Egy átlagos életvitelű gyerek nálunk a tanulással, a különórákkal, a televíziózással úgy napi nyolc órát tölt ülő helyzetben. A hirtelen növekedés gyakorta már 11-12 éves korban kezdődik. Az iskolabútorok többsége elavult és kényelmetlen, azokat nem a mai gyerekek testmagasságára tervezték. Az üzleti alapon működő sportolási lehetőségek ajánlatai között dúskálhatnak ugyan a szülők, ám az ország iskoláinak jelentős részében a testmozgáshoz szükséges feltételek kifejezetten rosszak vagy hiányosak. Az viszont szemmel látható, hogy a mai serdülők felnőttként lényegesen magasabbak lesznek az előző generációnál.
Kelet-Európában, sőt Japán nyugati részén is érzékelhető a növekedésbeli változás, amire a tudósok még nem találtak egyértelmű magyarázatot. A XXI. század embere mindenesetre 11 centivel magasabb, mint száz évvel ezelőtti elődje. Egy német szakfolyóiratból (Apoteken Umschau) kiderül, hogy az irodai munkában, a mindennapi ügyintézésben a bútorok kialakításánál az ergonómusok már jó ideje odafigyelnek a megváltozott arányokra. Ugyanez érvényes az iskolai bútorokra és a diákok mozgásprogramjának kidolgozására.
– Egy hosszabb ünnepséget alig tudnak a tanítványaim végigállni, mert fáj a hátuk, a lábuk. Hogyan viselik majd a nagyobb megterhelést? – fakad ki egy pesti gimnázium tanára. Ő elsősorban a kényelmes életmódnak tulajdonítja a panaszokat, pedig nem egészen erről és nem pusztán hazai jelenségről van szó. Észak-amerikai adatok szerint a felnőttek 70-80 százaléka életében legalább egyszer a gerincbántalmak miatt keresi fel orvosát. Más jóléti államokban szintén rohamosan emelkedik azoknak a száma, akik a különféle gerinc eredetű betegségek miatt váltak rokkanttá. A veszélyhelyzet Magyarországon minden harmadik embert érint. Nem véletlen az sem, hogy már 1998-ban, a WHO XXI. századi előrejelzésében a gerincbetegségeket a kiemelten kezelendő népbetegségnek tekintette.
Nálunk a Gerincgyógyászati Nemzeti Központ indította el és fogta össze azt a programot, amely az iskolák hétköznapjainak természetes részévé igyekezett tenni a megelőzését. Orvosok és gyógytornászok évekkel ezelőtt kidolgoztak egy mozgássort, amely rendszeres gyakorlással rögzíti az ajánlott testtartást, s ezáltal a gerinc biomechanikailag helyes használatát. A cél az volt, hogy a tartásjavító foglalkozásokat beillesszék a tanmenetbe. A gyógytornászok olyan ülőgyakorlatokat is kidolgoztak a testnevelő tanároknak, amelyek nemcsak a helyes tartást, de a figyelem összpontosítást is segítik. A kezdeményezés több száz település iskolájában talált kedvező fogadtatásra, ám arról nemigen hallani, hogy általánossá vált volna.
A bizakodás gyakran tévedés
Nemrégiben olyan szülők kerestek meg, akiknek gyermekeit már érintette ez a betegség, s még időben cselekedni tudtak, hogy a későbbi műtétet vagy a rokkantsági állapotot elkerüljék. Mint említették, ez nem minden esetben sikerül. Voltak, akik megtapasztalták, hogy maguk az orvosok sem ismerték fel a bajt, úgy gondolták, hogy a sporttal, úszással, gyógytornával majd „megoldódik ez a kis probléma”. Ugyanakkor ezzel a bizakodással – nevezhetjük akár tévedésnek –, csak időt adtak a betegség kifejlődéséhez.
Dr. Orosz Mária ortopéd szakorvos egyike azoknak, akik jól ismerik ezt a folyamatot.
– Az úgynevezett Scheuermann-betegség, a gerinc természetes görbületeinek nagymértékű elváltozása már 10-12 éves korban jelentkezik. Ha az iskolai szűrővizsgálatok során vagy más alkalmakkor nem figyelnek fel a csigolyák szerkezeti eltérésére, ami röntgenfelvétellel nyomon követhető, 14-15 éves korban már kialakulhat a korrigálhatatlan deformitás. A másik ártalom a gerincoszlop oldalirányú elhajlása, az úgynevezett strukturális scoliosis. Ez főleg a lányokat érinti. Mindkét betegség ismeretlen eredetű, kialakulásának okát még nem ismerjük, tehát az úgynevezett kóroki gyógyításuk nem lehetséges.
Különösen fontos a gondosság a kisgyermekkori gerincferdüléseknél, mert ezek hajlamosak a gyors rosszabbodásra. A folyamat addig tart, amíg a gyermekek csontérése be nem fejeződik. Sajnos, a későn felfedezett vagy nem kezelt, nagyfokú deformitást okozó görbületeknél már csak a műtéti beavatkozástól várható az eredmény.
Van ugyan egy köztes lehetőség is a gyógyulásra, a speciális eszköz, az úgynevezett korzett viselése, csakhogy olykor évekig tartó előzmények után jutnak az érintettek ehhez az információhoz. Külön erőpróba az is, hogy a szülő és a gyerek elfogadja e gyógyulási lehetőséget. Hiszen az esetek súlyosságától függően, olykor a nap huszonnégy órájában hordani kell azt. A javulás mértékétől függően aztán a viselés ideje fokozatosan csökkenthető, optimális esetben pedig el lehet búcsúzni tőle.
Szikszai Tímea ma bizakodó, de ez nem volt mindig így: – A szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton a doktornő közölte velem, hogy valami nincs rendben a hátammal. Kaptam egy beutalót az ortopédiára. Itt tudtam meg, hogy gerincferdülésem van. Elkezdődött az iskolai gyógytorna, mellette külön gyógytorna. Hetente négyszer úsztam. Így ment hat évig. Eközben mégis romlott az állapotom. Amikor közölték velem, hogy megkapom a fűzőt, sírva fakadtam. Csak akkor nyugodtam meg, amikor részletesen elmondták, hogy miért fontos, mit lesz az eredménye. Eleinte kényelmetlen volt, de a háromhetes szoktatási idő után elég jól viseltem. Tartottam tőle, hogy az iskolában mit fognak szólni, ha meglátják rajtam, de mindenki segít és drukkol nekem. Fél éve élek így, és a szokásos kontroll már javulást mutatott ki.
Komáromi Zsófia gerincproblémái tizenkét éves korában kezdődtek. Négy esztendőbe tellett, hogy az állapotának megfelelő, gondos kezelést megkapja: – Gödöllőn, ahol lakunk, az első orvos, akit felkerestünk, csak annyit mondott, csináljak légzőgyakorlatokat… Egy év múltán már látszott a hátamon a deformálódás. A helyi ortopéd szakorvos azonnal beutalt egy kórházba. Ott valaki jeleket rajzolt a hátamra, gipszmintát vettek rólam. Mindössze azt közölték velem, ha elkészül a fűző, hordani kell. De miért, arról egy szó sem esett. A zárójelentésből tudtam meg, hogy scoliosisom van. A fűző átvételét öt perc alatt „elintézték”. A formára még rátettek egy fémpántot is, ez pont a mellemnél állt keresztbe. Elviselhetetlen volt. Sem az iskolatáskát nem tudtam hordani, leülni sem lehetett benne. Ezért csak délután, otthon hordtam, a szüleim biztatására. Azt az orvost, aki a fűzőt felírta, hetekig nem tudtuk elérni. Teljesen kétségbeestem, mert láttam a fotókon és a videofelvételeken, hogy a hátam szörnyen néz ki.
Zsófi és szülei 2002 szeptemberében a televízióban láttak egy adást, amely olyan rendezvényről tudósított, ahol csupa gerincbeteg, fűzőt viselő gyerek táncolt, tornázott. Nyomozni kezdtek a „Scoli-(scoliosis) buli” szervezői után, így jutottak el a Heim Pál Gyermekkórházba, Marschalkó Péter főorvoshoz. Szinte meglepő volt számukra – mesélik –, hogy a főorvos minden részletre, előzményre, leletre kíváncsi volt, az előzőleg felírt fűzőt is megnézte. A viselésével kapcsolatos panaszokon egyáltalán nem csodálkozott, majd közölte, hogy egy újra lesz szükség. Egyhetes kórházi kivizsgálás után részletesen elmagyarázták, hogy ez miért szükséges. Őszintén elmondták Zsófinak, hogy a korrekció ugyan nem lesz teljes, de az állapotán sokat lehet javítani, ha a nap huszonnégy órájában képes a gyógyfűzőt viselni.
Nevelés, pszichológiai küzdelem
Megtörténik az is, hogy maga a sportolás sem véd meg az ártalomtól, hisz akad olyan fiatal lány is, aki ritmikus gimnasztikai bajnok volt. Találkoztam olyan izgő-mozgó vasgyúróval, aki szenvedélyes focista. Ma ugyan „páncélt” visel a dressze alatt, de nem szégyelli, akár fényképezni is engedi magát. Más kérdés – jegyzi meg édesanyja, hogy milyen nevelési, pszichológiai küzdelem vezetett el idáig. – A szülőknek is „meg kell keményíteniük a lelküket”, el kell viselniük a gyerekkel való konfliktusokat. A fiamnál hétéves korban észleltük a bajt. Mivel semmije sem fáj, nagyon nehéz a „miértet” megmagyarázni. Nem beszélve az alvásról, a megfelelő ágyról, amennyiben van ilyen…
Ki, ki a maga módján igyekszik a sorstársaira hatni. Egy húszéves lány például öltözködési és viselkedési tanácsokat ad a többieknek, nem leplezvén a nehézségeket sem.
– Nekem csak a hozzászokás volt kínszenvedés, onnan már gyerekjáték az egész… Van egy jó tanácsom a szülőknek, ne legyenek jobban megrémülve, mint a csemetéjük. Jó lenne, ha úgy vennék az egészet, ez sem rosszabb, mint egy fogszabályzó. Kezdetben azt is gyűlölte mindenki, s mára valóságos divat lett – ad egy lehetséges pszichológiai támpontot.
A Salus Kft.-ben, ahol egyebek mellett ezt az orvosi segédeszközt is készítik, a fogadónapokon a szülők egymásnak adják a kilincset. Kapkodásról, rutinról még sincs szó. A szakorvosból, gyógytornászból, ortopéd műszerészből álló csoport tagjai személyre szólóan foglalkoznak mindenkivel. Évente több száz gyermeket és szülőt irányítanak hozzájuk. Főképp a fővárosból és környékéről jönnek.
A team egyik tagja, Marlok Ferenc ortopédiai műszerészmester Németországban tanulta és fejlesztette a korzettkészítést, amelyhez komoly biomechanikai és anatómiai ismeretek szükségesek. A találmány a francia Jacques Cheneau professzor nevéhez fűződik, magát a gyógyászati segédeszközt nálunk csak 1991-ben kezdték megismerni, s ebben Marlok Ferenc az elsők között volt. (Megjegyzendő, hogy a világszerte alkalmazott gyógyászati lehetőségek között ez csak egy lehetséges, de biztató út.)
– Mi azért aggódunk, mert szívszorító látni az egyre súlyosabb, olykor már nem is gyógyítható eseteket és az egyre fiatalabbakat. Szerencsére a fővárosban a Budakeszin lévő Országos Orvosi Rehabilitációs Intézettel, a Heim Pál Gyermekkórházzal, a Karolina úti Ortopédiai Klinikával és néhány kerülettel, így Újpesttel is szoros munkakapcsolatot alakítottunk ki. De még mindig megtörténik, hogy öt orvosnál is megfordul a szülő, és mindegyik mást javasol a gyereknek. Az egyik a tornát, a másik az úszást, a harmadik a gyógyfűzőt. Mire így hozzánk eljutnak, évek is eltelhetnek.
– Mi lehet az oka ennek a bizonytalanságnak?
– A régebbi szakmai felfogás szerint a gerincferdülés nem javítható, jó esetben legfeljebb megállítható. Nálunk a kilencvenes évekig nem ismerték ezt a fajta speciális gyógyfűzőt, a korzettet, amelynek segítségével a javulás, sőt a folyamat viszszafordítása is elérhető. Ebben viszont rendkívül fontos a rendellenesség minél korábbi felismerés, és az, hogy az orvos, a gyógytornász és az ortopéd műszerész között összhang legyen. A gerinc rendellenes görbületét fokokban mérjük. Ha valakinek scoliosisa van, húsz fokig a gyógytornát, húsz és negyven fok között a fűzőt javasolják az orvosok, e fölött pedig többnyire operációra kerül sor.
Ahogyan beszélgetünk, szemem néhány színes fényképre téved. Nevetős fiatal lányok ölelkeznek össze egy kiránduláson, mások úsznak, tornáznak, aerobikoznak. Van, akinek a népi tánc a hobbija. Ha Merlok Ferenc nem hívná fel külön a figyelmem rá, talán fel sem tűnne, hogy a pólók, úszódresszek alatt testüket egy műanyag forma öleli körül. Hőre lágyuló, erős, merev anyagból készül, hisz a megtartás, a gerinc jó irányba való igazítása a feladata. Mégis úgy kell kialakítaniuk, hogy ne szorítson, ne nyomjon, ameny-nyire csak lehetséges, elviselhetővé tegyék a viseletét.
Három hét próbaidő
– Hogyan lehet ezt elfogadtatni egy gyerekkel? Ráadásul többnyire éppen a kamaszkorban, amikor amúgy is tele vannak daccal?
– Csak nagy türelemmel, megértéssel, hosszú beszélgetések során. Szerencsére mi ezt itt megtehetjük. Ahhoz, hogy én a lehető legjobb eszközt készítsem számára, ismernem kell a gyerek temperamentumát, tudnom kell van-e kedvenc sportja, vagy inkább többet olvas, netán sokat ül a számítógép előtt. A családi viszonyok ismerete is fontos, hiszen a szülők mindennapos bátorítása, elismerése nélkülözhetetlen ebben a folyamatban. Ezért aprólékosan elmagyarázzuk a fűző biomechanikai hatását, hogy miként hat és javít majd az állapotukon. Ha ezt a gyerek elfogadja, fel kell készítenünk a testéről levett gipszminta- készítés menetére, hiszen ez külön megpróbáltatás egy érzékeny serdülőnek. De ha tapintatosak vagyunk, és ők megértik, hogy mi a cél, csodálatos partnerek. Maga a próbaidő három hét, ez a legnehezebb időszak, itt kell sok erőt adnunk. Minden egyes kontrollnál, igazításnál beszámolunk nekik a javulás mértékéről. Nagyon fontos ebben a biztatás, a szülők, az iskolai környezet megértése és támogatása. Ha ugyanis kicsúfolják őket vagy megjegyzést tesznek rájuk és emiatt szünetet tartanak, vagy nem hajlandók viselni a segédeszközt, az állapotuk látja kárát.
Ami most következik, voltaképpen már nem tartozna egy ortopédiai műszerészmesterre. De Marlok Ferencet évek óta nem hagyja nyugodni a gondolat, hogyan lehetne bebizonyítani a gyerekeknek, hogy nem kell szégyenkezniük társaik előtt? Minden utat, módot megragad, hogy lelkiekben is erősödjenek, hogy elhiggyék, éppen úgy élhetnek, mozoghatnak, mint szerencsésebb társaik. Szervezett már úszásoktatást, gyógylovaglást, hosszú víkendet. S, mint meséli, bizony nagy lépés volt, amikor a strandon már szégyenkezés nélkül mozogtak, s ha furcsán néztek rájuk, elmagyarázták, hogy a gyógyulásukért viselik a korzettet. Végül is annyi „különleges” dolgot tart természetesnek ez a társadalom, ez miért nem lehet az? – kérdezik azok, akik már túljutottak az első nehézségeken. És az orvosok, szülők, gyógytornászok, ortopédiai műszerészek minden támogatás nélkül szervezkednek, járják az iskolákat, elmennek akár vidékre is, hogy felhívják a figyelmet a csendben lopakodó betegségre és a teendőkre.
origo.hu
Drasztikus lépésre kényszerítette a népharag Karácsony Gergelyt: kirúgta a BKV vezérigazgatóját
