Árnyaljuk kissé a magyar sajtó irányába tett cinikus oldalvágás szakmai tartalmát is! A kormányfő már a kampány idején megmutatta, hogy képes a legaljasabb módon viselkedni a sajtó munkatársaival, ha azok nem a neki tetsző módon szeretnék a munkájukat végezni. Teljesen mindegy, hogy a gyűlölt, propagandistának bélyegzett, hazugnak, bűnözőnek titulált médiumok munkatársairól vagy az esetek többségében az ő szekerét toló lakájmédia tagjairól derül ki, hogy miniszterelnök úrnak éppen más a felfogása a világ működéséről, az eltévelyedett riporter olyat kap az arcára, hogy a főnökei sem teszik zsebre. De nyilván meg is érdemeljük, hiszen még azt sem tudjuk, hogy illik megkérdezni őt is, ha bármit le akarunk írni róla. És ez általában igaz is. A hallgattassék meg a másik fél is elve sarkalatos törvény az újságírásban. A magyar kormányfőt viszont egyáltalán nem kell kérdezni. Ő ugyanis magától beszél. Már akkor bimbózott benne ez a tulajdonság, amikor a Diákhitel Központ vezetője volt, és a kérdéseket is át akarta írni egy vele készült interjúban. Majd azt ő tudja, mi a kérdés, hiszen kérdés csak ott van, ahol válasz is, azt pedig megint csak ő tudja.

Mára ez teljes pompájában kivirágzott, és ő beszél mindenki helyett. A miniszterei, a szakértői, a képviselői, a támogatói mind kénytelenek a háttérbe húzódni, és hagyni, hogy mindent ő tudjon, mindenhez ő értsen, mindent ő oldjon meg. Ennek az a következménye, hogy többet posztol a közösségi médiában, mint az ebből élő influen­szerek. Kérdezni tehát reménytelen és fölösleges is. Majd elmondja kommentben, ha akarjuk, ha nem.