Nagy általánosságban mindig sok előremutató terv születik a fiatalabb generációk támogatására, „versenyképességének” növelésére, ám amikor a konkrétumokra, a megvalósításra kerül a sor, rendszerint kiderül, hogy kevés rá a fedezet vagy éppen a nagy ívű elképzelések csak a szlogenek szintjén állják meg a helyüket. Az idén alapított Pontes Alapítvány ebből az ördögi körből kíván kilépni, és olyan gyakorlati útmutatókkal, információkkal szeretné ellátni az ifjúságot, amellyel a fiatalok nemcsak saját érdekérvényesítő képességüket tudják kiteljesíteni, hanem lakóhelyük, tágabb környezetük szebbé, jobbá tételéhez is aktívan tudnak hozzájárulni. Fábry Szabolcs, a közhasznú alapítvány kuratóriumi elnöke úgy tartja: a magyar demokrácia jövője is múlik azon, hogy az állam fel tudja-e használni ezeket a kiaknázatlan energiákat. Mint a névválasztást firtató kérdésünkre hangsúlyozta, a Pontes (latinul: hidak) elnevezés valóban nem véletlen, hiszen a fiatalok helyzetbe juttatását nem öncélként kezelik, éppen ellenkezőleg: programjaikon keresztül a magyar társadalom egésze felé való nyitást kívánják erősíteni.
A „civilben” iskolaigazgató Fábry arra is felhívja a figyelmet, hogy az Európai Unió ifjúságpolitikai Fehér Könyvének direktíváit Magyarországon mintha nem tekintenék mérvadónak, holott az egyértelműen előírja a fiatalok helyzetbe való juttatását, az ifjúság részvételét a társadalmi döntéshozatalban. Márpedig az ifjúság szerinte három terepen tud a leghatékonyabban a szűkebb és tágabb közösség hasznára válni, így a környezetvédelem, a gyermekekkel való foglalkozás és a szociális munka területén, de ezeket a lehetőségeket korántsem használja ki sem a kormányzat, sem az önkormányzat.
S hogy mivel foglalkozik konkrétan a Pontes Alapítvány? Képzéseket, tréningeket, konferenciákat szerveznek, s értékorientált rendezvények tartásához nyújtanak segítséget. Természetesen nem hiányzik profiljukból a pályázati tanácsadás sem, mivel úgy látják, az európai uniós és más pályázatok hírei sokszor nem jutnak el az érdekeltekhez, vagy ha igen, nem mindenütt kapnak segítséget a színvonalas pályázati anyag elkészítéséhez. Fábry Szabolcs kiemeli, az is újszerű lehet alapítványukban, hogy a történelmi egyházak, a kistelepülések és a civil szervezetek ifjúsági munkáját nemcsak támogatni, de koordinálni is szeretnék. Az a felismerés vezette őket, hogy igazában nincs olyan intézmény, alapítvány, civil szervezet, amely tudatosan vállalná a keresztény fiatalok közéletben való eligazodását.
Első nagyobb rendezvényük sem maradt visszhangtalan, s nem csak azért, mert Visszhang fesztivál volt a címe. Az augusztus végén tartott, Ifjúság 2000– 2006 pályázati programból finanszírozott ifjúsági szemináriumra nemcsak Erdélyből, de még Hollandiából és Olaszországból is érkeztek főiskolások, egyetemisták, és valódi diskurzus alakult ki az előadók és a résztvevők között. Balog Zoltán református lelkész azt fejtegette, hogy a keresztény fiataloknak nem szabad belemenni abba a „visszagettósítási” folyamatba, amelynek keretében a plébániák falai közé terelnék vissza az ifjúság tennivágyását. Megragadta a hallgatóságot Navracsics Tibor előadása is, amelyben a politológus felhívta a figyelmet: a politika részéről érkezhetnek olyan szirénhangok is, hogy az embereknek úgymond „szakértőkre” kell bízniuk a közélet dolgait. Fábry Szabolcs mindehhez hozzáfűzte: ha nem tudunk gátat vetni a fiatalokat a közéleti szerepvállalásról lebeszélő tendenciáknak, úgy a Kádár-rendszerbeli kocsmakritizálás szintjére süllyedhet a társadalom egésze, ahol az emberek nem vesznek részt települések életében, s így a következő generációk nem a szociális munka végzőivé, hanem alanyaivá válhatnak.
Az európai uniós példa e tekintetben is irányadó lehet, hiszen Nyugaton az egyházi, települési ifjúsági csoportok átvállalják az államtól a szabadidős tevékenységek, a szociális munka egy részét.
Második nagyobb megmozdulásuk az úgynevezett Falv-akció most indult Nagyvázsonyban, az alapítvány székhelyén. Értékorientált filmklubot hoztak létre, amelyben a vetítések után közéleti szereplőkkel zajlanak majd beszélgetések többek közt a média szerepvállalásáról. S megmozdultak a kismamák is, vállalták, hogy havonta egy alkalommal rajzfilmeket fognak vetíteni, demonstrálandó, hogy nem csupán a horrorisztikus elemeket tartalmazó, szinte sokkoló mozgóképekkel lehet traktálni a legifjabb korosztályokat. Fábry Szabolcs talán a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy napokon belül egy ösztöndíjat indítanak. Az információ eljuttatásában, szakmai tanácsokban számítanak a Református Közéleti Központra, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda munkatársaira. Céljaik szerint az ösztöndíjat olyan kistelepülésekről származó egyetemisták, főiskolások nyerhetik el, akik falujukban ifjúsági munkát végeznek, akár egy cserkészcsapatban, akár az egyházközség keretein belül. A Pontes Alapítvány (honlapjuk címe: http:// pontesalap.parokia.net) célja az, hogy minél többen kaphassák meg ezt a juttatást, nem pedig az, hogy kevesen több pénzt vehessenek föl. Nem nagy összegről lesz tehát szó, arra azonban mindenképpen elegendő lesz az ösztöndíj, hogy a mobiltelefon, a többszöri utazás és más felmerülő kiadások költségét fedezze.
S hogy miért éppen a kistelepüléseket, falvakat preferálja egy fiatalokból álló és ifjúságot segítő közhasznú alapítvány? Fábry Szabolcs leszögezi, egyáltalán nemcsak azért, mert ők is ilyen környezetből szereztek egy vagy több szakirányú diplomát. A kinyilatkoztatásokon túl ugyanis az utóbbi egy-két évben egyre kevesebb történik a kistelepülések érdekében. Jellemző adalék: az ifjúsági táborozási pályázatot az idén csak interneten keresztül lehetett beadni, így mivel a legtöbb faluban nincsen teleház, s posta is egyre kevesebb helyen működik, eleve kizárta a kormányzat a kistelepülésen élő gyerekek nagy részét a táborozásból. S a szűkülő keret és állami figyelem máshol is érezteti hatását. Idén az ifjúsági tárcától már csak tizennyolcmillió forintra lehetett pályázni a régióban a korábbi – akkor sem elégséges – harminckilencmillióval szemben. Pedig a lehetőségek távolról sincsenek kihasználva az ifjúsági szakember szerint. Egész Európában működik az Ifjúság 2000–2006 program, amelyben uniós és költségvetési pénzeket fele-fele arányban lehet igényelni. A polgári kormány alatt az Ifjúsági és Sportminisztérium háttérintézményeként megalapított Mobilitás rögtön kialakította regionális irodáit és szakértői hátterét. Ezek az uniós célokkal összhangban lévő törekvések azonban félő, hogy elsorvadnak a megszorítások következtében.
A Pontes Alapítvány vezetője mindenesetre bízik abban, hogy többek közt a Nemzeti Civil Alapprogram segítségével megvalósíthatja terveit, ám a lendületet mégis öccse szerepvállalása jelentette. Fábry Balázs amerikai tanulmányai befejezése után független mérnökként, vállalkozóként úgy döntött, megpróbál visszaadni valamit, amit hazájától kapott. A régi, nagykőrösi főiskolai baráti társaság összefogásán túl az ő elhatározása is kellett a sikerhez. Az alapítvány tagjai szerint ugyanis a társadalmi áttörés, a siker csakhamar bekövetkezik, hiszen az államnak törvényszerűen fel kell ismernie: az egyházak, civil szervezetek támogatása azért rentábilis, mert olcsóbban és hatékonyabban látnak el olyan feladatokat, amelyeket a költségvetési szervek csak nagyobb ráfordítással tudnának elvégezni.
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
