Ösvény és alagút

Még akkor is hazugságnak minősül a valótlanság állítása, ha azt miniszterelnök teszi. Ennek vétke alól még az sem ad felmentést (ha éppen nem súlyosbító körülményként értékelendő), ha a valótlanságot a népszerűségvesztés megfékezése miatt állítja Medgyessy Péter. Feltételezhetnénk akár azt is, hogy állításainak súlyával és igazságtartalmával nem volt tisztában a kormányfő, s ezért folyamodott olyan „ócsított” lózungokhoz a Befektetői Tanács, tehát az ország legjelesebb üzletemberei előtt, mintha lakossági fórumon lenne. Ám mivel már-már monomániásan ismételgeti ugyanazt a néhány kampánycsengésű jelmondatot, evidenciaként kezeljük, hogy tudatában van a kincstári propagandaszöveg tartalmának valótlanságával. Azon egyszerű oknál fogva is, hogy szavai és a valóságos állapotok még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással. Egészen pontosan azokra a frázisokra szeretnénk felhívni a figyelmet, amely az ország gazdaságának rendkívül jó állapotáról szólnak. Ezek a frázisok – jelenleg – hamisak.
Szó sincs róla, könnyűszerrel javulhatnak a közeljövőben az ország mutatói, de ez korántsem a kormánynak lesz köszönhető, hanem annak a világgazdasági felfutásnak, amelyet meglovagolván a magyar cégvilág magasabb teljesítőképességre kapcsol. No meg személy szerint Pukli Péternek, természetesen, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének, akit a közintézmények demokratikus irányítási rendjét alaposan fölrúgva ültetett a kormány a KSH élére. A cégek – külföldi anyavállalataikhoz való szoros kötődésük, szimbiózisuk révén – szinte automatikusan képesek lesznek magasabb teljesítményre kapcsolni, amint az anyavállalatoknál jelentkezik a már mérhető világgazdasági fellendülés áldásos hatása. Feltételezve persze, hogy a kormány sem jobbító, sem ártó szándékkal nem avatkozik bele az üzleti folyamatokba, hiszen tapasztalhattuk az elmúlt két évben: a legkisebb központi beavatkozás is károkat okozott a gazdaságban.
A kormány egyetlen módon tud hozzájárulni a cégvilág magasabb teljesítménye révén jelentkező fellendüléshez: úgy, hogy szerénységre inti kegyeltjeit, s felére csökkenti azon bennfentesek számát, akik a tisztes adófizetőktől eltérő viszonyt ápolnak a költségvetéssel. Magyarán: az adószedésnél nem lesz szempont, ki hűséges pártkatona és ki nem, továbbá a közintézmények beszállítóinál sem a párthűség, hanem a piaci alapú szolgáltatás lesz a döntő érv. Mert hiába kapcsolnak magasabb teljesítményre a cégek, hiába fizetnek majd több adót, a költségvetés terhei továbbra sem csökkennek, ha a kiváltságosok továbbra is alagutat fúrnak benne. Ha alább adják, mondjuk beérik keskenyebb ösvénnyel is alagút helyett, minden esély adott, hogy helyrebillenjék a költségvetés egyensúlya. Mert – a kormányfő állításaival ellentétben – ez még nincs így. Akkor sem, ha az új retorikai elem, az uniós számítási módszertan szempontjai szerint vizsgáljuk. A Befektetői Tanács előtt Medgyessy Péter azt mondta, hogy folytatódik a gazdasági fellendülés. Éppen akkor, amikor az ország gazdasági helyzetét alapvetően befolyásoló ipari exportőrök komoly, csaknem öt- százalékos versenyhátrányt könyveltek el a múlt évben a környező országok exportőreihez képest. És mondta mindezt Medgyessy akkor, amikor az állam adóssága az egeket veri. Amikor a gyárak rendre bocsátják el munkásaikat. Amikor a pénzünk értéke ismét rohamosan romlik.
Nincs az a Ron Werber, Tal Silberstein és Jeremy Rosner, aki bebizonyíthatná, hogy igazat beszél Medgyessy Péter, amikor mindennek az ellenkezőjét állítja.