Iráni dilemmák – európai lehetőségek

Részsikert ért el az európai uniós erőfeszítés, az irániak beleegyeztek urándúsító tevékenységük felfüggesztésébe. Ha a helyzet végleges megoldására irányuló tárgyalások idejére érvényben maradó, önkéntes intézkedést majdan sikerül továbbfejleszteni, úgy nemcsak az iráni nukleáris kérdés oldódhat meg, hanem általa az európai diplomácia is sokat erősödhet.
Ez is alátámasztja, hogy az atomfegyver előállítására vagy az azzal való fenyegetésre irányuló teheráni törekvéseket, amelyek közvetve a középhatalmi státus megszilárdítását szolgálják, nem lehet elszigetelten szemlélni a többi világpolitikai folyamattól.
Bár az Egyesült Államok lényegében semmilyen komoly kísérletet nem tesz a kapcsolatfelvételre, s nyilatkozataival – Izraellel együtt – csak az iráni konzervatívok és fundamentalisták malmára hajtja a vizet, Teheránnak sem célja, hogy az amerikaiakkal egyezzen ki. Számára sokkal kedvezőbb lehetőségekkel kecsegtet a nyugat európai „nagyokkal”, Franciaországgal, Németországgal és Nagy-Britanniával zöld ágra vergődni, amelyek a realitások talaján állva nem fenyegetőznek megelőző csapással, és nem céljuk a rezsimváltás kikényszerítése. A modern, de nemzetük érdekeit hosszú távon is szem előtt tartó teheráni irányzatok képviselői jól tudják, hogy a nyitás irányát jól meg kell választani: a középhatalmi ambíciók aligha tarthatók életben, ha a demokrácia amerikai importból származik majd. Washington közel-keleti és közép-ázsiai elképzeléseibe, stratégiai víziójába nem férnek bele gazdaságilag és katonailag túlzottan önálló tényezők. Egyrészt azért, mert az ilyenek természetszerűleg folytonos kihívást jelentenek a „kis kedvenc” Izrael számára, másrészt azért, mert geostratégiai helyzetükkel ügyesen sáfárkodva tetszés szerint lábhelyet kínálhatnak más nagyhatalmaknak is.
A Bécsben kötött megállapodás igazolása a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által még hetekig eltarthat, de Teheránnak annyit már most sikerült elérnie, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának beavatkozása lekerüljön a napirendről. Ha az iráni fővárosban valóban komolyan veszik „önkéntesen” adott szavuk betartását, úgy ez annak igazolása is lehet, hogy stratégiai döntés született. A nukleáris fegyverek kifejlesztése és rendszeresítése ugyan nyilvánvaló haszonnal kecsegtetne az elrettentő erő megteremtésére tekintettel, ám a rámenősségét Irakban bizonyított amerikai kormányzatot figyelembe véve nyilvánvaló kockázatokat is rejt magában. Az iráni vezetés számára egyelőre sokkal biztosabb lehet – némileg a transzatlanti mosolyszünetre is apellálva – az európaiakkal egyezkedni, amit Washingtonnak fogcsikorgatva akkor is el kell viselnie, ha nyilvánvalóan nem esik egybe saját szándékaival.