Reflektorfényben Gajdos szemétügye

Közismert, hogy ma nem csupán a fegyver-, a kábítószer- és az emberkereskedelem révén lehet tetemes vagyonokra szert tenni, hanem azoknak a radioaktív anyagoknak, különböző ipari hulladékoknak az importálásával is, amelyektől a fejlett nyugat-európai országok minden lehető módon megszabadulnának. Ehhez pedig Ukrajna kedvező terepet és feltételeket biztosít számukra, írja az ungvári Tribuna című lapban Szemen Viszocsan ezredes.

Széles körben ismert Európában a polimerek, műanyag termékek előállításával foglalkozó Eltex transznacionális konszern, amelynek fiókvállalatai Indokínától egészen Magyarországig szinte az egész világot behálózzák. Közismert tény az is, hogy az Eltex vállalatai az alapvető termelési folyamatok kísérőjeként óriási mennyiségű környezetre káros anyagot is előállítanak, amelyektől természetszerűen igyekeznek a lehető legegyszerűbb módon megszabadulni. Csakhogy ez az Európai Unió szigorú előírásaiból adódóan egyáltalán nem olcsó mulatság. Korántsem véletlen tehát, hogy az Eltex ügynökei felfedezték maguknak a mindeddig elsősorban az élet valamennyi területét átszövő korrupcióról elhíresült Ukrajnát. A képlet egyszerű: találni kell valakit, aki némi fizetség fejében hajlandó az együttműködésre. Aki keres, talál. Ily módon került a képbe a beregszászi székhelyű idillikus elnevezésű kisvállalat, az Ózon, amely a lehető legfertőzöttebb ipari melléktermékeknek a behozatalára és elégetésére szakosodott. A vállalat igazgatóját ugyan Gál Józsefnek hívják, de Szemen Viszocsan ezredes szerint ez amolyan porhintés csupán, mivel mindenki tisztában van azzal, hogy a vállalat igazi tulajdona az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Gajdos István. A korábban a Janukovics-féle szociáldemokrata párt (USZDP/o/) színeiben politizált képviselő az ukrajnai hatalomváltást követően az MSZP hatékony közbenjárására rövid idő alatt köpönyeget cserélt, és a szocialista frakcióba ült át. Az egyik ismert ukrán politológus, Viktor Pascsenko szerint Gajdos váltását nem politikai és erkölcsi, hanem sokkal inkább pénz kérdésének kell tekinteni, mivel talán ez az egyetlen, amiben a képviselő nem érez hiányt. Nem titok az sem, hogy valójában mi is táplálhatja a korábban a szociáldemokratáknak ízig-vérig elkötelezett képviselő úr szeretetét a szocialisták iránt, hiszen erre egyértelmű választ ad az Ózon tevékenysége. Hivatalosan kiállított vámpapírok igazolják ugyanis, hogy 2002–2004 folyamán az Ózon a vele szerződésben álló debreceni Eltex vállalattól műtrágyaként feltüntetett több száz vagon fertőzött hulladékot, köztük szintetikus kaucsukot, autógumi-őrleményt, dicumil-peroxidot, porított gyantát, a gumiiparban használt vegyszert, formaldehiddel átitatott faforgácslemezt szállított be Ukrajnába, amelyeket a nagydobronyi és a kaszonyi téglagyárban égettek el, ügyet sem vetve arra, hogy ezzel a környéken élő embereket milyen veszélynek teszik ki.
Viszocsan ezredes szerint a debreceni Eltexnek és kárpátaljai partnereinek azonban nem ez volt az egyetlen nagy dobása. Egy 1999-ben kötött, az akkori ukrán környezetvédelmi minisztérium egyik főosztályvezető-helyettese által is aláírt megállapodás szerint ugyanis az Eltex mintegy 40-50 vagon higanyszármazékot és egyéb káros mellékterméket tartalmazó nehézfémet szállított a Doneck megyei Gorlovkába, amely természetesen a műanyaggyártás egyik alapvető melléktermékeként keletkezett.
A lap elemzése szerint minderre természetesen csakis úgy kerülhetett sor, hogy a Magyarországról érkező szállítások az ukrán szociáldemokraták erőteljes befolyása alatt működő megyei állami természetvédelmi felügyelőség akkori vezetőinek, Miron Cjubiknak és Ivan Negrjanak a közvetlen ellenőrzése és utasítása révén történtek. Érdekes adalék a képhez, hogy a Debrecenből érkező szerelvényeket a bátyui vasútállomásra irányították, ahol a vámkezelést ugyan megejtették, viszont az ökológiai ellenőrzést nem, mivel olyan állomás ott egyszerűen nem létezik, jóllehet egy kormányrendelet szerint már jó tíz esztendeje működnie kellene. Következésképpen az üzletben érdekelt személyek megtalálták azt a kiskaput, amelyen keresztül hamis vámpapírokkal valójában azt hoztak be az országba, amit akartak. Az új hatalommal azonban megnyílt a lehetősége annak, hogy az ilyen és ehhez hasonló, bíróságért kiáltó ügyek nyilvánosságra kerüljenek, vonja le a következtetést a szerző. Köztük természetesen az is, hogy valójában mi lehet az összefüggés a szemét és Gajdos István parlamenti képviselőnek a szocialistákhoz fűződő szeretete között.