Egy „nagyon is” jó üzlet

Nemcsak a balatonőszödi kormányüdülő egyik villáját, hanem a Szalay utca 4. alatti épület alsó szintjét (a mostani képviselői klubot) is színlelt lízingszerződéssel szerezte meg Gyurcsány Ferenc kormányfő cége 1994-ben – vélik egyes jogi szakértők. A két üzletben az a közös, hogy az államot sok millió forintos kár érte, illetve hogy az ingatlanokat kezelő kancellária akkori helyettes államtitkára a később Gyurcsány barátjaként és üzlettársaként megismert Szilvásy György volt.

Olyan színlelt lízingszerződéssel jutott hozzá a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Aldo Kft. 1994. május 26-án a Szalay utca 4. alatti épület alsó szintjéhez, amely a lízingbeadónak, vagyis az államnak sok millió forintos kárt okozott – hívták fel lapunk figyelmét ingatlanügyekben jártas jogi szakértők. Rámutattak arra, míg a valódi lízingszerződések jellemzője, hogy a lízingbeadó a teljes vételárat azonnal megkapja egy, a szereplők közé ékelt pénzintézettől, Gyurcsány vállalkozása 1994 és 1997 között e nélkül fizethetett részletekben. A közvagyonnal gondosan sáfárkodó gazda az összegbe belekalkulálta volna az elkövetkező évek várható inflációját figyelembe vevő kamatot és egy minimális (két-három százalékos) lízingdíjat.
Gyurcsány cégének forgalmiadó-visszaigénylése is megkárosította az államot. Szakértők úgy vélik, csak abban az esetben számolhatta volna el költségként a lízingdíjat, ha valódi lízingszerződésről lett volna szó. Az APEH egy 1995-ös állásfoglalása szerint egy szerződést csak akkor lehet az adózás szempontjából lízingszerződésnek tekinteni, ha annak tartalma megfelel az elnevezésének.
Az ügyvédek véleménye ugyanakkor megoszlik a kérdésről. Budai Gyula ügyvéd szerint nem lízing-, hanem egy részletfizetést engedélyező adásvételi szerződés köttetett.
*
Emlékeztetett, született már olyan bírói határozat, amely leszögezte: a vételár későbbi megfizetése vagy átmeneti időre való fenntartása a szerződés adásvétel jellegét nem változtatja meg, és olyan is, amely színlelt lízingszerződés esetén annak semmisségét állapította meg. Futó Barnabás úgy vélte, nehéz bizonyítani, hogy esetleg valami csalárd szándék húzódik meg a háttérben. Közölte: csak feltűnő értékaránytalanság esetén lehetne kezdeményezni a szerződés semmisségének a megállapítását.
Szijjártó Péter (Fidesz) korábban azt tudakolta legfőbb ügyésztől, van-e lehetőség arra, hogy az ingatlan egy része visszakerüljön az államhoz. Polt Péter megállapította: csak semmisségi okból lehetne pert indítani, de ennek nincsenek meg a feltételei.
Az Aldónak összesen 13 millió forintot kellett volna részletekben fizetnie, de 1995 januárjában eladta vételi jogát Gyurcsány másik cégének, az Altus Rt.-nek, amely 11 millió forintos előtörlesztéssel megvásárolta azt. A lízingelés előtt az ingatlant kezelő MeH – amelynek pénzügyi és gazdálkodási területért felelős helyettes államtitkára a később Gyurcsány barátjaként és üzlettársaként megismert Szilvásy György volt – éppen az Altust bízta meg az ingatlan értékbecslésével. Gyurcsány cége Trefil István ingatlanszakértőt jelölte ki a munkára, aki a balatonőszödi kormányüdülő egyik villájának értékbecslését is elvégezte. (Ismeretes, a villát a Szalay utcaihoz kísértetiesen hasonló módszerrel szerezte meg az Aldo, majd egy állami cég visszabérelte tőle az éves lízingdíjnak megfelelő összegért.)
Trefil az épület alsó szintjét csaknem 26 millió forintra értékelte. Látható, hogy az Altus a saját szakértője által becsültnél is jóval kevesebbért juthatott hozzá a helyiségekhez, amelyeket aztán képviselői klubnak alakított át. (Az épület társasházi okiratát ügyvédként Kiss Elemér volt kancellária- miniszter szerkesztette.)
Azon sem lehet csodálkozni, hogy az ingatlanától megszabaduló MeH-nek alig egy esztendővel a lízingelés után, 1995 áprilisában fontossá vált a képviselői klub, amelyet a tulajdonában lévő Közlöny és Lapkiadó Kft.-n keresztül tíz esztendőre visszabérelt az Altustól, méghozzá évi 14 millió forintért. (Az együttműködési szerződést a képviselői klub titkáraként Gyurcsány Ferenc írta alá.) Így Gyurcsány cégének már az első év után megtérült a vétel. Ugyanez nem mondható el a Közlönykiadóról, amelynek a szerződésben foglaltak szerint még a klub belsőépítészeti munkálatait is el kellett végeznie: ez mintegy 122 millió forintjába került. (Ebből mindössze tízmilliót fizetett az Altus.) Ráadásul az Altus a képviselői klub üzemeltetéséből származó bevételből és a tagsági díjból befolyt összeg 28 százalékát is mindvégig megkapta. A bérleti szerződés áprilisban jár le.
A lízingszerződéssel egy időben, 1994. május 26-án az Aldo megvette a Parlament közelében levő Szalay utcai épület VI. és VII. emeletén lévő ingatlanokat; a 478 négyzetméteres területért két részletben húszmillió forintot fizetett. Ma is ez az épület tekinthető a Gyurcsány-cégbirodalom központjának.