Keleti kihívás a világnak

Csaknem 9,1 milliárd lakója lesz Földünknek a század derekán az ENSZ által kiadott legújabb előrejelzés szerint. A Föld lakosságának ily mérvű növekedése alapjaiban fogja átértelmezni a világpolitikai erőviszonyokat: a legnépesebb ország ekkor már nem Kína, hanem az az 1,6 milliárdos India lesz, amely éppen napjainkban érlelődik igazi világgazdasági tényezővé. Egyre valószínűbb, hogy az évszázad olyan gigantikus országok árnyékában telik el, mint India, Kína és Amerika.

Egyáltalán nem lenne meglepő, ha India a világ legnagyobb országaként 2050-re már az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai között lenne. Az ázsiai ország Brazília, Japán és Németország mellett hosszabb ideje sürgeti az ENSZ-közgyűléseken felvételét a BT állandó tagjai közé, hivatkozva arra, hogy a vétójogú országok tagsága a második világháború utáni, nem pedig az ezredfordulós politikai helyzetet tükrözi. Az öttagú testületben Dél-Amerikán kívül nincs képviselve Afrika sem, ahol az
ázsiai népességnövekedés mellett a legjelentősebb demográfiai robbanás várható. Az sem teljesen kizárt, hogy egy afrikai ország (eddig a Dél-afrikai Köztársaság mellett Egyiptom és Nigéria jelentkezett) is bekerülne a népesség számára hivatkozva a világszervezet legbelső körébe. Az Európa-orientált BT a jelek szerint teljesen felkészületlenül áll a világ jövőbeli képe előtt.
Az ENSZ előrejelzése szerint 45 év múlva 40 százalékkal több ember él majd a Földön, s a népességnövekedés a fejlődő országokban lesz a legnagyobb. Az ötven legkevésbé fejlett ország lakossága 2050-ig megduplázódik, de több afrikai és ázsiai országé akár meg is háromszorozódhat. Indiában a népességnövekedés az ENSZ szerint megközelítőleg egyenletes lesz, Kína esetében 2025 tájékára fokozatos visszaesés várható, így 2030-ban Indiának már több lakosa lesz, mint Kínának.
A jövő demográfiai robbanásai csak radikalizálják a jelenlegi helyzetet, amelyben az ipari országok fokozódó nyersanyagigénye mellett egyre szűkösebbnek bizonyulnak a természeti erőforrások, s az emberiség élelmezése továbbra is megoldatlan marad. Minden téren nagy kockázatot jelent India és Kína gazdasági növekedése, a súlyosbodó társadalmi problémákon túl például komoly gazdaságpolitikai feszültségekhez vezethet a két óriás fedezhetetlen energia- és nyersanyagszükséglete.
Problémát jelent a társadalmi és gazdasági növekedés egyeztetése. India gazdasága ugyan lehetővé teszi a fokozatos GDP-növekedést, de a kínai modell nyomán az ország jövedelmét nem a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére fordítják, hanem az államilag támogatott vállalatok globális terjeszkedésére. A Világbank adatai alapján megállapítható, hogy mind Kína, mind India GDP-jét egyre kisebb mértékben teszi ki a mezőgazdaság, s az államgazdaságok lépésről lépésre válnak ipari szolgáltató jellegűvé. A szintén olcsó munkaerőre alapozó Indiának a lakosság növekedésével párhuzamos gazdasági növekedés lehet az egyedüli járható út, ehhez pedig a Kínáéhoz hasonlatos intenzív exporttevékenység ad fedezetet. Kérdéses csak az marad, hogy a Kínát követő Indiának sikerül-e a társadalmi növekedés nyomában tartani a gazdaságit.