Döntés a Simon-perben

Holnap hirdet ítéletet a Fővárosi Bíróság Simon Tibor volt válogatott labdarúgó, egykori soproni szakvezető agyonverésének ügyében. A tegnapi tárgyaláson vádbeszédében az ügyész mind a négy vádlott emberölés miatti elítélését, míg a védelem felmentést kért.

A Fővárosi Bíróság tegnapi tárgyalásán elutasította a Simon-ügy mind a négy vádlottjának ügyvédje által beadott bizonyítási indítványát. Ehelyett perbeszédeket mondtak a felek. Az ügyész bizonyítottnak látta, hogy Simon Tibort a négy vádlott a fején bántalmazta. A volt labdarúgó elesett, majd feltápászkodott, és elnézést kért, de tovább verték, míg koponyája odacsapódott az aszfalthoz. A vádlottak elhagyták a helyszínt, és még mentőt sem hívtak.
G. János ismerte el, hogy megütötte és megrúgta Simon Tibort – elemezte a vádlottak vallomásait az ügyész. Azt viszont tagadta, hogy ez vezetett a volt szakvezető halálához. O. Roland biztonsági őr azt állította, hogy ő csak tájékozódni indult az utcára, ám többen látták a bántalmazók között. Ráadásul az áldozat vérét is megtalálták a ruházatán. H. János, a Készenléti Rendőrség volt kommandósa és H. Attila, a harmadik biztonsági őr sem ismerte el, hogy részt vettek Simon Tibor agyonverésében, pedig több bizonyíték is ellenük szól. Az ügyész szerint a vádlottak szándékegységben követték el az emberölést. A fejre mért ütések és rúgások után a tetteseknek számolniuk kellett a súlyos következményekkel. Az ügyész vizsgálta, hogy Simon Tibor esetleg okot adhatott bántalmazására, de erre vonatkozó adatot nem talált. A vádhatóság képviselője társtettesként elkövetett emberölésben kérte a vádlottak bűnösségét megállapítani. A büntetési tétel – öttől tizenöt évig terjedő – minimumát jóval meghaladó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt.
A védelem szerint az ügy felderítetlen maradt, többen úgy vélték, hogy nem is a bűnösök állnak a bíróság előtt. A védők feltették a kérdést: ha négy ember ütötte-rúgta Simont, hogyan lehet az, hogy csak a jobb szeme alatt és koponyájának hátsó fele sérült? Indítványaik elutasításával csorbult a védelem joga – állították. Az elsőrendű vádlott védője garázdaságban vagy súlyos testi sértésben kérte elmarasztalni ügyfelét, a többiek bebizonyítottság hiányában védencük felmentését kérték. Az utolsó szó jogán a vádlottak sajnálatukat fejezték ki, de bűnösségüket nem ismerték el.