Európai űrszonda a Holdnál

Hold körüli pályára állt az első európai űrszonda. A napenergiát hasznosító SMART–1 több mint két éven át keresi a választ az égitest keletkezésének rejtélyére, és az emberlakta állandó bázisok számára nélkülözhetetlen vízjég után is kutat.

Tizenhárom hónapi utazás után Hold körüli pályára állt az európai űrkutatási ügynökség (ESA) SMART–1 szondája – adta hírül a BBC. Az első európai holdszondát – két távközlési műhold társaságában – egy Ariane–5-ös hordozórakéta juttatta az űrbe a francia guyanai Kourouból 2003 őszén. A napenergiával működtetett, az űrbéli gyorsuláshoz ionizált xenon gáz hajtóerejét hasznosító szonda azóta egyre elnyújtottabb elliptikus pályán keringett a Föld körül, s most jutott olyan közel a Holdhoz, hogy annak gravitációja foglyul ejtette.
A SMART–1 a hagyományos hajtóművel felszerelt űreszközökkel szemben csigalassúnak tűnhet – az Apollo űrhajók alig három nap alatt jutottak el a Holdig –, a nagy távolságba irányuló missziók számára azonban rendkívül hasznos lehet majd az ionhajtómű gyorsító hatása. A napelemek által fejlesztett elektromosság segítségével működő ionhajtómű – a kilövés költségével együtt – mindössze száztízmillió euróba került, ráadásul a 367 kilogramm súlyú szonda nem nagyobb egy irodai kisszekrénynél. A SMART–1 egyelőre még csaknem hatezer kilométer távolságban kering a Hold körül, s várhatóan januárban kerül olyan közel a felszínhez, hogy a látható és az infravörös tartományban részletes felvételeket készítsen, és a lehető legpontosabban feltérképezze annak ásványi összetételét.
Több mint két évre tervezett felderítő útján az űrszonda vízjég után is kutat a déli sarkvidéken lévő sötét kráterekben, és választ keres a kérdésre: hogyan keletkezett a Hold. A kutatók reményei szerint a szonda által továbbított adatok igazolhatják a hipotézist, hogy több milliárd évvel ezelőtt egy, a Földnek ütközött kisbolygó szakította ki planétánkból állandó kísérőnk anyagát.