálva akarja helyrehozni a bajt, vagyis egész egyszerűen lop. Olcsóbban akarja eladatni a drágábban előállított és beszerzett készleteket. Amikor ezt szóvá tette az ágyszámleépítő Kökény Mihály társaságában beteg népe közé vegyülő miniszterelnöknek a kampánylátogatás céljára kiszemelt gyógyszertár vezetője, akkor azt találta válaszolni a gazdaság kérdéseiben nagyon jártas kormányfő, hogy legyen megértőbb, mert eddig milyen jól jártak az emelések idején. Mindamellett, hogy ez is hazugság, mert a patikának nem lesz attól több pénze, hogy a beteg többet fizet, a társadalombiztosítás pedig kevesebbet, és az áfát sem a gyógyszerész viheti haza; jól kivehető a válaszból a kádári populista cinizmus, amivel a „megtollasodott egészségügyiekkel” próbálja szembefordítani a nyugdíjasokat a világ leghírhedtebb gyűlöletmenedzserei által feltuningolt Medgyessy. Mindenesetre hitelt fognak kapni a kisebb gyógyszertárak, nehogy be kelljen zárniuk, mert az megint nem adná ki jól magát kampányidőszakban, de azt természetesen vissza kell majd fizetni a betegektől beszedett térítési díjakból. Ellopott pénzre nem jelent tehát kárpótlást. De mire ez fölveti a patikai árrés növelésének kérdését, ami megint csak a nyugdíjasok zsebére lesz könnyítő hatással, rég túlleszünk a júniusi választáson, 2006-ig pedig sok víz lefolyik még a Dunán.

És hogy szegény bolondnak nézettek nehogy átlássanak a szocialista ármány szitáján, habként odafújták uniós tortájukra az egyre előbbre hozott tizenharmadik havi nyugdíjuk felének a felét. Mert kemény dolog a statisztika, és az kimutatta, hogy a nyugdíjasfogyasztói kosár 8,4 százalékos inflációja ellenében felmutatott 6,3 százalékos nyugdíjemelés nem háromszázalékos reálérték-növekedéssel egyenértékű, hanem minimum kétszázalékos értékcsökkenést jelent, ami nem áprilisi tréfa, hanem a mindennapok realitása. Vagyis igaz pártunk és kormányunk borúlátó megérzése, miszerint szegény beteg nyugdíjasok már a gyógyszereiket sem tudják megvenni. Akkor viszont szemenszedett hazugság annak a folyamatos és nagymértékű kormányzati segítségnyújtásnak a sikerpropagandája, ami ömlik a kormánypárti médiából. Úgyhogy lesz itt még prolongált 14., sőt 15. havi nyugdíj is, és még ki tudja, mit hoz a ma kezdődő szeszélyes április. Nem árt tehát, ha – miután édesanyánk nevét bediktálva bankunk ügyintézőjének halálos csapást mértünk a pénzmosásra – élénken figyelni kezdjük Werber és Rosner kezeit.