Friderikusz csak a matériára kíváncsi

Hírműsoraikat leszámítva a magyar kereskedelmi tévécsatornák az idén nem sokat vesződtek azzal, hogy a húsvétot kifejezetten az alkalomhoz illeszkedő programmal jelenítsék meg. A kereszténység és a zsidó-keresztény kultúra legnagyobb ünnepével fő műsoridőben a két – sok készüléken nem is fogható – csatorna, az m2 és a Duna TV foglalkozott érdemben. Az MTV az ünnepi műsorokat a délelőtti, délutáni műsorsávokra korlátozta, mint szünidőben a matinékat. Annyi javulás azért a királyi csatornán is megfigyelhető volt, hogy Lagzi Lajcsi helyett a valamelyest élvezhetőbb cunami-segélykoncert zanzáját adták. Hogy mégse érezze jól magát mindenki – ha a matinéhúsvéton már túltette magát –, Friderikusz a maga módján azért csak megpróbált odapörkölni az ünneplőknek A szólás szabadságában. Történt ugyanis, hogy egy ifjú amerikai „hitoktató”, aki a számtalan amerikai kisegyház nem tudni, melyik keresztény főiskoláját végezhette el, rájött arra, hogyan is készült a torinói lepel. Fogtak valakit azok a gaz középkori fanatikusok, e célra direkte keresztre feszítették, a vérét vették, vagy talán a sajátjukat, aztán üveglapokon körbefestették, a textíliát meg az üveglapokat kitették a napra száradni, és kész is. Ja, és a textíliát meg direkt Jeruzsálemből exportálták talán a keresztesek, hogy azok a kétezer éves ottani pollenek is rajta legyenek, amikkel prímán meg lehet majd téveszteni a mai kutatókat. Hasonló nagyszerű ötleteik már máskor is voltak amerikai „újkeresztényeknek”. Egyikük egy magyar rádióriporternek és a magyar hallgatóknak is elújságolta, hogy felfedezte (!): az Újszövetséget nem Jézus írta. Friderikusz egy magyar tudóscsoport izotóp kutatóját is megszólaltatta az ügyben, aki nagyon diplomatikusan csak annyit mondott, a lepel kora azért nehezen megállapítható, mert megégése után kijavították, korábbi anyagának jelentős részét pedig mikroorganizmusok pusztították el, így feltehető, hogy régebbi, mint ahogy azt más kutatók vizsgálatai alapján gondolták. Friderikusz elfelejtett megkérdezni a lepel kapcsán egy katolikus teológust is, aki pedig elmondhatta volna neki, hogy a lepel hitelességének kérdése nem különösebben fontos sem a hit, sem a húsvéti misztérium szempontjából. Ha egy nap bebizonyosodna, hogy a lepel valódi, az talán sokakat tovább erősítene a hitükben, s meglehet, a nem hívőket is elgondolkodtatná. Ha pedig arra derülne fény, hogy későbbi a kora, s másképp jött létre, mint ahogy ma ismeretes, akkor is megmaradna különleges értékű relikviának, amelyre a keresztény világ évszázadokon át legemberibb reményeit, vágyait, legszebb történetét vetítette ki. Ezekből azonban nem jut annak, aki csak a matériára kíváncsi.
(A szólás szabadsága, MTV, március 27. 21.40.)