És mit adnának cserébe? Jó kis hitelt, amiből előfinanszírozni lehetne az uniós forrásokból külföldi multicégek által megvalósított beruházásokat, biztosítva ezzel, hogy valóban kerüljön vissza minden három euróból kettő nyugatra. Úgy játszanak velünk a nemzetközi pénzhatalom urai, mint macska az egérrel.
Nagyon sokba fog ez nekünk kerülni, de sebaj, az egyszerű emberek majd összedobják a rávalót a megemelkedő adók, a többszörösére nőtt energiaárak, a dráguló áruk és szolgáltatások kifizetésekor.
Aki kétezer előtt született, látott már ilyet. Borzalmas volt az is, de semmi ahhoz képest, ami most vár ránk. Akkor ugyanis nem voltak a magyar társadalom döntő többségének túlzó várakozásai, de lemondani sem akartunk már több jólétről. Ezért zavarta el a magyar nép a balliberális globalistákat, így került a Fidesz kétharmados többségbe. Nem mellesleg első dolga az volt az Orbán-kormánynak, hogy visszafizette az IMF-hitelt, és hazaküldte a szervezet munkatársait. Most viszont azt ígérte a kampányban Magyar Péter, hogy mindent megtart azokból az intézkedésekből, juttatásokból, amelyekkel a nemzeti kormány az emberek jólétét segítette, sőt, még többet nyújtó, igazságosabb jóléti rendszert vezet be, ha rá voksolnak a választópolgárok.
Három és félmillió ember várja türelmetlenül az ígértek teljesülését, ám nagyon úgy tűnik, hogy a propagandisták riogatásának bélyegzett jóslatok válnak egyre inkább valósággá.
Sovány vigasz a patrióta ellenzék tagjainak, hogy mi megmondtuk. De el sem tudja a nem közéjük tartozó képzelni, hogyan tudják majd elviselni a csalódást azok, akik abban reménykedtek, hogy még sokkal jobb lesz minden, mint április előtt. A sors fintora, hogy a patrióták azért imádkoznak, hogy ne legyen igazuk, hogy ne következzen be mindaz, amitől tartanak. Míg a tiszások többsége éli a mit sem sejtő tudatlanok boldognak hitt életét. Kegyetlen lesz az ébredés.
