Tisztelt Szerkesztőség!

Fábián András (Vértesszőlős): Norvégiából leányom a múlt év december első hetében légipostán feladott levelét ez év január 9-én kaptuk meg. Akkor azt ígérték, hogy három hét múlva rendeződnek az új logisztikai korszerűsítéssel kapcsolatos problémák. Majd a március hónapban bevezetett „elsőbbségi” szolgáltatással feladott ünnepi levél is két hétig bolyongott. Június 1-jén azonban az általam feladott levél Norvégiába a mai napig (június 21-ig) még nem érkezett meg. A korszerűsítésen talán azt érti a posta, hogy az árakat állandóan emeli? Mert a szolgáltatás ezen formája egyenlő a nullával! Ha továbbra is így korszerűsödik, modernizálódik a posta, talán elérjük a „lovas postai” szolgáltatás színvonalát.
n
Dombi Lajos (Balatonfüred): A gazdasági elemzéseket olvasva öszszezavarodom. Csupa jó és reményteljes eredményről tudósítanak a baloldali lapokban. De merőben más helyzetről írnak a külföldi elemzők. Ez a kettősség nem új keletű. Jól emlékszem, az előző kormány idején az összes gazdaságkutató intézmény minden előrejelzése hanyatlásról, rosszabbnál rosszabb mutatókról szólt akkor is, amikor szinte szárnyalt a gazdaság. Ki érti ezt? Miért jó az tanult, értelmes embereknek, hogy folyamatosan valótlant közöljenek? Leszóljanak valóban mérhető, elért teljesítményeket, most pedig feldicsérjenek döcögő, sokszor negatív, legjobb esetben stagnáló produktumokat?
Jómagam és az ország nagyobbik fele már csak annak hisz, amit saját zsebén tapasztal. Nyugdíjasként negyvenegy évi munkaviszonnyal, kohásztechnikusi végzettséggel, havonta 47 ezer forint a jussom. Idei közmű- és egyéb számláim havi átlaga 38 200 forint. Az, hogy még egyáltalán élek, szülői örökségemnek köszönhető. Mindezt zokszó nélkül elviselném, ha nem áradna minden létező médiumból a mérhetetlenül cinikus sikerpropaganda. Egykori és mai nagyjaink naponta azzal aláznak, hogy tudatlan gyermekeknek, sőt – nem túlzok – idiótának néznek. Ezt visszautasítom, amikor csak módom van rá, szavazatommal is nyomatékosítom felháborodásomat. És egyre többen gondolkodnak hozzám hasonlóan. Ezen lenne érdemes elgondolkodniuk a notórius hazudozóknak.
n
Baranyai István (Székesfehérvár): Eljött a pillanat, hogy június 13-án először érvényesíthettem polgári jogaimat, amivel legtöbb kortársam ellenében élni is kívántam. De mint a legtöbb fiatal, én is egy kicsit befolyásolható vagyok, ami nem lenne baj, ha ezt egy liberálisnak mondott párt nem használná ki.
A közszolgálati és kereskedelmi televíziók mindegyike sugározta fizetett politikai hirdetésként a kampányfilmeket, amelyeknek nyolcvan százaléka liberális volt! Még ez se lenne baj, hiszen erre van a távirányító. Viszont azt már felháborítónak tartom, hogy mint első választó, kaptam egy levelet, amit természetesen liberálisok címeztek nekem, amelyben az állt, ha rájuk szavazok, akkor szabadon szívhatom a füves cigarettát, tehát drogozhatok!
Az a kérdés, hogy honnan tudták a nevemet, címemet, koromat, egyáltalán azt, hogy élek? Tudomásom szerint levelet esetleg az Országos Választási Iroda küldhetett volna nekem, amiben üdvözöl a választók között! De ezt nem kaptam, csak azt, hogy nyugodtan lehetek a társadalom alja, csak szavazzak a liberálisokra!
n
Farkas Zsolt (Budapest): Az ország miniszterelnöke elérte nagy álmának beteljesedését: az USA-ba rendelve, Bush elnök fogadta másodszor is. Nagy siker ez neki, még ha mindössze félórácskát tett is ki a látogatás. Járt ugyan ő már vezető nagyhatalom fővárosában jóval korábban is kormánydelegáció tagjaként, amikor még csak pénzügyminiszter-helyettes lett negyvenévesen, majd a tárca vezetője, sőt a „szocializmus” alkonyán a kormány elnökhelyettese. Akkoriban még Kádár János, a magyarországi rezidens vette szárnyai alá, a világ fele részét uraló „béketábor” fővárosában, Moszkvában. De változnak az idők.
A washingtoni látogatással az egyharmados támogatottságú magyar vendég saját nimbuszát igyekezett fényesíteni, amelynek során Bush elnök kétes értékű jelzővel „vízióval rendelkező” vezetőnek nevezte őt. Hiszen a „vízió” a magyar nyelvben – a régebbi és a legújabb értelmező szótárak szerint is – azt jelenti: látszat, látomás, álomlátás, rémkép, rémlátás, káprázat, érzékcsalódás, csalóka fantázia szülte illúzió, élénk képzelődés szülte tünemény, a felcsigázott képzelet hatására a tudatban látni vélt kép. De a látogatásból a választások előtt álló, jelenleg már alig ötvenszázalékos támogatottságú amerikai elnök is valamennyire hasznot remélhet. EU-tagként is hű csatlósának „mindhalálig” – mármint az Irakban szolgáló magyarok egyéni tragédiájáig! – menő kitartásával felmutathatja: lám, a világ ennyi meg ennyi országának a szövetségesi támogatását bírja a kezdettől fogva esztelen s mára már értelmetlen katonai akciójában.