Ötszáz hektár alatt nem lehet jövedelmező a gazdálkodás – idézte Magda Sándor szállóigévé vált kijelentését vitaindítójában Ángyán József, a gödöllői Környezet- és Tájgazdálkodási Kht. igazgatója. A professzor szerint az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának szocialista elnöke a követendő birtoknagyságra vonatkozó kijelentésével lényegében azt üzente, hogy félezer hektár alatt nincs élet az Európai Unióban. Ezzel szemben a statisztikák teljesen más képet mutatnak.
Nem a tonnák számítanak
Az unióban a gazdaságok mindössze 8,4 százaléka tartozik az ötven hektár feletti kategóriába, és a birtokkoncentrációban legelöl járó franciáknál sem nagyobb ez az arány egyharmadnál. Ebből az összehasonlításból is kitetszik, hogy a szakmapolitikai elit nálunk valami mást akar, mint ami az unióban van. A tőkés nagybirtokrendszer kiteljesítése a céljuk, ami a dél-amerikai modellnek felel meg. Törekvésük főként a saját hasznukat szolgálja, a magyar társadalomra nézve pedig katasztrofális következményekkel járhat.
A szakember dokumentumok sorát idézte annak bizonyítására, hogy a magyar agrárvezetés már lemondott a kisgazdaságok támogatásáról. Ahogy a kormányzati agrár- és vidékfejlesztési stratégia eddigi tervezeteiben is szerepel, a közpénzt kizárólag az általuk versenyképesnek tartott üzemekre költenék, miközben az adófizetők befizetéseit teljesen más célokra kellene fordítani. Mint ahogy a most búcsúzó uniós főbiztos, Franz Fischler tavasszal a tíz újonnan csatlakozó ország delegációinak tartott előadásában is kifejtette, Brüsszel a közös kasszából egyre kevesebb támogatást ad a termelésre, inkább azokért a szolgáltatásokért fizet, amiket a gazdák a társadalomnak nyújtanak. A tonnákról tehát a táj és a vidék életben tartására, az egészséges, hagyományos élelmiszerek előállítására terelődik át a hangsúly. Mindebben kulcsszereppel bírnak a kis- és a közepes agrárvállalkozások, hiszen a nagybirtokot szimpla profitérdek vezérli, amibe társadalmi vagy szociális szempontok nemigen férnek bele. Az uniós változásokat azonban nem hajlandó tudomásul venni a magyar kormány. Brüsszelben meg nem értik, miért akarunk mi mindenáron mást, mint amit a közös agrárpolitika, a CAP reformja tartalmaz. Nem véletlen, hogy a pályázaton elnyerhető uniós agrárpénzek felhasználására vonatkozó tervünket csak a harmincadik nekifutásra fogadták el, és a Nemzeti vidékfejlesztési tervből is tizennégy változatot kellett készítenünk, mire rábólintottak a belga fővárosban az illetékesek.
A KSH legutóbb 766 ezer gazdálkodót írt össze az országban. A fentebb már említett kormányzati stratégia viszont hosszabb távon mindössze nyolcvan-százezer egyéni gazdálkodóval és hat-hétezer társas gazdasággal számol. Kérdés, hogy mi lesz a többi hatszázezerrel. Nekik nem javasol semmilyen kézzelfogható megoldást az agrárvezetés. Egyszerűen lemondtak róluk a minisztériumban, amit jól jelez a tárca fennhatósága alá tartozó Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet (AKII) által kidolgozott, úgynevezett tesztüzemi rendszer is. Ennek az agráriumról rendszeresen információt gyűjtő metódusnak a működtetésekor az AKII 678 ezer termelőt egyszerűen kihagy a megfigyelésből. Azaz velük már nem számol mint a magyar mezőgazdaság szereplőivel. Ángyán József leszögezte: készséggel elismeri, hogy az összeírt gazdálkodók fele önellátásra termel, tehát csakugyan nem jelenik meg az agrárpiacon. De az uniós területalapú támogatások igénybevételére 210 ezren regisztráltatták magukat, ami azt jelenti, hogy legalább ennyien gondolják úgy, hogy a mezőgazdaság jelenti nekik a jövőben is a fő megélhetést. Emellett több mint százezer életképes termelővel kell még számolnunk. Így is kétszázötvenezerre jön ki azok száma, akiket a szaktárca kizár a magyar mezőgazdaságból. Velük mi lesz? Családtagokkal együtt egymillióan is lehetnek! Ők azok, akik jobb híján majd a városokban próbálnak szerencsét, ha a tőkés nagybirtok kihúzza a lábuk alól a földet. Dél-Amerikában a városszéli gettók emiatt alakultak ki.
A profit centruma
E folyamatnak egy agrárpolitikai irányváltás vethetne véget, amely a globális nagytőke kiszolgálása helyett a helyi közösségek támogatására helyezi a hangsúlyt – tért át Ángyán József a helyzet ismertetése után a megoldásra. Az élelmiszer-termelés szereplői közül a gazdák részesüljenek a legnagyobb haszonban, ők legyenek a „profit centruma”. A szakember azon meggyőződésének is hangot adott, hogy új társadalmi szerződést kellene kötnie a falunak és a városnak: csak így épülhet tartós fundamentumra a termelő- és falupártoló agrárpolitika.
Ami az országban történik, az a 2002-ben meghirdetett nagybirtoksegítő kormányzati agrárprogram következetes végrehajtása – egészítette ki „földközelből” a tudományos helyzetelemzést a gazdakörök országos szövetségének alelnöke, Bagi Béla. Ma a gazdatársadalom minden erőfeszítése a túlélést, a megmaradást szolgálja. – Annyi apátiába zuhant vidéki emberrel még nem találkoztam, mint manapság – állapította meg az érdekvédelmi vezető. Bagi Béla szerint a gazdaemberek jövőképe legfeljebb karácsonyig terjed. Gyurcsány Ferenc állításával szemben Szűz Mária mégsem vehette le a kezét az országról, hiszen termésben hihetetlenül bőséges áldást hozott ez az esztendő. A korántsem véletlen, hanem szándékos kormányzati erőfeszítéseknek köszönhetően viszont megtörténhet, hogy a gazdák egy része épp ebbe az áldásba rokkan majd bele.
A földbe kapaszkodva
– Mindenkinek azt tanácsolom, hogy tíz körömmel kapaszkodjék a földjébe, 2007-ig ki kell bírnunk valahogy – mondta hozzászólásában Sárosi Attila, a borsod–mezőségi kistérség vidékfejlesztési menedzsere, a Cötkény Térségfejlesztő Egyesület elnöke. Varga Géza, a Galgafarm Szövetkezet vezetője pedig arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a 2007-es dátum az EU új, hatesztendős költségvetésének életbelépése miatt nevezetes. A jelenlegi brüsszeli tervek szerint ekkortól teljesen megváltozik a közös agrárpolitika. Megduplázódik a vidékfejlesztésre fordítható pénzek aránya, ami egyértelműen a kisebb gazdaságoknak kedvez. Igaz, hogy az agrárbüdzsé végöszszege 44-46 milliárd euróról 33-35 milliárdra csökken, de a keretek nagyobbik részét „felpántlikázzák”, azaz központilag megszabják majd, hogy melyik mire költhető. A támogatások legnagyobb részét, 25 százalékát az agrár-környezetvédelmi programban részt vevő termelőknek adják, aminek hazánkban is egyre nagyobb a keletje. Tizenöt százalék jut majd vidék- és falufejlesztésre, további hét-tíz százalékot pedig helyben lehet kiosztani majd ugyanerre a célra. Szintén tizenöt százalékra csökken a versenyképességet segítő pénzek aránya, és csak harmincnyolc százalék lesz az, aminek felhasználásáról szabadon dönthetnek a tagországok. Varga Géza értékelése szerint hatalmas fordulat várható, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az unión belül a vidékfejlesztésé lesz az elsőbbség, és a továbbiakban nem lesz lehetőség a magyarhoz hasonló külön utas agrárpolitikára.
origo.hu
Orbán Viktor újabb jelentős béremelést hagyott jóvá, amely sokaknak okoz majd örömet
