Szakad a kijevi kormánykoalíció

Egyelőre ugyan túlzás lenne új időszámításról, gyökeres politikai fordulatról beszélni Ukrajnában, ugyanakkor cáfolhatatlan ténynek tűnik az is, hogy a hatalom által büszkén emlegetett parlamenti többség többé nem létezik és ezzel együtt befellegzett az alkotmánymódosító politikai reformnak is. Eddig 47 képviselő függesztette fel tevékenységét, illetve lépett ki a kormány mögé felsorakozott koalícióból, és ez a folyamat, állítják a parlament boszorkánykonyhájának ismerői, az elkövetkező napokban tovább folytatódik.

A renitenskedést a házelnök vezette Népi Agrárpárt frakciója kezdte, arra hivatkozva, hogy „mivel nincs sem rálátása, sem pedig beleszólása a koalíció döntéseibe, a továbbiakban nem tartja a maga számára kötelező érvényűnek a tagságból eredő kötelezettségeket”. Hasonló indokkal függesztette fel tagságát a koalícióban a Sztepan Havris nevéhez fűződő Demokratikus Kezdeményezés 15 tagja is, ami egyben azt is jelenti, hogy a többség koordinátorának szerepét is betöltő frakcióvezetőnek mára már nem maradt kiket koordinálni. A Centrum elnevezésű frakcióba tartozó képviselők kilépésével ugyanis a koalíció a hét végére 189 főre csökkent, noha az egyszerű döntés meghozatalához is legalább 226 szavazatra van szükség.
Elemzők szerint az erőszakkal, megfélemlítéssel, zsarolással és megvesztegetéssel összetákolt koalíció felbomlása senki számára nem okozott meglepetést, hiszen eleve csupán idő kérdése volt, hogy a képviselők kitörése mikor következik be. Arra ugyan nincs egyértelmű válasz, hogy konkrétan mi válthatta ki éppen most ezt a pillanatot, ellenben Viktor Nebozsenko politológus szerint nem kizárt, hogy a jobboldal elnökjelöltje, Viktor Juscsenko győzelmi esélyeinek növekedése bátorította fel a „bolsevikok” táborának a tagjait. Ez utóbbi megérzésére utalt meglehetősen arrogáns nyilatkozatában Leonyid Kravcsuk exelnök, az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt (USZDP/o/) parlamenti frakciójának vezetője is, aki a tisztesség hiányát és a józan ész elvesztését vetette a koalíciónak hátat fordítók szemére, hangsúlyozva, hogy akkor járnának el helyesen, ha letérdepelnének és bocsánatot kérnének tettükért az ország népétől. Persze nem késett a Kravcsuknak szánt replika sem. A Centrum frakció egyik frontembere, Volodimir Szivkovics azonnal kikérte magának, hogy őt és kollégáit éppen az USZDP/o/ frakcióvezetője emlékeztesse a tisztességre, ugyanakkor leszögezte: képviselőtársaival egyetemben bármikor hajlandó térdre borulni és bocsánatot kérni az ország népétől, de nem azért, amiért Kravcsuk szeretné, hanem azért, mert korábban nem volt bátorságuk rászánni magukat a kilépésre és azzal a Kravcsuk által megalapozott hatalommal való szembeszegülésre, amelynek a korrupció bölcsője és a megfélemlítésre épül.
Jelzésértéke lehet a házelnök, Volodimir Litvin által vezetett Népi Agrárpárt frakciója kilépésének is. Elemzők szerint ugyanis egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mielőtt a frakció hátat fordított volna a többségnek, ne konzultáltak volna a kérdésben az államfővel. Ez pedig elsősorban azért is érdekes, mivel a kormány és személyesen Viktor Janukovics sorsáról kizárólag az államfő dönthet. Azzal ugyanis, hogy a parlament tavasszal igent mondott a kormányprogramra, egy évig nem áll módjában a bizalmatlanság kérdésének a felvetése. Ugyanakkor talán az sem véletlen, hogy a történtek a legnagyobb felháborodást éppen a Vörös Rózsa Rend táborában váltotta ki, hiszen közismert tény, hogy a koalíció összekovácsolásában és a politikai reformnak a parlamenten történő átpréselése ügyében senki nem tett annyit, mint éppen ennek a pártnak az első embere, Viktor Medvedcsuk, aki történetesen az elnöki adminisztráció vezetője is. A pánik pedig soha nem jelent jót, szögezik le az elemzők, arra utalva ezzel, hogy a történtekre reagálva a hatalom esetleg most mindent egy lapra tesz fel.