Az európai, s vele együtt a magyar oktatási rendszer alapvető változások előtt áll. Az újítások része az Europass is, ám míg Brüsszelben számos, mindannyiunk sorsát érintő döntés születik, sokakhoz a legalapvetőbb információk sem jutnak el. Miben nyújt majd többet az új rendszer az eddiginél, s miért éri meg változtatni?
– Fontos, hogy mindenki tudja, az Europass egy kialakuló nagy rendszer része, aminek a legfőbb célja, hogy a jövő Európáját sokkal nyitottabbá tegye a mostaninál. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a képesítés és a verseny egyre fontosabbá válik a munkavállalás során, ahhoz pedig, hogy Európát mégis barátságossá tegyük lakói számára, jó eszköz az Europass. Jelenleg nem kevés problémával kell még számolnunk, melyek közül talán a leglátványosabb a munkaerőpiac mozgékonyságában megfigyelhető számos akadály. Az Europass alapvető átláthatóságot teremt majd az oktatás és a munkavállalás területén, hiszen összegzi, ki milyen tudással és tapasztalattal próbál sikereket elérni. Vagyis a rendszer megalkotása fontos lépés a minőség biztosítása, valamint a valós eredmények és teljesítmények elismerése felé.
– Nem tart attól, hogy idővel túlságosan nagy szakadék hasad a jól képzett, sikeres és az alacsonyabb iskolázottságú, lecsúszó társadalmi rétegek között?
– Az Europass egy út abban az irányban, hogy összefoglaljuk az oktatás, képzés és tudás legfőbb építőelemeit. Az új szisztéma ugyanis sokkal láthatóbbá és használhatóbbá teszi a valódi értékeket. Tény ugyanakkor, hogy a társadalom erősebb és gyengébb rétegei között hatalmas szakadék húzódik, s ez valóban nagyban befolyásolja mind az oktatásban, mind a munkaerőpiacon nyíló lehetőségeket. Az Európai Unió többek között a gazdaság bevonásával kíván segíteni ezek leküzdésében, ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, hogy több téren is hatalmas rivalizálás folyik Európa, Amerika, Japán, Kína, Korea és India között. Mind nemzeti, mind uniós szinten kontinensünk csak akkor maradhat versenyben, ha érdemi lépéseket tesz a szociális kohézió irányában. A különbségeket azonban nem tudjuk csökkenteni, ha nem fordítunk kellő figyelmet az oktatásra, hiszen a megfelelő képzettség mindinkább feltétele lesz a jobb elhelyezkedésnek.
– Számos vita és félelem forrása lett az utóbbi időkben az úgynevezett bolognai folyamat, amely alapjaiban rendezné át az európai felsőoktatást. Nem féltik az eddigi jól bevált rendszer eredményeit?
– A terv valóban sok kérdést vetett fel, ha azonban együtt akarunk működni, Brüsszelnek meg kell alkotnia annak a rendszernek a kereteit, amelyben az állampolgárok körülbelül azonos szinten szerezhetik meg vagy mélyíthetik el tudásukat, képességeiket. Az együttműködésben ráadásul negyven ország vesz részt, tehát a program az unió határain is túlnyúlik. Ezek az államok mind megértették, mennyire fontos, hogy egyre több kérdésre találjuk meg együtt a választ. Így aztán nincs is ma már senki Európában, aki megkérdőjelezné például annak a jelentőségét, hogy a képesítéseit ezentúl bárki, bárhol elismertetheti. A múlt év decemberi EU-csúcson megerősítettük, hogy a folyamatot minden országnak egymással párhuzamosan kell véghezvinnie, s egyben megértetnie az emberekkel olyan fogalmak fontosságát, mint például a valódi gyakorlati tudás vagy az élethoszszig tartó tanulás. Érdekes adat, hogy az elmúlt öt esztendőben létrejött új munkahelyek hatvan százaléka magas képzettséget igényelt. Ez a szám a következő években még nőni fog, úgyhogy kár lenne tagadni: az alacsonyabb végzettségű munkavállalók bizony sok nehézség elé néznek.
– Félő, hogy számos egyetem és egyéb intézmény sem lesz képes felkészülni a változásokra…
– Az egyetemek figyelemmel kísérik az eseményeket, s a vezetőikkel történt találkozóim során úgy tapasztaltam, kellő információval rendelkeznek a változásokról. Többségük ráadásul így is a nemzetközi elismertségért küzd, valamint azért, hogy jó partneri kapcsolatokat építhessen ki külföldön is. Ez azonban kétségtelenül azzal jár, hogy emelniük kell az oktatás színvonalát.
– Ha az intézmények minden akadályt le is küzdenek, érhet-e valaha ugyanannyit a nemzetközi munkaerőpiacon például egy magyar és egy brit diploma?
– Ehhez legelőször azt kell még megvizsgálnunk, milyen tartalommal, értékkel is bírnak az egyes országok egyetemei által kiadott diplomák, s ezen eredmények alapján kell továbbépítenünk a hálózatot. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyes nemzetek oktatási struktúráját teljesen egyformává akarnánk tenni, ám a rendszert csak akkor nevezhetjük majd használhatónak és nyitottnak, ha az intézmények szolgáltatásai mindenki számára összehasonlíthatóvá válnak.
– Mindeddig csak az európai együttműködésről beszéltünk, ám épp ilyen érdekes, hogy milyen lépéseket kívánnak tenni az anyanyelv védelmében. Sokan ugyanis, például a határon túli magyarok gyakran ma sem tanulhatnak a saját nyelvükön.
– A nyelv nemcsak a kommunikáció legfőbb eszköze, hanem meghatározza többek között használója identitását, kulturális hátterét. Az unió fokozatos bővítésével újabb és újabb nyelvekkel gazdagodott a közösség, melyek mindegyike hivatalos nyelvvé is lett egyben. Nem is lehet ez másként, hiszen ha nem fogadnánk el mindegyiket önálló értékként, akkor Bábel tornyát építenénk fel újra. Az idegen nyelvek ismerete azonban elengedhetetlen, éppen ezért azt támogatjuk, hogy a gyerekek már az iskola első éveitől kezdve tanulják azokat, lehetőleg többet is. S közben persze az anyanyelvét sem szorítja senki háttérbe. Úgy vélem, ahhoz, hogy ez mindenhol megvalósítható legyen, az iskoláknak kellene szorosabb együttműködésre törekedniük. Az anyanyelvhasználat szerepe különös jelentőséget kap például a magyar–szlovák vagy a lengyel– német viszonyban, s az a szerencsés, ha az egy térségben élők nem kényszerülnek harmadik nyelv megtanulására ahhoz, hogy szót értsenek egymással. Nem csak európai kérdés persze ez, az UNESCO-ban például százhatvan ország kulturális különbségeiről kezdődött tárgyalás a minap. Mindenekelőtt azonban minden kisebb nemzetnek magának kell megtalálnia a helyét ebben a nagy családban. Amire nagyon fontos célként kell tekintsünk, az az, hogy a jövő Európájában akár otthon, akár az uniós hivatalokban mindenki a saját nyelvén intézhesse ügyeit, s anyanyelvén kiállított dokumentumokra tehessen szert. Mindez azonban nem működik anélkül, hogy megértenénk: az emberek, illetve a nemzetek közötti különbségeket és sajátosságokat meg kell védenünk, hiszen mindegyikük pótolhatatlan érték Európa összes lakója számára.
Csapdában a magyar diákok
Beosztott szerep vár a mai egyetemistákra
Gy. Zs.
Az önéletrajz forradalma.
