Mágnások és hegyimentők

Romantikus fejezet a régi Magyarország történelmében a Magas-Tátra feltárása és kihasználása: a téli hegymászás kialakulása, a sí- és a többi téli sport meghonosodása. A Tátrát egykor felfedező magyar, lengyel és német turisták napjainkban átadták helyüket a nyaraló, üdülő közönségnek, illetve a betegek társadalmának. A tátrai turistaélet már a XVII. században elkezdődött, de új lendületet az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület hozott. Az 1949-ben alapított szlovákiai Tátrai Nemzeti Park területén a múlt héten tomboló szélvihar ezen a kulturális örökségen ütött mély, de nem halálos sebet.
Az 1871-es esztendőtől a Magas-Tátra az egykori Magyarország leggyorsabban fejlődő, legkeresettebb gyógyfürdőhelyévé és turisztikai központjává vált. Különösen Ótátrafüred virágzott fel, amelynek fejlődését meghatározta az ekkoriban kiépített kassa–oderbergi vasútvonal. E fellendülés mozzanatai építészek korabeli tervrajzaiban, akvarelleken, korabeli fényképeken és főként képeslapokon maradtak fenn. A Tátra építészeti arculatát elsősorban Majunke Gedeon, Hoepfner Guido, Pártos Gyula, Lechner Ödön és Harminc M. Mihály alakította.
Az első tátrai települést, Ótátrafüredet 1793-ban alapították. A helyiek törpefenyőből nyert, aromás légzésjavító olajat termeltek, és gyógyfüvekkel kísérleteztek. Száz évvel később érkezett a Tátrába az Alsókubinban született Szontágh Miklós, a tátrai gyógyturizmus megteremtője. Szontágh korábban nagy tapasztalatokat szerzett a svájci Davosban. Elképzelése szerint a magashegységnek nemcsak nyári élményt kell biztosítania, hanem klimatológiai és vízgyógyászati lehetőségeit is ki kell aknázni egész évben. A konzervatív gondolkodású ótátrafürediek azonban nem értették Szontágh elképzeléseit, ezért 1875-ben a nagyszalókiaktól vásárolt földet, majd 1876-ban megalapította Újtátrafüredet, amelynek fürdőorvosa lett. Itteni szanatóriuma volt az első magyar tüdőgyógyintézet és az első magaslati gyógyintézet, amely télen is működött. Szontágh balneológiai, klimatológiai és vízgyógyászati kutatásokkal, valamint a hegység kutatásával, leírásával és népszerűsítésével foglalkozott. 1892-ben ő volt az első síző a Tátrában. Megszervezte a vezetőképzést, hegyi mentést és elsősegélynyújtást.
Fia, ifjabb Szontágh Miklós folytatta apja munkáját. Az újtátrafüredi szanatórium vezetését 1909-ben vette át. Külföldi tapasztalatait és újszerű elgondolásait felhasználva kezdték el építeni 1917-ben a Palace szanatóriumot, amely Európa egyik legmodernebb tüdőszanatóriuma volt (1925-ben nyitották meg). A fiatal Szontágh több csúcsnak volt első megmászója. A tátrai mentést és a vezetőképzést korszerű színvonalra emelte.
A szervezett turizmus a XIX. század utolsó negyedében indult meg a Tátrában. A Magyarországi Kárpát Egyesület tagjai folyamatosan építették menedékházaikat és a csúcsokra vezető, jól karbantartott turistaútvonalakat. Abban az időben emelték a Téry-házat, a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházát, amely egész évben nyitva tart. Megépítése dr. Téry Ödön és a Magyarországi Kárpát Egyesület budapesti osztályának nevéhez fűződik. 1905-ben készítették el a központi fekvésű Tengerszem-csúcsra vezető turistaútvonalat, amely a turisták zarándokhelyévé vált, és manapság is a Magas-Tátra legkedveltebb csúcsai közé tartozik. A Poprádi-tó partján 1879-ben építette fel a Magyarországi Kárpát Egyesület fából a Majláth-menedékházat, amely 1880-ban leégett. Az újjáépített menedékház 1890-ben másodízben is leégett. Ezek után 1892-ben emeltek egy nagyobb szállót a tó északi partján.
Kezdetben inkább panziókat építettek. A tátralomnici Lomnic Hotel 1892-ben készült el. Minden település rendelkezett fürdővel, de a gazdag magyar grófokat és gyárosokat nem sikerült a Tátrába csábítaniuk. Ezért a XX. század elején grand hotel típusú szálláshelyeket kezdtek kialakítani. Száz évvel ezelőtt, 1904-ben nyílt meg az ótátrafüredi, egy évvel később a tátralomnici, 1906-ban pedig a Csorba-tó Grand Hoteljét is átadták, amely ma a Hviezdoslav nevet viseli.
Az első kiépített sípályákkal és magával a síeléssel a XX. század első negyedében Guhr Mihály kísérletezett. Az ótátrafüredi szanatórium főorvosa igazi sportember volt, benne tisztelhetjük a nemzetközi síszövetség egyik megalapítóját is. Leginkább mégis a magyar sísport megteremtését, az első tátrai síugrósáncok építését, az 1911. február 5-i első nemzetközi síverseny szervezését és rendezését köthetjük a nevéhez. Megalapította a Magyar Síklubot és a Magyar Síszövetséget, számos sport- és kulturális egyesület, szövetség elnöke volt. A sítörténet fontos állomása az 1935. év, amikor sívilágbajnokságot rendeztek a Tátrában. Ekkortól beszélhetünk a síelésről mint tömegsportról. Szlovákiában úgy tartják, hogy a mai ország területén Pöstyénben volt az első golfpálya. A tény azonban az, hogy 1908-ban a Tátrában – a korabeli Magyarországon – már rendszeres golfbajnokságot rendeztek.
Az első tátrai felvonó a negyvenes években épült a Csorba-tó mellett. A Tátralomnic és a Csorba-tó közötti kötélpályát 1938-ban adták át. A Lomnici-csúcson az első felvonót nem hivatalosan 1940-ben, hivatalosan egy évvel később adták át. A Tátralomnicról induló felvonó Európa legmodernebb berendezésének számított 1953-ig, amikor a Mont Blancon újabb, modernebb berendezést állítottak fel. Egyedülálló volt az oszloptól oszlopig haladó felvonó látványa, amely új divatot teremtett Európában.