Gabon

E N C I K L O P É D I A É N E Z E R

A történet a következő: Mike Fay biológus még a millennium esztendejében expedíciót vezetett Gabon legvadabb őserdeibe. A National Geographic révén e túra tapasztalatai közkinccsé váltak, miként Mike Fay tizenegy nemzeti parkra vonatkozó javaslata is. Eddig szép, de ami ezután esett meg, az már szinte mese: Omar Bongo gaboni elnök a Fay-expedíció hatására egyetlen tollvonással, egyetlen nap alatt tizenegy rendelettel létrehozta a Fay-féle tizenegy nemzeti parkot. Legalábbis jogilag. Idézet a National Geographic 2003. szeptemberi számából: „Fay volt az »őrült amerikai«, a szilaj férfi, aki átlábolt a szinte járhatatlan erdőkön és mocsarakon, aki jószerivel ruhátlanul üldögélt a szigethegyek tetején, és aki olyan Gabont mutatott be fényképeivel és történeteivel, amelynek létezéséről még maga Omar Bongo sem tudott. Aki végül megszólalt. »Az egészet akarom – mondta. – Nemcsak Lopét, hanem az egész hálózatot.«”
A kisded János hosszú ideig épp erről és nem másról álmodott. Úgy gondolta, hogy a természetvédelmi szándék érvényesítéséhez politikai hatalom, lehetőség szerint egyszemélyi hatalom kell, ezért kívánt brazil elnök lenni.
Később, kamasz Jánossá cseperedve s a portugál nyelv problémáival szembesülve felmérte, hogy brazil elnökként aligha nyílik lehetősége rendeletileg megmenteni Amazóniát a Transz-Amazonas útjától, hát elhatározta: majd próféta lesz. Az a nagy hatású személyiség, aki lángot gyújt a hatalom lelkében, s megénekelteti a követ. Beleénekli az akarnokok, hatalmasok és önkényesek fülébe a földi örök élet üzenetét.
Aztán, még följebb nőve, ketrecbe ült. Innét már tudjuk. Elfogadta, hogy úgymond ökológiai tudatformálásra van szükség, bla-bla-bla. Áltatta magamagát.
Most pedig, amikor oly felnőtt, hogy már-már öreg, utolérte az egykori álom, rácsapott üdvös keselyű gyanánt, és magával ragadta az égbe. Ímhol: megvalósították, helyette. S beigazolódott az, ami kissé kényelmetlen, s kevésbé sajtószerű.
Igazolódott, hogy egy próféta igenis tehet csodát. Mike Fay csodát tett. Általa igazolódott, hogy a természet sorsa egyedi és egyéni döntéseken múlhat. Olyan döntéseken, melyek meghozatalához csak politikai akarat kell és semmi más. Mint Omar Bongo egyedi és egyéni döntéséhez a tizenegy nemzeti parkról.
Ahogy rendeleti úton folyók eltéríthetők és ad absurdum népek semmisíthetők meg, ugyanígy, ugyanilyen precitizással erdők is megmenthetők és fajok is életben tarthatók. Ez a sikertörténet arra bizonyíték, hogy a feladat sokkalta egyszerűbb annál, mint amilyennek a trendekben, környezetvédelmi tudatformálásban és klímakonferenciákban gondolkodó ál-környezetvédelmi közbeszéd mutatni szeretné. Ha kiderülne, hogy így is lehet, kiürülne a konferenciaterem, és megtelne az erdő.