Polgárháborús hangulat uralja Ukrajnát

Hol drámai, hol tragikus, hol tragikomikus, hol pedig anekdotába illő események jellemezték Ukrajnában a ma éjfélkor befejeződő elnökválasztási kampányt. De nem hiányzott belőle a sandaság, a képmutatás, a hazugság, a szándékos félrevezetés, az erőszakos ráhatás, megfélemlítés sem, amelyre az utca embere, a leendő választók jelentős része „ne szólj szám, nem fáj fejem” alapon egyszerűen magába zárkózott.

Eltűntek az óriásplakátok

A kijevi és a lembergi tiltakozó megmozdulásokat leszámítva a kampány utolsó két hete érezhetően nyugodtabbá vált. Legalábbis külsőleg, hiszen a feszültség, mindenekelőtt a hatalmi eszközök erősödő nyomásából adódóan, változatlanul ott munkál az emberekben. Az utcákról viszont eltűntek a Viktor Janukovicsot népszerűsítő óriásplakátok, mivel azok – a kormányfő választási stábjából kiszivárgott hírek szerint – sokkal inkább taszító, mint vonzó hatást váltottak ki. Elemzők szerint nem érte el teljes mértékben a várt hatást a nyugdíjak emelése sem, jóllehet kétségtelen tény, hogy ezzel nagyon sok idős ember szavazatát sikerült megvásárolnia a kormányfőnek, még akkor is, ha az emelést követően bekövetkezett áremelkedés el is vitte a pénzüket. Azok az emberek viszont, akiknek a havi járadéka már korábban is elérte vagy meghaladta a 284 hrivnyát, sértve érzik magukat.
A mindennapok feszültségeinek azonban bőven vannak más eredői is. Mint például azok a megdöbbentő képsorok, amelyeket a hét elején mutatott be több alkalommal is a lét és a nemlét határán egyensúlyozó kijevi 5-ös tévécsatorna. Valahol a Krímen, egy hatalmas betonozott térségen a milícia fejvédővel, pajzszsal és gumibotokkal felszerelt rohamosztagának gyűrűjében több száz fiatalember randalírozik. Botokkal, vasdorongokkal, kővel és puszta kézzel esnek neki valamiféle romos épületnek, ablakokat törnek, ajtókat feszítenek le. Dühvel, elszántsággal, de az egyikük-másikuk arcán felvillanó mosoly arról árulkodik, hogy csupán szórakozásnak, ha úgy tetszik, játéknak tekintik azt, amit csinálnak.
Aztán egy másik csoportra közelít a kamera. Egy parkoló, láthatóan valamelyik roncstelepről ideszállított személygépkocsit tolnak maguk előtt, majd nekiesnek, hogy darabokra szedjék. A harmadik csoport egy ósdi, talán még valamikor a háború után gyártott autóbusznak ront neki. Az egyik oldaláról megemelik, himbálnak rajta néhányat, aztán győzedelmes üdvrivalgás közepette az oldalára döntik. Közben a megafonokból élesen pattogó vezényszavak hallatszanak. A teret minden oldalról körülvevő, zárt sorokba tömörült rohamosztag tagjai lassú araszolással megkezdik az előrenyomulást, szűkítve a kört a randalírozó fiatalemberek körül. És itt megszakad a felvétel. Kommentár nincs, mondja a hírműsor vezetője. A nézők azonban nyilvánvalóan nagyon is jól sejtik, hogy valójában miről is van szó, hiszen az elmúlt hetek eseményei, a robbantások, házkutatások, letartóztatások, nem utolsósorban pedig az elmúlt szombat este a Központi Választási Bizottság épületénél lezajlott véres verekedések és általában a történtek körüli hírverés nagyon is egyértelművé teszik, hogy a milícia a vasárnap sorra kerülő elnökválasztásra készül.

Megfélemlítő akciók

Mára a „grúz forgatókönyv” esetleges megismétlődésének a veszélye egyre markánsabb körvonalakat ölt. Igaz ugyan, hogy a helyi sajátosságokra, a Kijevre jellemző gesztenyefákra utalva „gesztenyés forradalomként”, illetve „gesztenyés puccsként” emlegetnek, de ma már nem csupán elméleti szinten, ahogyan azt kezdetben Viktor Janukovics kormányfő választási stábjának tagjai felvetették, illetve elhintették a köztudatban, hanem egyre inkább gyakorlati síkon is. Az ellenzékkel rokonszenvező különféle társadalmi szervezetek irodáiban, valamint az ifjúsági és jogvédő aktivisták lakásain rendezett házkutatások, letartóztatások, az ellenzéki rendezvények akadályozása, illetve azok meghiúsítása, az országutakon felállított milíciaőrhelyek és állandó igazoltatások ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy a milícia és a biztonsági szolgálat már a „hadiösvényre” lépett.
A törvényességet szavatoló végrehajtó hatalom nem lehet csupán külső szemlélője mindannak, ami az országban folyik, jelentette ki minapi sajtókonferenciáján Vaszil Baziv, az elnöki adminisztráció vezetőjének helyettese. „Nem lehet gránáttal a kézben menni a választásokra, a néphatalom kimagasló ünnepére, hiszen ez túl komoly dolog ahhoz, hogy a tények elkerüljék a hatalom figyelmét”, utalva a Pora ifjúsági szervezet székházában talált robbanószerkezetre, amelyet az ellenzék a hatalom szándékos provokációjának nevezett, határozottan állítva, hogy azt maga a milícia rejtette ott el. A „mélységes agóniában vergődő hatalom” ugyanis semmiféle eszköztől, köztük a fegyveres erők bevetésétől sem riad vissza, hogy kierőszakolja a számára kedvező választási eredményt, állítja nyilatkozatában a Mi Ukrajnánk tömörülés parlamenti frakciója.

Túl minden erkölcsi mértéken

Elemzők szerint Ukrajnában az elkövetkező napokban még minden előfordulhat, hiszen – állítja Andrij Kurkov politológus – a választási előcsatározás mára már minden lehető erkölcsi mértéket túllépett. Az egyik közismert ellenzéki politikus, Olekszandr Turcsinov szerint a kialakult helyzet egyértelműen polgárháborús állapotokra emlékeztet, hiszen a hatalom provokációi rákényszerítik az ellenzéket arra, hogy a kihívásokra adekvát módon reagáljon.
Holnap kampánycsend lesz Ukrajnában, vasárnap pedig már az urnákhoz járulnak a szavazópolgárok, hogy eldöntsék, ki is legyen Ukrajna államfője az elkövetkező öt évben. Az egyik legújabb keletű vicc szerint Oroszország határozott támogatását élvező Viktor Janukovics a szavazás napját Moszkvában, orosz kollégája társaságában tölti. Éjfélre jár az idő, amikor Mihail Fradkov személyi titkára bekopog hozzájuk, és hosszasan suttog valamit a főnöke fülébe. Miután ismét kettesben maradnak, Fradkov bejelenti, hogy van számára egy jó meg egy rossz híre. Kezdjük a jóval, mondja Janukovics. Ön lett Ukrajna elnöke, közli Fradkov. És mi a rossz? Csak annyi, bizonytalanodik el Fradkov, hogy nem kapott egyetlen szavazatot sem.