Miután Gheorghe Funar tizenöt éves „uralkodása” után tavaly júniusban átvette a kolozsvári polgármesteri hivatal irányítását, azzal vádolta elődjét, hogy anyagilag csődbe vitte a városházát. Sőt emiatt az alkalmazottakat is arra utasította, hogy spóroljanak az árammal az irodákban. Ma is ilyen kilátástalan a helyzet?
– Elődöm valóban katasztrofális örökséget hagyott maga után. Választási évről lévén szó, a tavalyi költségvetést oly módon dolgozták ki, hogy rengeteget költekezzenek, irdatlan adósságot halmozzanak fel, amelyet nekem most az idei büdzséből kell fedeznem. Így ahelyett, hogy az idei költségvetést beruházásokra költeném, a régi városvezetés által lekötelezett számlák kifizetésére kell fordítanom. Remélem, hogy az idei év lesz az egyetlen átmeneti időszak, 2006 pedig a nagy beruházások éve lesz. Mindez nem jelenti azonban, hogy ebben az évben nem hajtunk végre beruházásokat, hiszen lakásépítésre, parkolók, korcsolyapályák, kerületi polgármesteri hivatalok létrehozására különítettünk el forrásokat. Emellett megtört a jég, és számos európai állam nagykövete, nyugati befektető látogatott hozzánk, akik eddig elkerülték városunkat. Az önkormányzat máris számos, a helyi ipari parkban megtelepedett céggel kötött társulási szerződést, emellett a város kapujában kopogtat a Nokia, a Bosch, a Siemens, a Fuji, a szupermarketeket létesítő Selgros, Carrefour, Cora és Kaufland.
– A nemzetiségi együttélés terén is érezhető a változás, amire példa, hogy ebben az irodában legalább 15 éve nem járt magyar újságíró. Mik a tervei például a Mátyás-szobor körül éktelenkedő főtéri ásatásokkal, amelyeknek elődje a magyar közösség hergelése céljából fogott neki?
– Noha az etnikai feszültségek ma sem tűntek el teljesen, a ma-gyar–román kapcsolatok normális mederbe kerültek. Az a célunk, hogy a normális együttélés, az egymás iránti kölcsönös tisztelet jegyében mindannyian, nemzetiségtől függetlenül otthon érezzük magunkat Kolozsváron. A választási kampányban éppen azért nem kívántam ilyen vagy olyan döntést hozni a főtéri gödrök ügyében, hogy ne tereljük etnikai síkra a témát. Viszont február 8-án rendezzük az első nyílt vitát az ásatásokról, és szakérők meghallgatása, valamint a közvélemény álláspontja alapján hozunk döntést. Ebben az évben mindenképpen rendezzük a főtér sorsát.
– Megkülönböztetett figyelemben kívánja részesíteni az új román kormány Magyarországgal ápolt kapcsolatát, hiszen Calin Popescu- Tariceanu kormányfő első külföldi útja Budapestre vezetett, ahol közös kormányülések megtartásában egyezett meg magyar kollégájával. Érvényes lehet-e ugyanez Kolozsvár és Pécs eddig hamvába holt testvérvárosi viszonyára?
– Ez ugyancsak a normalitás jele. Azt szeretnénk, ha európai uniós szomszédunktól átvehetnénk azokat a tapasztalatokat, amelyek gyümölcsöztetése révén Románia az integráció nyertesévé válhat. Persze azt is fel kívánjuk mutatni, amit mi tudunk nyújtani az EU-nak. Tariceanu budapesti nyitása is azt bizonyítja, hogy a térség stabilizáló tényezőjévé előlépett Magyarországot baráti országnak, fontos partnernek tekintjük nemzetközi kapcsolataink viszonylatában, és számítunk rá a regionális fejlesztések terén. Kolozsvár esetében más magyarországi városokkal is keressük a partneri viszonyt. Sőt felvetését a gyakorlatba ültetem, és javasolni fogom pécsi kollégámnak, hogy akár éves rendszerességgel rendezzünk közös városi tanácsüléseket, amelyek után nekivághatunk a regionális projekteknek.
– Traian Basescu államfővé választása után elvállalta a kormányzó Demokrata Párt ügyvezetését. Beszáll-e a ringbe a párt közelgő kongresszusán az elnöki tisztségért, amelyet ez esetben is vidékről kellene ellátnia? Ugyancsak a kongresszuson merül fel majd az alakulatnak a Nemzeti Liberális Párttal történő esetleges fúziója is.
– Döntésemet csak a pártbeli kollégáimmal való konzultáció után hozom meg. Több mint egy hónapos tapasztalatom azt mutatja, nem könnyű vidékről irányítani a pártot, mégis lehetséges, ha egységes csapat áll mögöttem. Meggyőződésem szerint pártunk jelentős lépéseket tesz a belső konszolidáció, valamint a liberálisokkal kialakuló szövetség irányába. A két alakulat több mint egyéves együttműködése mindenképpen közös jövőt feltételez, és kevésbé fontos, hogy szociáldemokrata, liberális vagy néppárti alakulatot eredményez a fúzió. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a közös jövőt, amely révén erős politikai erőt képviselhetünk Romániában, és nem tesszük csalódottá azokat, akik nagy reményeket fűznek ehhez.
– Mégis mindkét alakulat úgy lebegteti az előre hozott választások gondolatát, mintha egyikük sem bízna az új bukaresti kormány sikerességében.
– Az előre hozott választások csupán szélsőséges, úgymond vészhelyzetben jelentenek megoldást, például ha nem tudjuk gyakorlatba ültetni azokat a projekteket, amelyekért megválasztottak bennünket. Ebben az esetben valóban nem tehetünk mást, mint hogy visszatérünk a választókhoz. A jelenlegi politikai konjunktúrát tekintve viszont erre kevés esély mutatkozik.
– Ma is ellenzi a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) új magyar karainak létrehozását?
– A BBTE kitűnően működő inter- és multikulturális modell, amely a régió és a világ más egyetemei számára is példát mutat. Kétlem, hogy tönkre kellene tennünk, ami jól működik. Egyetértek azzal, hogy tárgyaljunk a magyar és német vonalak döntésképességének erősítéséről, viszont a mai világban nemzetiségtől függetlenül kell értékesítenünk az intellektuális képességeket, és ebben egyetemünk jó példával jár elöl. Magam is tanítok ott, román, magyar, német kollégáimmal pedig a szakmai teljesítmény és nem etnikai alapon döntjük el, ki tartja az előadásokat. Szerintem ez a gondolat kell irányítson bennünket a jövőben is.
– Orrol-e még a kormányon lévő RMDSZ-re amiatt, hogy a kolozsvári helyhatósági megmérettetésen ellenfelét, az államfőválasztáson pedig az ugyancsak szociáldemokrata Adrian Nastasét támogatta?
– Én voltam az első, aki kezet nyújtottam az RMDSZ-nek a helyhatósági választások után. Számomra a választási kampány tavaly júniusban befejeződött, attól kezdve szívesen dolgozom együtt azokkal, akik a közösség javára törekszenek. Bizonyára emlékszik, engem azzal vádoltak, hogy felesküdtem a Bibliára, miszerint nem fogok együttműködni a magyarokkal. Szeretném egyszer s mindenkorra tisztázni: én csak azt állítottam, hogy a választási kampányban egyetlen párttal sem kötök szövetséget, kizárólag a kolozsvári lakossággal. Ez így is történt, viszont a kampány után természetesen helyi és országos szinten is szükségünk volt a többség kialakítására a kormányzáshoz. Tehát hamis az a tézis, hogy felesküdtem volna a magyarok ellen.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
