Szimbolikus nemzetegyesítés

Európának nagyon rossz üzenetet küldene, ha sikertelen lenne e népszavazás a kettős állampolgárságról, avagy – ami még roszszabb – nemmel voksolna a lakosság nagyobbik fele, hiszen így joggal mondhatnák: miért siránkoztok a magyarság széttagoltsága miatt, amikor még szavazni sem vagytok képesek az egységre? Mindezt Zabolai Csekme Éva, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja fejtette ki lapunknak, aki hangsúlyozta: a nemzet szimbolikus újraegyesítése az emberek önbizalmát is visszaadhatná.
Mint a hosszú évekig Genfben élt elnökségi tag rámutatott: a törvényi gesztuson kívül amúgy csak pozitív hatással járna a döntés, hiszen nincs szó kollektív állampolgárságról, minden határon túlra szorult magyar maga dönthetné el, kéri-e a magyar állampolgárságot. Zabolai Csekme Éva hosszú évekig dolgozott az ENSZ hivatalnokaként, így nemcsak erkölcsileg, de szakmailag is több mint aggályosnak tartja az MSZP, illetve a kormány által terjesztett Felelős döntés című felelőtlen kiadvány ellenpropagandáját. Saját számításaik ugyanis egyértelműen bizonyítják, hogy az esetleges áttelepülésekkel növekednének a költségvetés forrásai, hiszen már csak a lakásvásárlási illeték is komoly egyszeri bevételt jelentene, arról nem is beszélve, hogy az adó- és járulékfizetések szintén az államháztartást gyarapítanák. Zabolai Csekme Éva arra is felhívja a figyelmet, hogy például egy orvos kiképzése körülbelül húszmillió forintba kerül, így az áttelepülő szakemberek tanítási költségeit sem a magyar államnak kellene állnia. Az MVSZ elnökségi tagja értetlenül áll az előtt a negatív kampányelem előtt is, hogy a nyugdíjakat a magyar államnak kellene állnia. Az Európai Unióban ugyanis pontos rendelkezések vannak arról, hogy annak az országnak kell állnia a nyugdíjfizetéseket, ahol az aktív éveket töltötte a polgár.
A volt ENSZ-hivatalnok igen-igen megszégyenítőnek, és az Európai Unió tagállamai gyakorlatától idegennek tartja, ahogy felelős magyar állami vezetők méricskélik a lehetséges átjövők számát. Ez azért is érthetetlen, mert a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi törvény is lehetővé teszi a honosítást, ha azt kéri egy magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgár, aki legalább egy éve Magyarországon lakik és valamelyik felmenője magyar állampolgár volt. Zabolai Csekme Éva hangsúlyozza: a kettős állampolgárság intézménye éppen azt a célt szolgálná, hogy valakinek ne kelljen áttelepülnie csupán azért, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát. Ha ugyanis valaki rendelkezik a magyar állampolgársággal, akkor a magyar államnak kötelessége megvédenie az országhatárokon kívül is.
S hogy mik lehetnének a népszavazási nem következményei? A válasz: egyrészt arculcsapás lenne annak a külhoni magyarságnak, amelyet Trianonban elcsatoltak, de sohasem akart más állam polgára lenni. A másik következmény még beláthatatlanabb lenne, hiszen a többségi nemzetek tagjai úgy éreznék, az anyaországot sem érdeklik már a kisebbségi magyarok, így még bátrabban lehet velük szemben jogtalanságokat elkövetni. Végső soron azt eredményezné a népszavazási elutasítás, hogy egy minden eddiginél számottevőbb kivándorlási hullám indulna el – persze nem Magyarországra, hanem Európa és a világ más, befogadóbb tájaira.
Zabolai Csekme Éva is úgy látja: ha ismét sikeresek leszünk, újra érdemes lesz magyarnak lenni, s így a magukat magyarnak vallók száma jelentősen megnövekedhet a térségben.