Biztonság és állam. Ezzel a címmel tartott Földi László egykori hírszerző, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója előadást nemrég a Lakiteleki Népfőiskola Európa Szabadegyetemének konferenciáján. Az előadó egykori munkájához illően csak visszafogottan adhatott válaszokat a hallgatóság köréből elhangzó kérdésekre, mert a titkok szolgálata kötelez. Földi előadása szerint ez az egyik legfontosabb parancs egy hírszerző számára, mert a szervezeti rend fenntartásához elengedhetetlen, hogy ne kerülhessenek ki belső információk, és fennmaradhasson az az állapot, amelyet a szakemberek csak a „bizalom bizalmatlanságának” hívnak.
Ez azt jelenti, hogy amíg a hivatalon belül minden információt ismer mindenki, és megbízik a másikban, addig a szervezeten kívülre nem juthatnak el a hírek. A kiszivárogtatás ugyanis óriási gondokat okozhat a titkosszolgálatok szervezetében. Egy hírszerző külföldi akciójára például nem küldhetnek ellenőröket, ezért a külföldön dolgozó munkatársnak meg kell elégednie azzal, hogy az információkat csak a hivatalon belül ismerik. Kifelé azért sem juthatnak el a „hírek”, mert ha ez megtörténik, az adott szó már a szervezeten belül sem jelent semmit. A kiszivárogtatott információkra ugyanakkor nem reagálhat a titkosszolgálat, mert ezzel sérülne a nemzetbiztonság, így nem képesek elejét venni a félretájékoztatásnak vagy a nemritkán előforduló fecsegésnek.
A hírszerző úgy véli, hazaárulást követ el – ha tudatlanul teszi is – az, aki félinformációkat juttat ki a szolgálatoktól, hiszen az egyes országok érdekrendszerében mindig lesz annyi különbség, hogy egyik állam sem táplálhat vak bizalmat a másik iránt. A kikerülő információ egy idő után tönkreteszi a kapcsolatokat is, mert ellehetetleníti a források védelmét. A közvéleményen keresztül kiszivárogtatott adatok miatt elmaradhatnak a kutatások, hiszen a hírszerzők nem szívesen folytatják a nyomozást arról, akiről titkos részleteket tárnak a nyilvánosság elé. Földi szerint a mindenkori kormányok felelőssége ennek a folyamatnak a megakadályozása, mert helyettük senki nem garantálja a biztonságot, de Magyarországon ez az utóbbi években egyre kevésbé sikerül. Az előadó úgy tartja, hogy nem jelentenek megoldást a titkosszolgálatoknál tett drasztikus lépések sem. A rendszerváltozás idején például felmerült, hogy teljes egészében váltsák le a szocialista korszak titkosszolgálatait. A cseheknél ez meg is történt, de a volt műveleti főnök szerint az ottani titkosszolgálatok azóta inkább meggyengültek.
Hogyan kerülhetünk ki a politika és a bűnözés összefonódásának helyzetéből? – tette fel előadásában a kérdést Földi. Szerinte ennek egyedüli módja, hogy a hírszerzők minden adat beszerzésében szabad kezet kapnak, és nem kell tartaniuk attól, ha például egy közéleti személyiségről gyűjtenek információt. A politikusok sem „felsőbbrendű lények” – hangsúlyozta –, az Egyesült Államokban például az elhárítandó kategóriába tartoznak, s hatalmas dossziékat készít róluk az FBI. Szinte mindent tudniuk kell az előéletükről, a kapcsolataikról, a gazdasági helyzetükről. Kiskaput jelent ugyanis a szervezetekbe behatolni kívánóknak, ha a titkosszolgálatok irányítói befolyásolhatók. A titkosszolgálatok rendszerébe való beavatkozás végső következménye pedig az, hogy teljesen megszűnnek az operatív kapcsolatok, megbénul a gyakorlati munka, és komoly veszélybe kerül a nemzetbiztonság.
Ennek fenntartását Földi szerint is leginkább a nemzetközi terrorizmus fenyegeti, mert a terroristák számára ma már nincsenek határok. Ráadásul egyes szervezeteik komoly együttműködése ellen alig van ellenszer, hiszen olyan praktikákra, támogatottságra és emberállományra tettek szert, amilyenre senki nem készült fel a világon. Megtanulták a titkosszolgálatok módszereit, beépültek ezekbe a szervezetekbe, és nagy anyagi bázis áll mögöttük.
Földi László úgy tudja, hogy vannak köztük például bankárok is, akik bizonyos számlákat kezelnek, mert egyetértenek egyes célokkal. Az esetek többségében amikor terroristákról beszélünk, a közhiedelemmel ellentétben nem abnormális vagy perifériára került emberekről van szó, a végrehajtók pedig csak sejtjei egy kiépült szervezeti rendnek. Ellenük nincs igazán hatékony módszer, az egyes országok érdekei ugyanis nem teszik lehetővé, hogy minden állam titkosszolgálata hozzájusson minden információhoz róluk.
Földi szerint a World Trade Center ellen elkövetett támadás sem következhetett volna be, ha nem épülnek be a titkosszolgálatokba a terroristák. A szakember úgy tartja, hogy az amerikaiak a szeptember 11-i merénylet megelőző felderítésénél ott követtek el óriási hibát, hogy a terrorszervezetek által gördülékenyen alkalmazott humán erő helyett szinte csak a műholdakra hagyatkoztak, amelyek az orosz rakéták elleni hidegháborús stratégia kiválóan működő elemei, de a nemzetközi terrorizmus megfékezéséhez kevésnek bizonyultak. A nemzetközi terrorizmusról ugyanis nem lehet tudni, hogy éppen kit tekint ellenfélnek. Földi nagy tévedésnek tartja, hogy a magyar kormány azt hangsúlyozza: a Magyar Köztársaság nem veszélyeztetett. Szerinte a terrorizmusnak igenis célpontjává válhat Magyarország. Nem tőlünk függ, hogy mikor robban egy bomba Magyarországon is, és ha az ez ellen küzdő intézmények nem tesznek meg mindent, ki vagyunk szolgáltatva a terroristák kénye-kedvének – figyelmeztetett előadásában az egykori hírszerző, aki szerint nem a vezetők, a kulcsfigurák irányítanak, a terrorizmus Oszama bin Laden nélkül is működni fog. Sokszor ezért van szükség arra, hogy még a legfelső vezetés se tudjon bizonyos folyamatokról, és úgynevezett titkos diplomácia előzzön meg egyes döntéseket.
Földi László a Lakiteleken szintén előadást tartó egykori művelődésügyi miniszter, Andrásfalvy Bertalan erre vonatkozó kérdésére válaszolva bevallotta: elképzelhetőnek tartja, hogy a délszláv háború idején maga Jeszenszky Géza külügyminiszter sem tudott arról, hogy kalasnyikovokat adunk el a horvát hadseregnek. Nem voltunk ugyanis messze attól, hogy belesodródjunk a háborúba, hiszen a konfliktus átcsapott a határainkon, de más módszert kellett választani, mint a katonai megtorlás. Sajnos tudtunk olyan személyről, aki mindennap átúszott a folyón, hogy levágja egy szerb fülét, mert a harcokban megölték a családját – emlékezett a hírszerző. Ebben a helyzetben szerinte folyamatosan fenn kellett tartani a kapcsolatot mindkét féllel, de ez hivatalos úton nem működhetett. Ez azt eredményezte, hogy a Szerbiába telepített titkos ügynököket Magyarországon hallgatta meg a horvát titkosszolgálat, és a szerbek is hazánkban tartották a kapcsolatot az embereikkel.
A mai konfliktusok, például az iraki háború eredője azonban más – véli Földi. Szerinte az úgynevezett felszabadítók és a terroristák módszerei – ahogyan ezt a fogolykínzások is megmutatták – szinte azonosak. Ezeket a módszereket éppen az amerikai titkosszolgálatok tanították meg a terroristáknak, hogy könnyebben harcolhassanak a hidegháború „nagy ellensége”, a Szovjetunió ellen. Az USA világmegmentő arcot vág, miközben szűk érdekcsoportokat szolgál az iraki háborúval, szimpátiát keltve a leküzdhetetlen nemzetközi terrorszervezetek iránt.
Földi szerint tudomásul kell venni, hogy a terroristák komoly erőt és kihívást jelentenek a titkosszolgálatok számára, és ellenük szinte lehetetlen látványos sikereket elérni. Napjaink hírszerzőinek és elhárítóinak éppen ezért kell biztosítani, hogy egy jól működő szervezetben dolgozhassanak. Nem James Bondok ők, hanem esendő emberek, akikkel szemben elengedhetetlen a bizalom.
A Nyírfa-ügy. Nikolits István egykori titokminiszter feljelentése alapján Földi Lászlót, az Információs Hivatal (IH) műveleti igazgatóját azzal vádolták, hogy az 1995 márciusában indított, Nyírfa fedőnevű hírszerző akció során akkori országgyűlési képviselőkről (például Baja Ferencről, Gál Zoltánról, Pál Lászlóról) is gyűjtöttek adatokat, holott erre nem volt felhatalmazásuk. A Nyírfa-akció eredeti célja az volt, hogy a magyar–ukrán–román határ térségében adatokat szerezzenek a korrupcióról és a szervezett bűnözés beépüléséről a helyi gazdaságba. Földit azzal is vádolták, hogy amikor már nem volt az IH műveleti igazgatója, másolatot készített dokumentumokról az akkori vezető Karanyicz János szóbeli hozzájárulásával, de a szabályok szerint írásbeli engedélyre is szükség lett volna. Karanyicz nem tehetett vallomást, mivel 1997-ben egy pilisvörösvári tóban fürdőzés közben rosszul lett, és meghalt. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa első fokon felmentette a Nyírfa-ügy miatt bíróság elé állított Földi Lászlót, és munkatársait, Balogh Jánost és Utasi Bélát. Az indoklás szerint a hírszerző munka szabályaival lett volna ellentétes, ha az elemzés előtt adatokat semmisítettek volna meg. Fellebbezés nem történt. „A szervezett bűnözés beépült az államigazgatás struktúrájába, tagjai hozzáférnek bizalmas információkhoz” – nyilatkozott a tárgyalás után Földi László.
