Törlesszenek a halottak? Egy város – történetünkben Dunaújváros – kistemetője sokakat felzaklató legújabb kori történetének alakulása közben hangzott el a kérdés, amelyre, úgy érzem, válaszolni kell. Az ott élők egy része – körülbelül ezer fő – aláírásgyűjtéssel emelte föl szavát, ne engedjék megsérteni a holtakat. Röviden és nyersen: jött a hír, hogy fel akarják számolni a kistemetőt, ahová a sírok tanúsága alapján még az alig múlt század utolsó évtizedeiben is temettek. Igaz, ebben az időben már hivatalosan lezárt temetőkert volt, mégis adtak ki engedélyt. A kistemető a régi Dunapentele egyik magas pontján, az 1848-as emlékmű fölött terül el, nagyobb részben gondozott és ápolt sírokkal, de természetesen öreg, idő által megviselt fakereszteket is találhatunk a már régóta itt nyugvók kiolvashatatlan neveivel. A hozzátartozók nem mindegyikhez járnak, de maga a kert olyan zöld foltja a városnak, amelyet meg kell őrizni. A vasmű szomszédságában, az ipari városban szükség van minden zöld területre, amely tisztítja a levegőt.
A kisebb vihar azért kavarta fel az itt lakók kedélyét, mert a helyi lapban arról indult vita, hogy a kistemető nagyobb részét (több mint a felét) az önkormányzat el akarja adni a terjeszkedő Tesco cégnek, amelynek autóparkolóját csak a temető árka választja el a kereskedelmi területtől. Telefon- és levélbeli meghívás alapján a megküldött cikkek, állásfoglalások ismeretében utaztam Dunaújvárosba. Már régen megtanultam, hogy amit ránk örökített a múlt, azt kötelességünk megőrizni. Egy XVII. századi prédikátor leveléből kerestem ki a következőket: „Ne törd meg a halottak békéjét, becsüld meg a sírok csendességét; aki a holtak nyughelyét megbolygatja, az ember nevezetet magától eldobhatja.” Nem véletlenül kerestem a példát, mert elanyagiasult világunkban – úgy látszik – még egy temető is a „ki ad többet érte?” sorsára juthat.
Meghívóm tájékoztatásából azt is megtudtam, hogy építkezéséhez a Tesco először – még 2000-ben – az erdőből szeretett volna megszerezni egy jókora darabot, de a terv általános ellenállást váltott ki az emberekből. – Negyvenöt évvel ezelőtt a facsemetéket mi, itt élők ültettük, méghozzá véderdőnek a vasmű és a város közé. Az erdő nem eladó senkinek! – mondták a helybeliek. Ezután épült föl a Tesco az óváros legszebb pontján, a kistemető fölött, a hajdani téeszközpont helyén. Valami homályos dolog is lappang a háttérben: az önkormányzat tartozik a Tescónak, s ennek fejében adnák birtokukba a temetőt, a hozzátartozók megkérdezése, jóváhagyása nélkül, különben pedig egy ingatlanokkal is foglalkozó kft. közvetítésével. Közgyűlési határozat van rá. Ekkor jött a kérdés: törlesszenek a halottak?
A Pentele Baráti Kör, Jakóné Fekete Teréz tanárnő és Bóna Istvánné régész volt az, aki jóérzésű ember lévén a városért aggódó lakosok véleményét elsőként fogalmazta meg: a város nem követhet el kegyeletsértést! Megkezdődött az aláírásgyűjtés, a helyi sajtó teret adott a lokálpatrióták állásfoglalásának, a tiltakozók még a londoni székhelyű Tesco vezérigazgatóságát is megkeresték. Kérték, hogy a magyarországi kirendeltség vezetője vizsgálja meg a panaszokat, és segítse az ügyek emberséges rendezését. A közvélemény őszinte megnyilatkozása egyértelműen arról győzött meg, hogy ha egy közösség elődeit nem az emberi törvények és megszokások alapján tiszteli, és háborítatlanságuk érdekében nem követ el mindent, elveszíti önbecsülését. Nemcsak az érintettek, de a járókelők közül is sokan elítélték a hivatalos döntést.
Pénzt csinálni a temetőből – ki hallott már ilyet? A háborúk halottai is ott vannak egymás mellett! Inkább azzal törődnének, hogy rendbe hozatnák a temetőt, mert most elég elhanyagolt – ezt szűrtem le a legtöbb véleményből. Egyetlen esetben sem jegyezhettem föl olyan megnyilatkozást, amely helybenhagyta volna a döntést.
Mindezeket korábban vetettem papírra az előbbiek szerinti záradékkal: jelenjen meg az első cikk után a második is, amikor a szintén illetékesek nyilatkoznak. Egyik nap délelőttjén megszólalt a szerkesztőségi telefon: „Nincs kistemető-ügy, a Tesco elállt az építkezéstől.” Bárcsak másfelé is így végződnének a vitás kérdések! Bárcsak előre gondolkodnának azok, akikre az emberek rábízták ügyes-bajos dolgaikat, s időben rájönnének arra, hogy a pénz talán mégsem minden…
origo.hu
Így védekezhetünk az agyevő amőba ellen – itt az orvos véleménye!
