A büntethetetlenség vélelme

Következmények nélkül marad 62 millió dollár közpénz ellopása – üzente meg a Népszabadság az érintetteknek, akik most már hátradőlhetnek székükben. A Nemzeti Nyomozó Iroda – nevét a nyilvánosság előtt elhallgatni kívánó – munkatársának nyilatkozata szerint rajtuk kívül „láthatóan senki nem akarja, hogy tisztázódjon a kézen-közön eltűnt dollármilliók sorsa”, amit jelez az is, hogy „a kezdetektől komoly nehézségekbe ütközött még a legalapvetőbb – és elvileg nyilvános – információk összegyűjtése is”. Tegyük hozzá: nekik. Mindenesetre azt nem lehet mondani, hogy ez csupán egy rendőrvicc. Sajnos életszerűek ezek a mondatok, még ha másnap a rendőrség cáfolt/tagadott is mindent. Vagyis szándékuk szerint tovább nyomoznának a – szerintük csupán – számviteli fegyelem megsértése és hűtlen kezelés gyanúja miatt folytatott ügyben.
A Népszabadságnak meglepő módon a címlapjára került hír értékelésekor nem árt felidézni azt, amiről a lap sunyi módon hallgat. A közvélemény előtt 1996-ban olajgate néven megismert korrupciós botrány a Magyar Szocialista Párt politikusaihoz és gazdasági holdudvarához kötődik. De lássunk néhány példát! Az adósság hasznosítása során lebonyolított ügyletek következtében a Máté László egykori MSZP-pénztárnok érdekeltségébe tartozó Lorry Kft. 2,7 millió dollárral tartozik a magyar államnak. Üzlettársa, Szász András amellett, hogy a 4,8 millióval tartozó Bertinus Kft.-nek is segédkezett az üzletben, a Nádor Rt. vezetőjeként a titkosszolgálatoknak szánt lehallgatóberendezések behozatalára is megbízást kapott. (Miközben köztudomású volt Szász és a titkosszolgálatokat akkor felügyelő Nikolits István kabinetfőnökének, Somogyi Tamásnak bizalmas barátsága, magából az ügyletből is választ kaphatunk a titkosszolgálatok következetes passzivitására.) Az egykoron Benza György nevével fémjelzett Tér és Forma Rt., illetve a Gaz Impex Kft. 28,48 millióval, a Hujber Ottó, az MSZP vállalkozói tagozatának egykori elnöke érdekeltségébe tartozó Petroltank Rt. pedig 3,3 millió dollár befizetésével maradt el a magyar államnak.
A főkolomposok felelősségre vonásának elmaradása eleve kódolt volt. A Horn-kormány alatt sajátosan kiválasztott üzletemberek cégeivel ugyanis „élből” olyan szerződést kötött az állam, amelyben elfelejtette rögzíteni a szankciókat az esetre, ha a vállalkozó nem fizet. Ugyan több főhatóság vett részt az engedélyezési eljárásban, egyiknek sem tűnt fel ez az aprócska hiány. Csoda-e, hogy ilyen esetekben megszédülhet az ember, és engedhet a csábításnak?
Az ellopott 62 millió dollár behajtását Medgyessy Péter exminiszterelnök igazi balféksége tette végképp reménytelenné. Mivel e pénzeknek csakis orosz–magyar együttműködéssel kelhetett lába, az orosz bűnüldözés közreműködése nélkül felderíthetetlen, mi is történt. Medgyessy azonban 2002 végén eltörölte a magyar állam követelését, aminek következtében Oroszország joggal teljesítettnek tekintette a Magyarországgal szemben fennálló tartozását, s amely aktussal egyben fel is mentette az orosz bűnözőket. Hiszen olyan jogi automatizmusok léptek életbe, amelyek alapján az orosz igazságszolgáltatás már nem tudott bűnösöket keresni. Akkor sem, ha valaki – mondjuk a magyar rendőrség – erre kéri. Pedig – mint ahogyan az adósság hasznosításának minden pillanata gyanús volt – az oroszok általi utolsó részletfizetés is bűzlik. Amellett, hogy Medgyessy más összegről beszélt, mint azután László Csaba pénzügyminiszter – a végső összeg is módosult, persze lefelé –, különös módon hónapokig tartott, mire megérkezett Magyarországra.
Az állam rossz tulajdonos, vonná le a liberális igazságot Kuncze Gábor, az olajgate-botrányt szó nélkül hagyó párt – az MSZP mindenkori koalíciós partnere – elnöke. Jelen esetben igaza lenne. Ha ők vannak hatalmon, az adósságot is büntetlenül lehet lopni.