A Ludovika művészeti emlékei

Mindig nagy örömmel olvasva Hanthy Kinga írásait, ez alkalommal bátorkodom a Magyar Nemzet 2005. február 26-i, szombati számának 34. oldalán megjelent „Válás után” című cikkének második feléhez hozzászólni.
Az egykori m. kir. Honvéd Ludovika Akadémia épületének hasznosításához szükséges átalakítások taglalása során az intézmény főigazgatója elkerülte az épület egy piciny, de még élő, néhányunk számára emlékezetes szegletének említését, bemutatását. Nevezetesen az egykori Ludovika kápolna és az előtte húzódó Hősök Csarnoka részről van szó. Amennyiben nem látta még, tisztelettel javaslom egy ismételt látogatás során megtekinteni.
Valaha a régi főbejárattól egyenes út vezetett a belső udvaron át a Hősök Csarnokához, majd onnan a kápolnába. Az udvart – úgy tudom – feltúrták. A falakon lévő és a Ludovika építését anyagilag támogató történelmi vármegyék címerei eltűntek, és nem tudom, hová lett az a három vörösmárvány padlótömb, amelyek az 1853-ban kivégzett három mártír (Noszlopy Gáspár, Jubál Károly és Gasparics Kilián) bitófáinak helyét jelölték.
A Hősök Csarnokába most csak a főbejárat után, a félemeleti folyosón megkerülve az udvart, egy lépcsőn visszajutva az udvar szintjére, lehet eljutni. A csarnok elfogódottságot sugalló belsője szinte templomi hangulatot áraszt. A falakon a régi, már feledésbe merült ludovikás évfolyamok első világháborús hősi halottainak neveit feltüntető, hatalmas fekete márványtáblák, erőteljes architektikus keretezéssel, akár egy-egy oltár. A csend és a környezet megkapó hangulatra késztet.
Innen nyílik az egykori kápolna. Belsejében semmi sem utal valamikori rendeltetésére, régi céljaira. A rendszerváltásig bútorraktárnak használták, oltárnak nyoma sincs, a falak puszta fehérre meszeltek. A sors fintora, hogy az egykori hatalmas fali olajfestményeket 1933-ban festő Révay Kálmán akadémikus, 1945 után már mint tábornok a Honvéd Kossuth Akadémia parancsnokaként a Ludovika művészi emlékeit, köztük a saját festményeit is, eltávolíttatta, majd kegyvesztett lett, és 1950-ben kivégezték. A kápolna festményeinek és kegytárgyainak fényképei a Rada Tibor: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia és a Testvérintézetek összefoglalt története című, összesen 2010 oldalas mű első kötetének 637–641. oldalán láthatók.
Kéri Kálmán ny. vezérezredes (1921. augusztus 20-i avatás), mint a HOHE (Honvéd Hagyományőrző Egyesület) alapító elnöke, megkísérelte a Művelődésügyi Minisztérium (MM) tulajdonába került épületből a jól elhatárolható, az Orczy-kert felől egy bejárat nyitásával külön megközelíthetővé tehető együttest a honvédség részére emlékhelyként visszaszerezni. Erőfeszítése azonban mindenféle bürokratikus és anyagi természetű vitákon és nem utolsósorban a Művelődési Minisztérium élén bekövetkezett személyi változásból eredő véleménykülönbségen fennakadt, és elhunytával a szándék is elsorvadt (bár állítólag a HM tízmilliót annak idején kifizetett az MM-nek).

Major Norbert
nyugállományú őrnagy, Budapest