Nekünk Medgyessy kell!

A földkerekség sajtójának szabadságát vizsgáló Freedom House idei jelentése szerint a csatlakozó országok közül Észtországnak, Lettországnak, Litvániának, Lengyelországnak és Szlovéniának szabadabb a sajtója a miénknél. Idáig a dolog hihető. Az viszont nem, hogy a New York-i szervezet budapesti irodája – mert már innen osztályozzák a magyar sajtószabadságot – olyan jegyet adott a magyar sajtónak, amelynek alapján az szabadabbnak nyilváníttatott a cseh sajtónál. Ha pedig a világ többi országát is nézzük, akkor a magyar sajtó a Freedom House értékelésében szabadabb egyebek között az osztrák, a chilei, a görög, az izraeli és – nem kevesebb, mint 13 ponttal – az osztályozásban 33 pontot kapott olasz sajtónál, amely így, mivel pontszáma 30 fölé csúszott, a részben szabad kategóriába került!
Lapunk korábban nemegyszer azt jósolta: azzal, hogy a hazai balliberálisokhoz fűződő rokonszenvét nemigen palástoló Charles Gati a Freedom House tanácsadója lett, várható a magyar sajtó szabadságfokának felértékelése balliberális kormányok, valamint leértékelése jobbközép kormányok idején. Ez most is bekövetkezett.
A magyar sajtó valóságos helyzetének „operacionalizálásához” elég egyetlen, tapasztalaton alapuló kísérletet tenni. Ez pedig a következő: egy szabad ország szabad sajtójában elképzelhetetlen, hogy a napilapok véleménycikkeikben ne említsék a miniszterelnököt, hiszen ő az ország legfontosabb embere. Feltételezésünket ellenőriztük: a vezető olasz lapokban, csakúgy mint a vezető cseh lapokban gyakorlatilag lehetetlen olyan napot találni, amikor a miniszterelnök neve ne lenne olvasható vezércikkekben és véleménycikkekben. Természetesen diktatúrák sajtójában is szerepel az ország vezető embere, de ott kritikát nem kap.
Most pedig vizsgáljuk meg, hogy a három itteni országos napilap az utóbbi kilenc napban, illetve azon az oldalon, ahol vezércikkei jelennek meg, hányszor említi Medgyessy Péter miniszterelnököt és hány alkalommal Orbán Viktort, az ellenzék vezetőjét. A kilenc nap teljességgel tudománytalan időintervallum. Annak oka csupán annyi, hogy e jegyzet írója ennyi idő után szabadul meg a régi újságoktól.
Kezdjük a Népszabadsággal, amelynek május 4-i, keddi vezércikkoldalán Aczél Endre és Seres László írásával találkozunk. A belpolitikai téma Aczélé. Vezércikkében Orbán neve hat, Medgyessyé egyetlen alkalommal fordul elő, mégpedig az utolsó mondatban, e szövegkörnyezetben: „… Orbán Viktor a minap megfeddte Medgyessy miniszterelnököt…”
A másnapi két vezércikk közül politikusokkal Nagy N. Péter írása foglalkozik. Szó van benne egyebek között Demeter Ervinről, a Sajtóklubról, Kövér Lászlóról. Medgyessyre a két vezércikk egyetlen szót sem pazarol.
A két csütörtöki vezércikkből szintén hiányzik a miniszterelnök, akár a két péntekiből és a hétvégiből.
A május 10-ével kezdődő héten Aczélé az első megszólalás. Orbán Viktor neve Zsigeri világ címet kapott vezércikkének már az első sorában megtalálható. Majd további hat alkalommal. Medgyessy még mindig sehol. Magyarország vezető napilapjának kedden sem tűnik fel az ország első embere: míg az egyik vezércikk egyetlen főszereplője Glatz Ferenc, addig a másiké e sorok írója. Szerdán Seres üti Orbánt s Kövért, de a lap Medgyessyt a jelek szerint még keresi. Csütörtökön is.
Fontossági sorrendben a következő kormánylap a Magyar Hírlap, amely szintén a 3. oldalon közli álláspontját. Esetében ugyancsak a múlt hét keddjétől indítva Medgyessy utáni nyomozásunkat, az aznapi kudarc itt is totális: Medgyessy az álláspontban nem létezik. Szerdán sem. Csütörtökön sem, amely napon az ügyeletes ördög Orbán Viktor helyett Demeter Ervin, a Szabad Nép véres napjaiból megismert Várkonyi Tibor hangszerelésében. Ha viszont péntek, akkor Orbán Viktor: Galló Béla orbánozik egyet-kettőt. Illetőleg négyet, hogy pontosak legyünk. De Medgyessy neve egyszer sem fordul elő, mialatt csupán a La Repubblica, a Corriere della Sera és az Il Messaggero összesen 2,4 milliónyi utcára kerülő példányában Berlusconi csak akkor kerülhet a címoldalra, amikor támadni lehet. Ami lényegében mindennapos esemény.
A Magyar Hírlap május 8–9-i számában sem található Medgyessy. E hét hétfőjére végre azonban megjelenik, természetesen nem egyedül, hanem Orbán Viktor társaságában. Vagyis a fabula nem a miniszterelnökről szól. Akár a Népszabadságban: Medgyessy önmagában nem említhető. Ha ironizálni akarnánk, azt mondhatnánk, ők is tudják, ki kettejük közül a valóban fontos tényező. De azért, hogy az olvasókban ne keltsen zavart Medgyessy bocsánatos emlegetése Orbán mellett, a lap kedden helyrehozza hibáját: szerkesztőségi állásfoglalásában már csak Orbánról van szó. A szerdai lap egyetlen miniszterelnököt sem említ, Medgyessy elhallgatását természetesen beleértve.
Végül vegyük a csak jóindulattal politikai napilapnak nevezhető Népszavát. Ennek véleményoldala ad otthont a vezércikkeknek is. Itt is a múlt hét keddi számmal indulva azt látjuk, hogy míg Medgyessynek nyoma sincs, van benne kövérezés, demeterezés, sajtóklubozás, szélsőségesezés. Csak Medgyessy hiányzik. Ahogyan az egy volt párttitkár, Németh Péter lapjától elvárható. A lap szerdai száma Schmitt Pált üti, aki, írja az Igazságügyi Minisztérium kitartottja, Petri Lukács Ádám, „igen gyorsan elérte a Fidesz erkölcsi szintjét”. Csütörtökön Dési demeterezik, az ország első emberét, Medgyessyt gondosan rejtegetve. Akárcsak pénteken, amikor szintén Orbán Viktoré a pódium, két írásban is, amelyek egyikét Sebes György, a másikat Bolgár György jegyzi. A lap szombati száma megint csak Orbán Viktorban találja az ország legfontosabb személyiségét, és, SZDSZ-es szóhasználattal, nímandnak tekinti Medgyessyt. Mészáros Tamás az, aki oly gyakran írja le a volt miniszterelnök nevét, mintha minden – negatív – említéséért ezer forintot kapna. Május 10-én ismét Sebes György orbánozik, de Medgyessynek továbbra is nyoma veszett. Hogy szó ne érhesse a ház elejét, a keddi lap főszereplője ismét Orbán, és ismét Petritől. Szerdán ismét semmi Medgyessy, semmi Orbán, csak egy kis fideszezés. Végül csütörtök, amikor a magyar miniszterelnök neve még nem bukkant fel. A Népszava Sonderkommandójának egyik tagja, Dési Zoltán azonban obligát módon beleorbánozik a sorokba.
Ez sajtó? Ez szabad? Ez Freedom House? Sokkal inkább a média Abu Graib börtönében érezzük magunkat, ahol a rabok jól tartásáról amerikai bizonyítványt állítanak ki.