Dupla igen december 5-én

Ha a kormányfőként egyre többet bakizó Gyurcsány úr eddigi teljesítményét tesszük mérlegre, akkor bizony jelentős súlya van annak a ténynek, hogy miniszterelnökünknek sikerült elérnie azt, amit 2002 óta egyetlen jobboldali politikusnak sem: a jobboldal szervezetileg és világnézetileg így-úgy megosztott táborát egységbe kovácsolni. Ennek még hasznát fogjuk venni, nemcsak december
5-én, hanem 2006-ban is. Sőt, ha a népszavazás sikeres lesz – s alighanem eredményes és sikeres lesz –, legalábbis a két igen szempontjából, akkor nem kell majd azon csodálkoznunk, ha Gyurcsány úr kommunikációs ámokfutását, fagyizásai és ródsói közt elejtett javaslatait az istenadta nép legaktívabb tagjai újabb népszavazások kezdeményezésével fogják opponálni. Gyurcsány úr így a magyar demokráciának is nagy szolgálatot tesz, az apátiába és a „minden hiábavaló” passzivitásába hajló honpolgárokat demokratikus jogosítványaik gyakorlására ösztönzi.
Mindevvel csak azt akarom mondani, hogy a december 5-i népszavazásnak lehet, s alighanem lesz is a magyar demokrácia minőségére nézvést kedvező, a politikai aktivitást fokozó hatása, ami a politikai elit alkuinak és csatározásainak mozgásterét csökkenteni fogja. Nemcsak a baloldali, de a jobboldali elitekét is, merthogy az istenadta nép nemcsak az ellenfél táborának vezetői ellen emeli föl szavát, de a saját tábor vezetőinek mozgásterét is befolyásolni kívánja. Ha akarják, ha nem.
S itt egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk el, melyet érdemes megvitatnunk, hisz a baloldali publicisztikában meglehetősen téves álláspontok fogalmazódtak meg a Fidesz és a kettős népszavazás kapcsolatáról. Legutóbb Tamás Gáspár Miklós fejtette ki a Népszabadságban azt a téves nézetet, hogy a kettős népszavazás a Szövetség támogatottságának erősödéséhez s Orbán Viktor nézeteinek győzelméhez fog vezetni. S ő ezt nem akarja, nagyon nem akarja, ezért aztán nem is megy el a népszavazásra. Ám tegye, de TGM meg az ebben a kérdésben vele egyetértők félreértik a jobboldali elit és a jobboldali szavazóközönség kapcsolatát. Mert a kettős népszavazás ötlete a jobboldali politikai eliten kívülről jött, a két kérdést olyan politikai csoportok vitték népszavazásra, amelyek legjobb esetben is a politikai elit perifériáján helyezkednek el. S ezek az alternatív politikai elitek éltek azzal a fegyverrel, ami befolyásuk növeléséhez szinte egyedüliként adott számukra, táborukat mozgósítva megszerzik 200 ezer polgár aláírását, s így annak esélyét, hogy álláspontjukat ne csak a partvonalon kívülről, hanem egy népszavazási kampány fősodrában fejthessék ki.
A helyzetre, vagyis arra, hogy december 5-én lesz referendum, attól függetlenül, hogy a politikai elit frakciói akarják-e vagy sem a népszavazást, nos, e helyzetre a politikai osztály tagjai eltérően reagáltak. Gyurcsány úr és Hiller úr, még egyszer mondom, eléggé rutintalanul, persze politikai hitvallásuknak megfelelően rendeltek egy közvélemény-kutatást, rápislantottak az eredményekre, s miután meglátták a mintegy 60 százaléknyi bizonytalan szavazót, el is döntötték, hogy közülük szereznek régi-új támogatókat. Sem azzal nem számoltak, hogy a határon túli magyar politikai szervezetek mit fognak lépni, sem azzal, hogy nemeik, s főleg a „nem” melletti alantas és valós alapot nélkülöző érveik nagy dérrel-dúrral történt terjesztése harci lázba fogja hozni a politikai önazonosságuk egyik alapkövében (az összmagyar összetartozásban) megkérdőjelezett jobboldali szavazókat. De Gyurcsányék azzal sem számoltak, hogy a saját szavazótáborukban is szép számmal akadnak az igenek pártján állók, akiknek bizony szembesülniük kell azzal a kérdéssel, hogy milyen magyarok ők akkor, tisztelettel. S e kérdésre nemcsak hogy nem könnyű válaszolni, de a benne megbúvó hazaárulásvád bizony-bizony kikezdi a baloldali szavazók lelki integritását. Mert ők is magyarnak tudják magukat, igaz, bizonytalankodva, néha gyáván, ám néha a helyes vélemény pártján állva. De most ők is érzik, hogy a gyurcsányi nem bizony kényelmetlen. A lelki egyensúlyt fölborító.
Valószínűleg Gyurcsány úrnak és Hiller úrnak szóltak a Köztársaság téren, hogy kínos a dolog, valamit kellene lépni, mert rajtunk ragad a hazaárulás vádja, s igen-igen kellemetlen helyzetbe tudjátok hozni a „bázist”. Így születtek meg a határon túli magyar oktatásügyet, az oda irányuló befektetéseket támogatni hivatott intézkedéscsomagok, amelyek magukban kiváló ötletek, már 2002 nyarától lehetett volna őket alkalmazni, s még sokat innovatívkodni sem kellett volna, csak folytatni a polgári kormány szakpolitikai működését. Meg az MSZP programjában is a folytatást ígérték, nem is beszélve az erdélyi nemesivadék Medgyessy személyesen garantált ígéreteiről.
A jobboldali szavazótábor nyomása elől nem tudtak a Fidesz vezetői kitérni, s azt hiszem, nem is akartak, mert a kettős állampolgárság megteremtése mellett álltak és állnak, de a népszavazás kockázatát csökkenteni akarták azzal, hogy megpróbálják elérni, a parlamenti pártok egyezzenek meg december 5-e előtt, s hozzanak törvényt a kettős állampolgárságról. Gyurcsányék ezt a megoldást elhárították, hisz arra játszanak, hogy sikertelen lesz a népszavazás, s ezzel üthetnek egyet Orbán Viktoron. A Fidesz másik népszavazási kedvet növelő javaslata a privatizáció leállításáról döntő referendum fölvetése volt, ami mögött az a gondolat állt, hogy három kérdéssel már sikerrel lehet nekiindulni a december 5-i szavazásnak, s a kettős állampolgárság igenjeit növelni lehet a privatizációleállítás igenjeivel. Gyurcsányék ezt a megoldást is elhárították, ezt azzal, hogy alkotmánybírósági és OVB-s beadványokkal blokkolták a harmadik referendum kiírását.
Az SZDSZ mindkét kérdésben kellően doktrinernek bizonyult, igaz, nem is vártunk tőlük mást, meg hát következetesek is, mert ötszázaléknyi szavazójuk valóban privatizációpárti, s valóban az irredentizmus füstjét érzik minden olyan zugban, ahol kimondják azt, hogy határon túli magyar.
A Dávid Ibolya-munkacsoport, mint mostanában minden kérdésben, ebben is sürgősen hozzálátott a meglevő gombhoz illő kabát megkereséséhez. Ugye, az új gombra az van ráírva, hogy konzervatív, s a munkacsoport agytrösztje bizony erősen törte fejét, hogy mi lehet e két kérdésre a konzervatív válasz. Azt ők is tudták, hogy nem lehetett a kettős állampolgárságra nemet mondani, így aztán nem maradt más nekik szabadon, mint megtámogatni a kórház-privatizáció ötletét. Na, ez lett a konzervatív válasz. Ami nem más, mint doktriner neoliberális fölvetés, s nem is maradt el a baloldali és liberális sajtó Dávid-hozsannája.
Nekem nem mindig jók a politikai megérzéseim, de most valami azt súgja, hogy december 5-én eredményes lesz a népszavazás, s győzni fog a dupla igen. De nemcsak a két igen győz majd, hanem elsősorban a köztársaság politikailag aktív polgársága, mert akaratát, hitét, meggyőződését rá tudja erőltetni politikai elitünkre. Hogy a magyar politikai elit mégis jól jöjjön ki a népszavazásból, s ne ejtsenek egymáson az ország szekerét kátyúba nyomó sebeket, ahhoz jó lenne megegyezniük még december 5-e előtt a kettős állampolgárság törvényi szabályozásáról és a határon túli magyarság fokozottabb támogatásáról. A minapi Máért-ülés hangulata és javaslatai, a Fidesz elnökének legutóbbi fölvetése ezt az egérutat biztosíthatná a politikai elit, azon belül is Gyurcsány úrék számára. Most megint náluk pattog a labda, megint kaptak egy esélyt, hogy nagyobb veszteség nélkül visszavonulót fújjanak. Ha megteszik, mindenki nyerni fog, ha nem, akkor csak ők fognak veszíteni.