Pedig Pilvax Károly nem volt tucatember, s személye, szaktudása is kellett ahhoz, hogy országos, sőt európai hírű hellyé váljon az akkori Herrengassén – vagyis Uri utcán – található kávécsarnok. Az akkori épületet azonban már hiába keressük az egykori Uri, a mai Petőfi Sándor utcában. A XX. század első éveiben lebontották a hajdani Libasinszky-házat, amelyben a nevezetes kávéház is működött, hogy helyén akkor modern bérpaloták épüljenek. Nem véletlen viszont, hogy a Pilvax az egyik új épületben tovább üzemel. Mondhatni: a tradíciók köteleznek, ilyen históriai névnek óriási vétek lett volna eltűnnie a térképről.
De nem vesztek el a hajdani Pilvax kincsei – legalábbis egy részük –, s ez Pilvax Károly leszármazottainak köszönhető. Gábor Mihályné nyugalmazott matematika-fizika szakos tanárnő a jeles kávésmesternek ükunokája, ugyanis dédanyja Pilvax Károly és Giergl Terézia házasságából származott. Kultúrtörténeti kutatásai sok mindenre fényt derítettek, ám a legtöbb hagyomány a családi legendáriumban maradt fenn. Miután Pilvax Károly fiatalon elhunyt 1849 júliusában, özvegye csak hosszú évek gyásza után ment ismét férjhez, majd Erdélyben, Dicsőszentmártonban nyitott vendégfogadót. A család gondosan őrizte a becses relikviákat hosszú évtizedeken keresztül, ám jött az első világháború, s úgy döntöttek, elássák a kincseket. Amikor a trianoni diktátum után az anyaországba kellett menekülniük, már magukkal vitték azokat a műtárgyakat, amelyek egykor a Pilvax Kávéház fényét emelték, ám csakhamar ismét el kellett rejteniük azokat avatatlan szemek és mohó kezek elől a második világégés idején – mondta Gábor Mihályné. Nem sokkal azután, hogy megalakult a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum, átadták az új intézménynek a páratlan ritkaságokat, így ma az ereklyék a Fortuna utca 4.-ben található szakmúzeumot gazdagítják. Részben azonban visszataláltak származási helyükre, a mai Pilvax Kávéházba a múzeum és a hagyományőrző utódok jóvoltából. Díszes vitrinben tekinthetők meg a díszkancsók, likőröspoharak, csokoládéscsészék, Pilvax Károly fém kokárdájával, kígyó alakú ezüst nyakkendőtűjével, angol zsebórájával együtt, de ott szerepel hitvese ezüst ruhagombja, karkötője, stólája, s még az 1846-ban született kis Pilvax Mária keresztelőérme is. Az egyik díszes porcelántányéron Pilvaxné Giergl Terézia finom arcvonásai láthatók, akiről a kortársak és a híradások mint korabeli szépségről emlékeztek meg. A tárgyaknak nemcsak a históriai háttér adja meg az értékét, iparművészeti szempontból is komoly kvalitásúak: Pilvax Károlyné a híres Györgyi–Giergl festő- és iparművész családból származott.
Nagy idők tanúi voltak ezek az ódon tárgyak, az 1840-es évek nemzeti fellendüléséhez járulhattak hozzá, hiszen amikor 1842-ben az osztrák iskolamester fia, Pilvax Károly átvette a Café Renaissance-t, az már akkor is patinás helynek számított. Ő azonban továbbfejlesztette az addig is népszerű, s a nemzeti polgárság által kedvelt kávéházat, amelyről egy év múlva a Regélő című újság ódákat zengett. A Gábor Mihályné által felkutatott korabeli cikk szerint Pest egyik legszebb kávéháza volt a Pilvax, amely legfőképpen azzal tüntetette ki magát, hogy egyszersmind a legmagyarabb.
Nem véletlenül kapta meg a márciusi ifjaktól a kávéház a Forradalmi csarnok, avagy a Szabadság csarnoka új címet 1848. március 15. után. Igazi szellemi központja lett a művelt polgárságnak a Pilvax, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vajda János és a többiek valódi otthonuknak tekintették, amit mi sem szemléltet jobban, mint hogy leveleiket ide címeztették. Az sem véletlen tehát, hogy az akkori ügynökök, rendőrkémek információs jelentései egyáltalán nem voltak megnyugtatók a korabeli idegen elnyomók számára. Gábor Mihályné emlékeztet Jókai Mór soraira: „Nagy tekintélyünk volt, hiszen minden reggel Zsófia, Ferenc József édesanyja megkérdezte Metternichet: nem mondott-e valami mérgeset az a Petőfi a Pilvaxban?”
Ha mérgeset nem is mindig mondott Petőfi Sándor, annyi azonban bizonyos, hogy itt írta a Tizenkét pontot a Tízek Társasága, s egy márványasztalon Petőfi is itt vetette papírra a Nemzeti dalt. A forradalom után pedig piros fatáblán zölddel árnyalt fehér betűk hirdették, hogy itt immár a Szabadság csarnoka jött létre. A szabadságharc vérbefojtása után Pilvax Károly özvegye egy ideig még munkát kaphatott
a titkosrendőrök által sűrűn látogatott kávéházban, ám az önkényuralmi időkre jellemzően megfenyegették: ő is Kufstein várának tömlöcében találhatja magát, ha nem jelenti azonnal, amint Petőfi mégis előkerülne – meséli Gábor Mihályné. Aki arról is beszélt, hogy ő maga csupán fiatal lány korában – már egy XX. századi új idegen elnyomás alatt – tudhatta meg, milyen híres történelmi családból származik. Szülei, nagyszülei nem merték neki elárulni addig a családi hagyományt, nehogy baja származzon belőle az új önkényuralom idején.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
