Bonbon-humorgála a kabarés fiúkkal

Ríkatni könnyebb, mint nevettetni. Mégis nagyobb a becsük azoknak, akik a komoly műfajban alkotnak, mint akik a közönség szórakoztatására vállalkoznak. A kabarészerzőket elkerülik a művészeti kitüntetések is. Pedig különleges tehetségre és főként különleges szemre van szüksége annak, aki látni és láttatni akarja a világ fonákságait. A kabarészerzők nem vidám fiúk. Többségük savanyú, mindentudó arccal járkál a világban, azután hazamegy, és ír valami szórakoztatót.
Mivel tehát a kabarészerzőket nem szokták kitüntetni, kitüntetik magukat. Minden évben szépen felöltöznek, gálát rendeznek, és átadják egymásnak a Bonbon-díjat, amelyet Nagy Endre egykori híres kis kabarészínháza, a Bonbonniere után neveztek el. A díjhoz első alkalommal jár egy herendi bonbonniere is, abban kell tartani a kis ezüstből készült, aranyozott bonbonokat. Mivel a kabarészerzők és közvetlen munkatársaik, a színészek kevesen vannak, a legtöbbjüknek már több kis bonbonja is van. Ezt a díjat ugyanis az év legjobb produkcióiért ítélik oda a Magyar Rádió Kabarészínházában.
A Bonbon-gála mára esemény lett, ott volt a rádió Márványtermében mindenki, aki számít, vagy azt hiszi magáról. A díjakat jeles személyiségek adták át, a munka azonban a díjazottakra hárult: komplett kabaréfelvétel készült a legjobbnak ítélt műsorszámokból. Konferansszal (Trunkó Barnabás), egyre több fiatallal (Varga Ferenc József, Litkai Gergely, Bödöcs Tibor, Tóth Tibor) és az ismert középgenerációval (Megyesi Gusztáv, Éles István, Majláth Mikes László, Verebes István, Ayala, Brindisi és Heilig Gábor), valamint műsorvezetőkkel (Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter). Megkapta a kis aranybonbont a kabarészínház szinte egész társulata is (Kern, Bajor, Gálvölgyi, Csala Zsuzsa, Hernádi Judit, Garas Dezső és Haumann Péter – bár e két utóbbi egyre ritkább vendég a Rádiókabaréban).
Valamikor a rádiókabaré társadalmi esemény volt. A világ nagyot változott. A rádiókabaré egykori sztárjai közül sokan meghaltak, mások hátat fordítottak a műfajnak, aki pedig maradt, leginkább csak hűségből, nem pénzkeresetből műveli még ma is. A csalfa udvarló, a kereskedelmi televízió sokkal nagyobb népszerűséget és főként jóval több pénzt kínál. Lehet nem szeretni, ami a közéleti kabaréból lett, lehet haragudni az elfogultságaira (az utóbbi időben szerencsére egyre ritkábban), de nem lehet nem elismerni, hogy máig ez a rádiós műhely a kabaré legszínvonalasabb alkotóháza. Ezért jár minden évben a Bonbon-díj.