Talán nem gondolta Platón, a görög filozófus, mekkora izgalommal keresik még több mint 2300 évvel a halála után is a legendás királyságot, Atlantiszt, mindenesetre ő volt az első szerző, aki az elsüllyedt sziget történetét két dialógusában, a Timaioszban és a Kritiaszban elmesélte. Atlantiszról könyvtárnyi szakirodalmat írtak, megszámlálhatatlanul sok expedíció próbált a nyomára bukkanni több mint 40 helyszínen, azonban még arra sem tudtak bizonyítékot szerezni, hogy valóban létezett. Amerikai kutatók most azzal álltak elő, hogy ők megtalálták a királyságot, méghozzá Ciprus délkeleti partjaitól 80 kilométerre. A BBC-n közzétettek szerint a kutatást vezető Robert Sarmas és munkatársai hat napon át végeztek szonáros méréseket (hanghullámokkal működő, elsősorban a mélység, de akár halrajok mozgásának meghatározására is alkalmas berendezés), és Szíria felé kutakodva másfél kilométeres mélységben találták meg a hajdanvolt sziget nyomait. Bár közvetlen bizonyítékokat a szigetet takaró üledékréteg miatt nem tudtak bemutatni, a felvételek alapján úgy vélik, emberi kéz alkotta, két kilométer hosszú falakat találtak a mélyben. Sarmas a helyszínt egy falakkal körülvett domboldalként írta le.
Platón szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve. Héraklész oszlopain (Gibraltári-szoros) túl feküdt, egy kisebb szigetekből álló szigetvilág alatt. Körülbelül 9000 évvel Szolón előtt Atlantisz hatalmas királyság volt, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel. Amikor mohó és agresszív birodalommá vált, az istenek parancsára elöntötte a tenger.

Tornádót láttak a helyiek Baracson, óriási volt a riadalom