Egy piarista számára a legfontosabb dolog, hogy ne csak közelebb kerüljön azokhoz a célokhoz, amelyeket Isten számára meghatároz, hanem hogy az őt jellemző istenkeresésből és belső küzdelmekből valamit átadhasson diákjainak. Piarista szerzetesként Vízhányó Zsolt is olyan utat próbál választani, mely közelebb viszi őt Istenhez, tanárként és igazgatóként pedig erre az útra kívánja terelni az iskola növendékeit is.
– Ön 1984-ben érettségizett a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban. Lát szembetűnő különbségeket az akkori és a mai piarista diákok között?
– Nemcsak a piarista diákoknál látok különbséget, hanem a társadalomban felnövekvő gyerekeknél is. Azt mondják, hogy a gyerekek önállóbbak, stabilabbak, ügyesebben igazodnak el az életben. Én azonban azt vettem észre, hogy inkább magukra hagyatottabbak lettek, és ezáltal valóban kénytelenek sok olyan dolgot maguk megcsinálni, amit eddig a szülők tettek meg helyettük. Ez a magárahagyatottság azt is jelenti, hogy kénytelenek az élet kérdéseire egyedül választ adni, mert ebben a mai felnőtt világ sajnos egyre kevésbé segíti őket. Talán maguk a felnőttek sem igazodnak el manapság az élet legfontosabb kérdéseiben, de az idejük is egyre kevesebb. Sokszor nekünk kell választ adni olyan kérdésekre, amelyeket nem biztos, hogy csak nekünk lehetne föltenni.
| Vízhányó Zsolt Sch. P. piarista tanár, igazgató 1965-ben született Kiskunfélegyházán négygyermekes családba. 1984-ben érettségizett a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban. 1985–1986 között töltötte a noviciátusi időszakot. 1992-ben örök fogadalmat tett, majd ugyanebben az évben matematika-ösztöndíjas volt Rómában. 1993-ban teológiai és matematika–kémia tanári végzettséget szerzett. 1994-ben pappá szentelték Kecskeméten. 1993–1997: tanár a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban. 1997–2003: tanár a Budapesti Piarista Gimnáziumban. 2003-ban a piarista tartományfőnök kinevezte a Budapesti Piarista Gimnázium igazgatójává. |
