A világ továbbra is az olajra figyel

A januárt tekintve igazuk lett azoknak az elemzőknek, akik azt jósolták, hogy a 2004-es árrobbanás után 2005-ben is ideges, változékony olajpiacra kell számítanunk. Az év végi csökkenés után az utóbbi időszakban emelkedő árak jellemezték a világpiacot, ez a folyamat azonban megfordulhat.

Hektikusan kezdte az évet az olajpiac: az egyik legnépszerűbb hazai internetes hírportál keresője cikkünk írása idején az „olajár” szóra a januári hírek között huszonkét olyan anyagot dobott ki, amely emelkedő, és tizennyolc olyat, amelyik stagnáló vagy csökkenő árról tudósít már a címében is.
Csaknem fele-fele tehát az arány, ám ha összeadjuk a hírekben közölt számokat és egyenleget készítünk, egyértelműen emelkedő ártendencia bontakozik ki. A tavalyi árrobbanás hatvan dollár közelében tetőzött szeptember–októberben, a trend ezután csökkenőre fordult, majd az év vége felé újra változott. Most a hordónkénti olajár a világpiacon alulról közelíti az ötven dollárt. Kérdés, mi várható a jövőben, és mi lesz a folyamat következménye.
– Bár valóban a drágulás jellemzi az olajpiacot, az év végére 33–36 dollár körüli árakat várunk – vázolta az ING prognózisát Zékány András. A pénzügyi csoport elemzője szerint a fordulópontot a második-harmadik negyedév, vagyis az északi félteke fűtési szezonjának a vége jelentheti. A szakértő a jelenlegi magas ár hátterét vizsgálva fundamentális tényezőként a nagy keresleti nyomást és az oroszországi szállítási problémákat említette, a lélektani okok közül pedig a még mindig bizonytalan iraki és nigériai helyzetet.
Az ING által várt 33–36 dolláros év végi olajár megegyezik a legtöbb hazai elemző várakozásaival, a külföldi szakemberek azonban nem ilyen optimisták. Az egyik legnagyobb londoni elemzőház, a Globális Energiaipari Tanulmányok Központjának januári tanulmánya 2005-re 43 dolláros északi-tengeri (Brent) keverékárat feltételez.
Sokat hallani arról, milyen hatásai lehetnek a magas olajárnak. A szakértők ezek között első helyen a világgazdaság növekedési ütemének lassulását szokták megemlíteni, ám egyelőre úgy fest, hogy ilyen hatással nem kell számolni. Egyes vélemények szerint egészen a hatvandolláros szintig nincs ok aggodalomra, ugyanakkor már a mostani ár is nagy lökést adhat az alternatív energiahordozók alkalmazását célzó kutatásoknak.
Kazai Zsolt, az Energiaklub munkatársa úgy látja, hogy az olajárak emelkedése és a zöld- technológiák elterjedése között létezik kapcsolat, addig azonban, amíg a világgazdaság a szénhidrogénre épít, radikális váltásra nem számíthatunk. Ráadásul, mivel az olajár még nem olyan magas, hogy önmagában, piaci alapon kikényszeríthetné a technológiacserét, az alternatív energiahordozók elterjedéséhez politikai akarat szükséges. Márpedig ez sok országban, köztük hazánkban sem elég határozott – hiányzik egyebek mellett a hosszú távú, biztonságos üzemeltetést garantáló jogszabályi környezet.