A kormányfő alábbhagyó lendülete

Nem vagyok biztos abban, hogy Gyurcsány miniszterelnök kap-e viszszajelzést országlásának kudarcairól, sikereiről, eredményeiről. Egy sokat megélt ember észrevételeit vetem most papírra.
Ismerős a szlogen: Lendületben…
Lendületben Gyurcsány Ferenc.
Megszerezte, megvette (?) az MSZP kongresszusi tagjaitól a miniszterelnökséget: bementek a küldöttek azzal, hogy Kiss Péter lesz a vezérük, s Gyurcsány Ferenc vezérrel az élen jöttek ki, s mert a vasiak Kiss Péterre szavaztak, büntetésből a szombathelyi szocialista polgármester Ipkovich helyett „Stipkovich úrnak” szólíttatott. Ahol észrevesz egy mikrofont, ott megjelenik, nyilatkozik, kioktat, bölcselkedik, imázsának építésére – ha kell – kamerák kíséretével szalad lakásától a munkahelyére.
A Szűzanyától eltulajdonítja Szent István országát, keményen támadja az egyházakat, az EU-ban – mint elefánt a porcelánboltban – nem tágított a nemzet szégyene, Kovács László jelölésétől. A miniszterelnöki beosztásból uszította a nemzetet a „nem”-re az állampolgárság visszaadásáról szóló népszavazáson. Szégyenteljes megosztó szerep! A legfőbb közjogi méltóságok kötelessége ezzel éppen ellentétes. A „klerikális” Ökumenikus Szeretetszolgálaton keresztül két darab avítt takarót küld a természeti katasztrófát szenvedetteknek. Hasonló helyzetben az eszkimóknak havat vagy fagyasztóberendezést küldene? Ellenségeket vizionál magának, akik ellen lankadatlanul harcolni kell: Orbán Viktor, a Fidesz, az egyházak, a határon túli magyarok. Más politikusoknak ellenfeleik vannak. Gyurcsány ellenben ellenségeket lát, teremt és uszít ellenük. Lendületesen panaszt tesz a pápának, bemószerolva a katolikus főpapokat. A „haladó” (kommunista-terrormúlttal terhelt) baloldalt felépíti, modern európai pártként aposztrofálja, a jobboldalt gyalázza. Úgy érzem, fogalma sincs arról, hogy a pártokat nem az önkényes besorolások, hanem tetteik teszik olyanná, amilyenek.
Lendületben a kormány.
Megtöbbszörözte a tanácsadók, az államtitkárok és helyettesek számát, soha nem volt beosztásokat hozott létre, elhelyezve oda a jó elvtársakat, üzlettársakat. Nélkülözhetetlen üzlettársa, munkatársa már a negyedik minisztériumban politikai államtitkár. (Nem lenne tisztességesebb saját zsebből meghálálni szolgáltatásait?) Felépíti a haverokat, leépíti a köztisztviselői kart, no nem a minisztériumokban, hanem a végrehajtó helyeken. „Nagy a jólét!”, amely oly sebességgel növekszik, hogy elkerüli azokat a munkából élő milliókat, akik négy-hatezer forintból élnek számláik kifizetése után, de megtalálja a milliomosokat, milliárdosokat. Lendületben a duma, ezért nem ér rá a kormány kormányozni.
Lendületben az ország.
Harsogják a médiák a gyurcsányi szlogent. Lendületben a demagógia – mondom én. Mást jeleznek a gazdasági mutatók: az egykori éltanuló Magyarország mára régiós sereghajtó, egymást követik a szégyenteljes brüsszeli intők, növekszik az eladósodás, csökken az életszínvonal, válságban a mezőgazdaság, az oktatás és egészségügy, az önkormányzatok, utcára kerülnek a fogyatékos munkavállalók, hosszú idő óta először csökkent a reálbér, a munkanélküliség növekedett, a népesség fogy, leépül az ország. Lendületben az államadósság növekedése, több mint 3000 milliárd forinttal másfél év alatt. Hova lett a pénz?
Lendületben a korrupció.
Nemzetközi statisztikák szerint a korrupcióval leginkább fertőzött országok közé kerültünk. Útépítések botrányaival, a brókerüggyel, amelyben sok „elvtárs” érintett. Vagy talán meg kell fizetni – közpénzen – azokat az elvtársakat, akik hatalomra segítették, és ott tartják Gyurcsány urat?
Az a véleményem, hogy a kormányfő ámokfutása Magyarország szégyene.
Kovács A. Balázs Szombathely