Béke és integritás

Nádas Péter íróval készült interjúból közöl beharangozót a Népszava (a Magyar Narancsban jelent meg). Idézek keveset: „A második világháború óta, éppen a háború tapasztalatai alapján, az európai nemzetek úgy próbálják megőrizni a békét és az integritásukat, hogy tárgyalnak egymással. Nem mennek bele a konfliktusokba. A választási elv alapján állnak és nem az etnikai elv alapján…” Kicsivel odébb: „A szerbeket tíz éven át hagyták, szétdúlták az egykori Jugoszlávia országait.”
Nádas Péter történelmet ír. Feltehetően ciki neki, hogy időről időre előkerül Magyarországon Trianon, hogy vannak olyanok ebben az országban, akik kérdőn néznének a térképrajzoló Clemanceau-ra, az Ipoly-kutató Erdély-szakos, Kárpátalja-ismerő, Fel- és Délvidék-specialista francia politikusra, aki körülbelül annyit tudott erről az országról, mint én Bergengóciáról.
Békéről és integritásról beszél Nádas Péter, de én inkább azt hiszem, maga sem tudja, mit beszél. Hát persze, hogy a kettős népszavazás utórezgései motiválják a szerzőt, aki csattanóként a ripityává lett Jugoszláviával példálózik. Ha bekötné a biztonsági öveket, mondanám neki, az a Jugoszlávia (Szerbia, Horvátország, Bosznia, Montenegró, Macedónia, Szlovénia) esett szét, amit ez a felkent francia ember tákolt össze erőszakkal, s már akkor tudni lehetett, veszett fejsze nyele az egész, amikor előállt „ötletével”. Csehszlovákia is mire jutott…
Béke és integritás, mondja az író-történész, ami nagyjából annyi, hogy Trianonnal kapcsolatban fogjuk be a pofánkat, nehogy már itt nekünk legyen gondolatunk. Nem kell belemenni a konfliktusokba (Kádár elvtárs is megmondta Erdélyben, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Romániával szemben – majd szájon csókolta Ceausescut). Ez a napi politika. (A szerző szerint.)
Béke és integritás. Ja. Meg haladás, gyümölcsöző együttműködés és nyelves druzsba.