Fokozott készültség

Annak idején, amikor még legalább operetthadsereg létezett Magyarországon, Kovács őrmester minden sátoros ünnep előtt kiadta a parancsot a laktanya-takarításra. Évszaktól függően sepertük az avart vagy a port az alakulótéren, és fehér festékkel átfestettük a szegélyt, ami elválasztotta a betont a füves résztől. A helyzet akkor fokozódott, ha pártunk és kormányunk valamely magas rangú képviselője is látogatást kívánt tenni az ünnepi állománygyűlésen. Ilyenkor magasabb készültségi fokot rendeltek el az elöljárók, ami annyit tett, hogy akár az eget is be kellett meszelni. Az öreg ráják időben felvilágosítottak minden kopaszt, hogy az adekvát kérdés ebben az esetben nem úgy szól, hogyan, hanem úgy, milyen színűre. Feledhetetlen az a jelenet, amikor harminc előfelvételis pingálta harckocsizöldre szeptember 29-e előtt az egyik első lépcsős laktanya fáinak idő előtt elsárgult leveleit. Mindez azért jutott eszembe, mert valami hasonlót tapasztalhatnak mostanában a szegediek, akiknek hőn szeretett városát pécézték ki a szocialisták rendkívüli kongresszusuk színhelyéül. Az időzítés egyszerűen pompás, hiszen közeledik a nemzeti ünnep, és Szegeden a nagy árvíz 125. évfordulójára is ekkor emlékeznek. Így minden érintett azt nyilatkozhatja a felfokozott sürgés-forgás okait firtató újságíróknak, hogy még véletlenül sem a pártrendezvény kedvéért takarítanak gőzerővel, hanem több évtizedes hagyománynak megfelelően próbálják eltüntetni a tél nyomait március 15-ig. Arról pedig igazán nem tehetnek, hogy a tél egyáltalán nem akar nyomtalanul eltűnni, sőt, mikuláskor sem láttunk akkora latyakot, amekkora pillanatnyilag akadályozza a kipucolkodást. De ez még mind semmi. Mert kétmillió forintért felújítják az újszegedi sportcsarnok bejárata előtti lépcsősort is. A munka befejezését a kongresszushoz igazítják, de természetesen ez sem a pártrendezvény miatt volt szükséges. Hosszú évek óta problémát okozott már ez a lépcső, amelynek fokai az idei télen igencsak meglazultak. Sok sajgó bokáról tudna mesélni sok, kis híján leharapott nyelv, bizonyítva, mennyire megérett már a felújításra a szóban forgó grádics. Jó hír, hogy a sebtében megvalósuló álom nem került külön pénzébe az adófizetőknek, és a rászorulóknak sem kell ezért szociális juttatásaik megnyirbálásától tartani. A már jó ideje tervezett rekonstrukcióhoz szükséges kétmillió forintot ugyanis a sportigazgatóság saját bevételéből teremtette elő. Szinte talált pénz volt! Mert mit ad Isten, a létesítményt éppen kétmillió forintért bérelte ki az MSZP. Már-már a csoda határát súrolja, ahogy a szükségből a szemünk láttára kovácsolódik erény. Bárcsak minden probléma ilyen gördülékenyen oldódna meg a szocialisták invázióinak nyomvonalán! Versenghetnének a városok, hogy rendezzen Kovács László (A pártelnök, nem az őrmester!) minél több rendkívüli kongresszust. Így valami megmenekülhetne az enyészettől mindabból, amit a szocialisták kormányzásaik alatt le- és elpusztítottak, tönkretettek és szétloptak. De sajnos mindez csak álom. A lépcső még csak-csak elkészül, mire a magas rangú vendég, Medgyessy Péter kormányfői lába illetni fogja, így feltehetően csak nyelve botlik majd meg Szegeden, lába nem. Bízzunk benne, hogy a másik kongresszusi felajánlással sem lesz nagyobb baj! Bár tegnap aláírtak néhány szerződést, és újra megígérték, még meglehetősen nagy az izgalom amiatt, sikerül-e leszerelni a miniszterelnöki konvoj elől a fizetőkapu sorompóját március 12-re. Azt meg végképp nem lehet tudni, mennyibe fog ez nekünk kerülni. Mi lesz szegény szegediekkel, akik már az eget is befestenék városuk fejlődése érdekében, ha menet közben kiderül, a festéket már megint ellopta valaki…?