A hunok eredetileg Belső-Ázsiában élő lovas nomádok voltak, akik a kínai nagy fal miatt nem tudtak betörni a császárság területére, és ezért indultak el nyugat felé. A IV. század végén már Kelet-Európában jártak és sorra legyőzték, illetve meghódoltatták az itt élő germán és egyéb más törzseket.

Az V. század elején a Duna–Tisza-közétől az Uralig kiépülő hun birodalom komoly fenyegetést jelentett az akkorra már kettéhasadt római impérium, a Nyugatrómai Birodalom és Bizánc számára is. Amit biztosan tudunk – elsősorban a kortárs szemtanú, Priszkosz rétor feljegyzéseinek köszönhetően –, hogy Attila az V. század elején, 410 körül született Mundzsuk fiaként, de a megszületésekor még a nagybátyja, Ruga fejedelem uralkodott – írta az Origo 2019-ben. Ruga nagyfejedelem volt az, aki a hun törzsek egyesítése után a Kárpát-medencébe tette át a Hun Birodalom központját – írta Bóna István Hunok és nagykirályaik című könyvében. A legenda szerint Attilánál már gyermekkorában is megmutatkozott a kiválasztottság jele azáltal, hogy ő kapta meg „Isten kardját”.
Erőszakos halált halt-e Buda?
Attila két fiútestvérének ismert biztosan a neve: Budáé (Bleda) és Rofé. Utóbbiról Arany Jánosnál is olvashatunk, de Rof nevét őrzi mind a mai napig a varázslatos szépségű Tiszaroff község is. A testvérek példás nevelést kaptak; latinul és gótul tanultak, de a harcművészetben, íjászatban és fegyverfogatásban is jeleskedtek. Attila, aki a fiatalkorát fejedelmi túszként Honorius nyugat-római császár ravennai udvarában töltötte, ennek köszönhetően alaposan kiismerte magát a római jogban, a diplomáciában és a politikai gondolkodásukban is.

Ruga fejedelem 433-ban egy villámcsapás következtében váratlanul meghalt. Ruga halála után Attila és Buda a hun szokások szerint megosztva örökölték meg a fejedelmi hatalmat. Tizenegy évig közösen uralkodtak és sikeresen harcoltak a Bizánci Birodalom ellen, de 444 körül Buda neve hirtelen eltűnt a krónikákból. Halálának pontos oka nem ismert, de egyáltalán nem zárhatjuk ki a testvérgyilkosságot sem.