Az Európai Iskola és magyar diákjai

Az ifjú bonyhádi középiskolai tanár, Jakab Tamás magyar diákjai október 25-én – akár a brüszszeli 1. számú Európai Iskola 2450 tanulója – ardenneki módra készült oldalast ebédelnek brokkolival és petrezselymes krumplival. Az étkezést sajttál zárja. A másnapi ebéd bazsalikomos és paradicsomos tortellini, amit gyümölcs kísér.
Az iskolai kantin étrendje letölthető az intézmény internetes oldaláról, mondja annak fiatal, joviális finn igazgatója, aki láthatóan büszke arra, hogy a három brüsszeli Európai Iskola közül a legrégebbiben, a legkisebbikben, „de a legszebbikben” az idén szeptembertől megindult a magyar anyanyelvi tagozat is. Igaz, kicsit olyan módon, mint régen a falusi iskolákban: több osztály is együtt tanul, egy tanár felügyeletével, mert nincs elég gyerek. Meg még tanár sem, mondja Kari Kivinen igazgató, és hozzáteszi: annak idején ő is így tanított a finn tagozaton, amely akkor éppen úgy beindulófélben volt, mint az idei tanévben a magyar nyelvű tagozat. Amely rohamosan nő: nincs szinte hét, hogy a jelenleg 38 magyar diák ne kapna társat. Egy hónapja még csak 35-en voltak a Brüsszel elegáns, Uccle negyedében 45 éve működő iskolában, amely korábban a ma is álló kastély és parkterülete volt, amelyre fokozatosan építették fel a leginkább egy amerikai főiskolai campusra emlékeztető, hangulatos épületegyüttest.
A brüsszeli magyarok szerint az Európai Iskolánál jobbat nehéz elképzelni a nyelvoktatás területén. Hámori Károly, egy brüsszeli ’56-os magyar fogorvos elmondta: Júlia lánya óvodáskortól érettségiig ebbe az iskolába járt. Ma öt nyelven folyékonyan beszél. Mivel akkor nem volt magyar tagozat, a kislányt a német tagozatba vették fel, mert elvált felesége az akkori unió német alkalmazottja volt. Az iskola olyan régi múltra tekint vissza, mint maga az unió. Az európai iskolarendszer első egységét 51 évvel ezelőtt indították be az Európai Szén- és Acélközösség funkcionáriusainak kezdeményezésére Luxemburgban azért, hogy a tisztviselők odaköltözése elől elhárítsák az egyik legnagyobb akadályt: gyermekeik anyanyelvi iskoláztatásának hiányát.
Az Európai Iskola-rendszer hármas tagolású. A négy- és ötévesek óvodába járhatnak, hatéves kortól pedig megindul az öt évig tartó általános iskola. Utána hétéves középiskola következik, amelyet az unió területén mindenütt elfogadott érettségi koronáz meg. Az iskolarendszer filozófiai alapja az, hogy az uniós tagországokból ideérkező szülők gyermekei továbbra is az anyanyelvükön tanulhassák a legfontosabb tárgyakat, beleértve természetesen saját nyelvüket és irodalmukat, valamint a matematikát. Hatéves korban már belép az első idegen nyelv, amely kötelezően választható a három legnagyobb uniós nyelv, az angol, a francia és a német közül. Amikor a kicsik az általános iskola harmadik osztályába lépnek, megkezdődik az addig tanult nyelven az oktatás. A középiskolában pedig egyre több tantárgyat oktatnak a második nyelven, de az anyanyelvi oktatás nem marad abba, beleértve a vallás oktatását, amely szintén tanulható anyanyelven.
Brüsszelben három Európai Iskola működik nyolcezer tanulóval. Az uccle-i iskolában – amely az egyes számot kapta, mivel az első volt a sorrendben – angol, német, francia, dán, olasz, spanyol, magyar és lengyel anyanyelvű gyerekek tanulnak együtt.
És ha valaki máltai vagy lett? – kérdezem a mosolyra mindig kapható Kari Kivinentől. Nos, jelenleg ők még – csakúgy, mint az észtek, a litvánok, a szlovákok, a szlovének és a ciprusiak – kevesen vannak, így még nem indult tagozat. A három Európai Iskolában más és más anyanyelvi tagozatok működnek. „A lányom például a 2-es számú Európai Iskolába jár, mert ott van finn tagozat” – mondja.
A régi tagok közül csak a luxemburgiaknak nincs szerencséjük, mert a parányi országból jövő néhány diáknak választania kell a francia vagy a német nyelv között. Luxemburgiul nem tanulhatnak.
Egyébként a tanárok közül is a luxemburgiakkal van a legnagyobb probléma, ugyanis nemigen akarnak Brüsszelben dolgozni a nekik nem vonzó fizetésért. Hogy mi a kevés egy luxemburgi tanárnak? Nincs titok: az iskola honlapja erről is felvilágosítást nyújt. A fizetések két részből tevődnek össze. A meghívott tanár megkapja az otthoni keresetét, amelyhez Brüsszel annyit pótol, amennyi az otthoni bére és az itteni tanári fizetés között a különbség. Gyakorlattól, kortól és a gyerekek számától függően az összfizetés elérheti a hatezer eurót is, ami másfél millió forint. „De nemcsak a luxemburgi, a brit és a német tanárok sem igazán tolonganak” – mondja Kivinen, aki viszont – finn szemszögből is – a saját fizetésével nagyon meg van elégedve.
Az iskola vezetője tavaly nyáron a magyar oktatási minisztertől öt tanárt kért. Egyet az óvodába, kettőt az általánosba, kettőt pedig a gimnáziumba. Kissé kockázatos kérésnek látszott akkor, ugyanis nem lehetett tudni, hogy a csatlakozó Magyarország Brüsszelben dolgozó funkcionáriusai közül hányan kívánják majd ide beíratni gyermeküket, és hányan más – helyi közösségi, helyi egyházi, amerikai, brit vagy német – iskolába. Mint kiderült, Kivinen jól számolt. Sőt jövőre további tanárokra, főként általános iskolai tanárokra lesz szüksége.
Jakab Tamás a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tanára volt, amikor szabad idejében szörfölt a világhálón. Mint mondja, egy magyar internetes helyen vette észre, hogy Brüsszelben matematika- és magyartanárokat keresnek. Jelentkezett is: a kiválasztási folyamatban két interjúra is elhívták. Főleg annak örül, hogy megismerkedhet egy másik kultúrával, megtanulhat franciául az iskola segítségével, amely francia nyelvtanfolyamot is szervez tanárainak. Az iskolában 310 tanár van. Közülük félszázan óraadók. Ők heti egy óráért 230 eurót kapnak, vagyis 57 ezer forintot. Ha tíz órát tanítanak, havi 2300 eurót kapnak, amelyből természetesen adózniuk kell.
A magyar tagozatos gimnáziumban eddig csak három osztályt indítottak. Az elsőben három, a másodikban hat, a harmadikban négy diákkal. Jövőre már négy évfolyam lesz. Kari Kivinen számítása szerint öt év alatt fogják elérni a teljes gyerek- és tanárlétszámot az óvodában, az általános iskolában és a gimnáziumban.
Az iskola egyébként rendkívül összetett irányítási rendszer szerint működik. Kormányzó tanácsában helyet foglalnak az uniós tagállamok képviselői, és a szülőknek is jelentős a befolyásuk. Nincs könnyű dolguk: a tananyag anyanyelvből és irodalomból egy otthoni – mint Jakab Tamás mondja – kerettanterven alapul, más része pedig egyfajta harmonizált európai tananyag.
A cél azonban egyszerű. Minden egyes iskolának az alapkövében pergamenre írt alapító okiratot helyeznek el, amely egyebek mellett e szép mondattal is hirdeti az iskola célját: „Anélkül, hogy megszűnnének saját hazájukra szeretettel és büszkeséggel tekinteni, európaivá válnak szellemükben, tanulmányaikkal felvértezve teljesítik ki és szilárdítják meg az apáik által előttük elvégzett munkát, hogy egységes és virágzó Európát teremtsenek.”
Amikor először beszélgettem Kari Kivinennel, megkérdeztem, találkozhatnék-e egy-két magyar tanárral és néhány magyar gyerekkel is. „Mi sem természetesebb” – mondta, s hozzátette, értesíteni kell őket, és a szülőktől engedélyt kell kérni. Az igazgató nagyon csodálkozott, amikor azt jósoltam neki, a szülők nem merik megkockáztatni, hogy gyermekük egy ellenzéki lap újságírójával beszéljen. „Miért?” – kérdezte Kivinen. „Mert Magyarország a mai kormány idején a kifelé mutatott európai máz alatt kissé olyan, mint Tádzsikisztán. Az emberek félnek, de még azt sem merik elmondani, hogy félnek.” Kari Kivinen akkor nem akarta elhinni. A gyerekek nélküli második találkozó néma bizonyítéka már meggyőzte. Egyetlen szülő sem adta beleegyezését, hogy gyereke megszólaljon. Csak remélhető, hogy az innen kikerülő gyerekek már igazi európaiként viselkednek, és nem félnek, akár brüszszeli tanáruk, a bonyhádi Jakab Tamás.