Büszke főpapok

Kevesen gondolták volna akár csak néhány évvel ezelőtt, hogy Amerika elnöke egyszer egymaga akar majd leszámolni hazája szinte összes ellenségével. George Bush a jelek szerint mégis erre készül, noha a nagyra törő tervekhez nem túl sok fantáziával áldotta őt meg a Pentagon. Irán ellen ugyanis újfent a tömegpusztító fegyvereket vetné be – legalábbis a kommunikáció frontjain. Amerikának nincsenek tervei a katonai fellépésre – nyugtatják meg azért Washingtonból az aggódó közvéleményt, de „Teherán terrorizmust támogató tevékenységet folytat”, illetve „Irán nukleáris fegyverek birtoklására törekszik” mondatok üzenetét valószínűleg mindenki jól érti. Az amerikai kormány eközben egy másik fontos utat, az ellenzékiek támogatását is nyitva hagyja, ám kérdéses, hogy e „bomlasztó elemek” végül milyen hatással lehetnek a demokratizálódásra. A rendszer ellenségeinek számító diákok és értelmiségiek ugyanis bár valóban egy „barátságosabb” hazát szeretnének maguknak, az irakihoz hasonló zűrzavaros rendszerváltásból azonban aligha kérnek. Hangjukat elnémítani ma már nem lehet, így ha a perzsa ország vezetői jól taktikáznak, a jövőben engedményeket tesznek nekik. Feltéve persze, ha Amerika hagyja ezt, hiszen a washingtoni „provokációk” hallatán Teherán egyelőre a fegyverzet-ellenőrzés terén is megmakacsolta magát.
Mohammed Hatami elnök nyitott és békés természetű politikus hírében áll, a legfőbb döntéseket azonban nem ő, hanem a vallási vezetés – élén Ali Hamenei ajatollahhal – hozza. Az üzengetéssel a büszke főpapok sem maradnak adósak, hiszen míg nukleáris programjuk békés céljait hangoztatják, nem csinálnak titkot rakétaprogramjuk fejlődéséből sem. A katonai parádékon felvonultatott Sahab 3-asaik az ősellenség Izraelt is könnyedén elérik, s a kölcsönös fenyegetések miatt sokan már attól tartanak, hogy az egyik fél előbb-utóbb tényleg megnyomja az indítógombot.