Ha van futballista, aki igazán kedves Abramovicsnak, akkor Francesco Totti egyértelműen az. Amióta csak tulajdonosa lett a Chelsea-nak, azóta próbálgatja Rómából Londonba csalogatni. Mindhiába. Nemrégiben aztán úgy látszott, sikerül a közelébe férkőznie, február végén ugyanis kész tényként jelentették be, hogy a Nafta Moszkva lett az olasz AS Roma labdarúgócsapatának tulajdonosa. Az orosz cégben egyötödnyi részesedése van Abramovicsnak, így a kapcsolat szárba szökkenni látszott. Főként, hogy az anyagi mélyponton lévő AS Romának égető szüksége volt a 400 millió eurós vételárra, s persze arra is, hogy az új tulajdonos 50 milliót szánjon játékosvásárlásokra. Abramovics szelleme kísértett, hiszen a rómaiak Christian Vierit, a spanyol Joaquint és a holland Edgar Davidst emlegették új szerzeményként. „Sensi elnöknek nem volt más választása, mert a Naftáé volt az egyetlen komoly ajánlat” – mentegetőzött a külföldi kérő miatt Franco Baldini klubigazgató, aki elárulta, hogy Walter Veltroni római polgármester a legeslegutolsó pillanatig igyekezett olasz vállalkozókat rábeszélni a vásárlásra, mindhiába.
Aztán az üzlet egyik pillanatról a másikra hamvába holt. A Nafta Moszkva az olasz futballt jellemző kaotikus üzleti állapotokra hivatkozva visszalépett. A közvetlen előzmény érdekes: az olasz hatóságok összehangolt akció keretében házkutatást tartottak a Serie A és a Serie B klubjainál hivatali visszaélés és mérleghamisítás gyanújával. Az ügyészi felhatalmazással érkező nyomozók minden iratot lefoglaltak, a vizsgálatról semmi sem szivárgott ki – komoly lehet az ügy, és elegendő ahhoz, hogy az orosz cég visszalépjen. Hogy saját jószántából-e, vagy külső sugallatra, nem tudható, az viszont tény, hogy a Nafta Moszkva elnöke a volt orosz ipari miniszterhelyettes Anatolij Kolotyilin, főrészvényese pedig Szulejman Kerimov olajmágnás, Vlagyimir Putyin elnökhöz közel álló alsóházi képviselő. Silvio Berlusconi olasz kormányfő sietve közölte, írhatnak akármit az újságok, az AS Roma eladásáról nem beszélt Putyinnal, fel sem merült benne, hogy megakadályozza az üzletet.
Higgyünk Berlusconinak, de ettől még tény, hogy a politikának, közelebbről az oroszországi viszonyoknak közük van az orosz multik, különösen Roman Abramovics futballüzleteihez. Mintha a milliárdos igyekezne kimenteni a vagyonát Oroszországból. Elemzők legalábbis az elmúlt esztendő őszén határozottan következtettek rá, mert megvált a RusAltól, az ország legnagyobb alumíniumgyárától, amely az utolsó komoly – az olajiparon kívüli – cége volt Abramovicsnak, miután már korábban túladott az Aeroflotban birtokolt 26 százalékos tulajdonrészén. Gazdasági befolyása ezzel nem csökkent számottevően, hiszen többségi tulajdonos maradt az öt legnagyobb orosz olajtársaság között nyilvántartott Szibnyeftben. Abramovics persze tagadja, hogy menekülne, azt azonban elismeri, hogy az orosz üzleti életben egyelőre a háttérben kíván maradni. Köze van-e ehhez annak, hogy az ügyészség vizsgálódni szeretne a Szibnyeftnél, szintén nem tudható, mindenesetre a hír aligha érintette kellemesen. Főként, hogy állítólag a Szibnyeft régóta az egyik legalacsonyabb társasági adót fizető orosz cég, a hivatalosan előírt 24 százaléknál jóval kevesebbet utal a büdzsének, ráadásul az adóelkerülő technikák egész tárházát vonultatja fel. Föltehetően a másik nagy olajcég, a Jukosz körüli botrány sem javíthatott Abramovics hangulatán, különösen, hogy először őrizetbe vették Platon Lebegyevet, a leggazdagabb orosz, Mihail Hodorkovszkij jobbkezét, majd a cég első embere, maga Hodorkovszkij következett. Nem beszélve a már korábban Angliába emigrált Borisz Berezovszkijról (ő indította el Abramovicsot az üzleti pályán), aki egyébként fellélegezhet, mert a brit hatóságok úgy találták, hogy politikai nézetei miatt üldözik otthon, így megtagadták a kiadását.
Abramovics tehát ismerheti az orosz gazdasági elit elleni politikai támadások menetét, még akkor is, ha – mint sokan állítják – ő nincs veszélyben, ami annak köszönhető, hogy betartja a játékszabályokat. Putyin elnök ugyanis hivatalba lépése után megegyezett az oligarchákkal arról, hogy a hatalom nem firtatja, hogyan jutottak hatalmas vagyonhoz, ha távol maradnak a politikától. Hodorkovszkij viszont felrúgta a Jabloko párt támogatására vonatkozó egyezséget (azzal az alig titkolt céljával, hogy előbb kormányfő, majd elnök lenne), ez vezetett cége, a Jukosz és az ellene indított akcióhoz. Ráadásul egyesek titkos Putyin–Abramovics megállapodást sejtenek a háttérben, amelynek lényege, hogy Abramovics vegye át az ellenőrzést a Jukosz felett. Mindenesetre a Jukosz és a Szibnyeft tervezett fúziója – ami megerősítette volna az alku tényét – elmaradt, Abramovics viszont egyre erősebb – külföldön. Nemrégiben közzétett adatok szerint a múlt évben ő kereste a legtöbbet Nagy-Britanniában: 564 millió fontot, ami szép summa. Főként úgy, hogy tavaly érkezett Londonba, és rögtön költött is szépen – a Chelsea-re.
Ezzel visszaérkeztünk a futballhoz, amely világszerte remek terepe a befektetéseknek. Sokan állítják, hogy kitűnően alkalmas a pénzmosásra, az olaszországi akció titkos és rajtaütésszerű volta is erre enged következtetni. Az pedig Abramovics üzleti érzékére, hogy éppen Angliát választotta. A legutóbbi, 2002-es adatok szerint ugyanis az esztendő során tízmilliárd euró volt az európai futball bevétele, az összeg 80 százalékát az angol, az olasz, a spanyol, a francia és a német csapatok könyvelhették el. Az ötök között Anglia a listavezető 130 millió euróval. A tiszta haszon ugyanakkor csupán 39 millióra tehető, mert a kiadásokat tekintve is az angolok álltak az élen, a fizetések például az előző évhez képest 26 százalékkal nőttek.
Forog tehát a pénz a futball őshazájában, ezért is várhatták tárt karokkal Abramovicsot. Meg másokat. Mondjuk Vlagyimir Potanin olajmágnást, a korábbi orosz miniszterelnök-helyettest, akiről elterjedt, hogy az Arsenal új stadionjának felépítéséhez 203 millió dollárt ajánlott föl – cserébe persze némi tulajdonrészért.
Az pedig lassan-lassan már megszokott, hogy ahol csőd fenyeget, ott jön Abramovics. A vele szintén hírbe hozott Parmánál Calisto Tanzi tulajdonos tízmilliárd eurós veszteséget halmozott fel a Parmalat tejgyárnál, ami szintén az övé; az AS Roma helyzetéről már esett szó; ami pedig a Jordan-istállót illeti, Eddie Jordan boldogan fogadta a szándékot. „A pénz nála nem számít” – mondta arra utalva, hogy a befektetés által a világbajnoki címre is esélyes csapata lehet.
Egyedül a vancouveri hokicsapat lóg ki a sorból, a Canucksot Abramovics azért szeretné megvenni Vjacseszlav Fetyiszovval (volt világklasszis hátvéd), Oroszország sportminiszterével közösen, hogy legyen egy színtiszta orosz csapat az NHL-ben.
Na ja, akinek pénze van, lehetnek úri passzói.
origo.hu
Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el
