(hogy újult meg a párt…)

Én nem tudom, hogy az MSZP (látszólagos) teljes megújulása, amely a Gyurcsány–Hiller vegyes páros hatalomra jutásában testesült meg, hasznára lesz-e az országnak. Egyáltalán, miféle haszon képzelhető el? Egyesek szerint nem nagy a jólét, s ezen kellene változtatni. Mások szerint nagy a marakodási kedv, sok a politikai és ideológiai konfliktus, legyen vége már, legyen béke már! Szerintem egyik vágy sem teljesül. A büszke szocialisták, akik nem akarnak „lehajtott fővel” járni többé, úgymond felhagynak konfliktuskerülő magatartásukkal, s minden vádra megfelelnek. (Mintha nem ezt tették volna eddig is.) A párt elnökének és a miniszterelnöknek minden oka megvan a büszkeségre: úgymond mindketten 1956 után születtek. (Ez rólam például nem mondható el, de kutyámról, Natasáról igen. Sőt, ő a pártállami kutyavilágot, a puha diktatúrát sem ismeri, 1996 októberében született, a Horn-érában ugyan, de a piacgazdaság kellős közepén. Erre büszke is, felemelt fejjel jár, ám születési dátumától függetlenül pontosan úgy viselkedik, mint egy valódi spániel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kutyából nem lesz szalonna, inkább azt, hogy egy spánielt imádni való, ám olykor szeszélyes természetéből az úristen is képtelen kivetkőztetni.)
Tehát aki 1956 után született, az nem tehető felelőssé a „sajnálatos eseményekért”, nem viseli a kommunista zsarnokság bélyegét, így képes megújítani a pártot, amelynek őseredete immár a múlt ködébe vész. Az a kérdés persze még mindig fennáll, hogy miért ezt a megújítandó pártot választotta annak idején, miért szegődött a sok (genynyes) sebből vérző eszme mellé, haszna vagy kára volt-e belőle, vállalt-e valaha is bárminő kockázatot, vagy jövőjét a múltra építette, amit most büszkén, végképp eltörölt.
És aki 1945 után született? Az nem tehető felelőssé az ordas eszmékért? Bizony, bizony! Nincsenek efféle tabula rasák a világban. Minden attól függ, mit ír az ember a tiszta lapra. A szocialista érdekszövetség attól jottányit sem változott, hogy a szenzációs páros került az élére. Lehet, hogy a hatalmi szempontokat, az MSZP választási esélyeit nézve Gyurcsány & Hiller valóban kedvezőbb helyzetbe hozhatja a szocialistákat, de hagyományos habitusukat aligha változtatja meg. A harcos büszkeség hangsúlyozása inkább a távoli, veszedelmes múltat idézi, nem a békés jövőt (vö. „Te büszke kozák…”).
Amikor hagyományos habitusról beszélek, eszembe jut az Országgyűlés tréfás kedvű Benjaminja. Tévés produkciójában az volt a megdöbbentő igazán, hogy kegyeletsértő szavai végén azt kérdezte szintén 1956 után született társától, milyen kocsival jött, és sofőr hozta-e. Ez pontosan kifejezte azt a szolidaritási hajlamot és szociális érzékenységet, amelyre a megújult MSZP (is) büszkén hivatkozik. Valójában ez az egyetlen mondat bárki előtt világossá teheti, hogy mire megy ki a játék.
Ideje résen lennünk mindannyiunknak, akik nem vagyunk „büszke baloldaliak”, nem vagyunk Gyurcsány- és Hiller-hívők, és szeretnénk normális, békés országban élni. Hiller ugyan pösze egy picit, de ez illik irodalmi stílusához, amely kiegészül Gyurcsány szögletes mozgásával és pattogó határozottságával. Látnunk kell, hogy a zsák megtalálta a foltját, a szocialistáknak sikerült olyan színben feltűnniük, mintha újbort töltenének az ótömlőbe. (Ettől, mint tudjuk, a régi tömlő szétreped.) Na már most: a közvélemény-kutatások azt állítják, hogy a gyurcsányiáda óta csökkent a Fidesz előnye az MSZP-vel szemben. A soproni és a szécsényi időközi választások azonban nem igazolják ezt a tendenciát. Ennek ellenére valószínűsíthető, hogy 2006-ban kemény küzdelem lesz, s addig sem számíthat senki nyugalomra.
Bármily világos is, hogy mire megy ki a játék, sajnos elképzelhető, hogy az ország, főként 1956 előtt született része, ismét elhiszi a szocialista dajkamesét a megújulásról. A balos büszkeségnek egyetlen ellenszere van, a polgári állhatatosság és szerény magabízás.
Hogy Gyurcsány & Hiller úthenger-e vagy luftballon, én nem tudom…