Szörnyetegek és amorózók

Csányi Sándor számára igen sikeresen indult az év. A 36. Magyar filmszemlén a legjobb férfi epizódszereplõnek járó díjat kapta, nem sokkal késõbb a Fringe Report nevû brit szervezet 2005 legjobb színészének választotta Antal Nimród Kontroll címû filmjében nyújtott alakításáért. A Radnóti Színház népszerû mûvésze a színpadot sem hanyagolja el. Ebben az évadban már a negyedik bemutató elõadásra készül.

Szilvia, a K., Negyedik nõvér, Cseresznyéskert, Tóték és most Pirandello IV. Henrikje. Nem sok ez egy kicsit?
Nem sok, már csak azért sem, mert a IV. Henrikben apróbb szerepet játszom. Bertold bõrébe bújni színészileg nagyon hálás feladat. Egyrészt, mert a kisebb alakítás segítségével is számos szakmai fogást sajátíthat el az ember, másrészt mégsem jár akkora felelõsséggel, mint egy fõszerep.
A Tótékban viszont fõszerepet játszik. Nehéz önt kõszívû, hatalommániás katonaként elképzelni.
Gothár Péter szereti egy kicsit „félreosztani„ a szerepeket. Én például egyrészt fiatalabb vagyok, mint Örkény Õrnagya, másrészt valóban távol áll tõlem a katonás fegyelmezettség. A rendezõ alapkoncepciója szerint az Õrnagy huszonéves fiú, aki lelkileg meggyötörten, halálfélelemmel telve érkezik meg a háborúból. De még ridegsége, merevsége ellenére is szánni, szeretni való ember. Ám, ahogy „gyógyul”, úgy érzi meg egyre jobban a hatalmát, és lesz percrõl-percre gonoszabb. A tanulság pedig: a háború tönkreteszi az egyes embereket, õk pedig a saját környezetükben folytatják a rombolást.
A múlt hónapban négy filmben is láthattuk a szemlén. Mit gondol, az Állítsátok meg Terézanyut!, a Porcelánbaba, a Temetetlen halott és A fény ösvényei címû mozikban nyújtott alakításai közül melyiknek köszönhetõ leginkább, hogy megkapta a filmszemle legjobb férfi epizódszereplõjének járó elismerést?
Bár a Terézanyuban volt a legnagyobb szerepem, szerintem a díjat leginkább annak köszönhetem, hogy a négy filmben négy teljesen különbözõ karaktert játszhattam el.
Annyira nem is voltak különbözõek… Minõségüket illetõen majdnem mindegyik negatív figura.
A Porcelánbaba Csurmándija olyan ember, aki a kisugárzásával el tudja hitetni, hogy képes feltámasztani a halottakat, annak ellenére, hogy mindenki tisztában van vele, hogy ez lehetetlen. A kommunista „elvtárs„ valóban negatív figura, ám a szörnyetegeket nem lehet szimplán szörnyetegnek ábrázolni, kell, hogy legyen valami vonzerejük, amellyel hatni tudnak az emberekre. Ezért is jelentett kihívást a szerep. A Terézanyu Davidje, pedig nem feltétlenül rossz ember, õ egy érzékeny amorózó, aki nem veszi olyan komolyan Kéki Katát, mint a lány õt.
Az Állítsátok meg Terézanyut! a közönségfilm kategóriájába sorolják. Ezek azok a mozik, amelyeket a szakma általában nem szokott megdicsérni.
A film azért van, hogy az emberek megnézzék. Nagyon drága szórakozás lenne, ha a rendezõk kizárólag saját maguknak forgatnának. A közönségfilm kifejezésnek mostanában csak pejoratív jelentése van. Valóban nehéz meghúzni a határt a „még szórakoztató”, és a „már közönséges„ között, de attól még ebben a mûfajban is lehet igényes és élvezhetõ produkciót létrehozni.
A Kontrollt például a szakma közönségfilmnek, a közönség pedig mûvészfilmnek tartotta… Mindezek ellenére – vagy éppen ezért – az utóbbi idõk egyik legsikeresebb magyar mozija volt itthon és külföldön egyaránt. Szerintem Antal Nimród filmje éppen attól olyan jó, hogy több mûfajú. Van benne humor, dráma, krimi és szerelem. Mindenki találhat benne magának valót. A londoniakat például a film szürrealisztikussága fogta meg. Mivel náluk nincsenek ellenõrök, õk a humoros vonalvezetésre kevésbé voltak „vevõk”.
Mindenestre a Kontrollban nyújtott teljesítményéért Csányi Sándornak ítélték az Európa legjobb színészének járó elismerést.
A Fringe Report nevû brit szervezet tagjai fõként kritikusok. Színházi és táncelõadások, értékteremtõ filmek szereplõit, alkotóit jutalmazzák különbözõ díjakkal. Az Európa legjobb színészének járó elismerést eddig háromszor ítélték oda, mindannyiszor brit színésznek. Én vagyok az elsõ külföldi, akit ilyen jutalomban részesítettek. Díjazottként ezentúl – évente kétszer találkozom velük Londonban – én is a zsûri figyelmébe ajánlhatok általam jónak tartott magyar filmeket.
Manapság, aki – így vagy úgy – egy kicsit is ismertté válik, azonnal televíziós show-mûsorok, szereplõjeként tûnik fel a képernyõn. Csányi Sándort azonban nem látni sem kibeszélõ mûsorokban, sem pletykamagazinokban. Nem is hívják?
Dehogynem. ám én úgy gondolom, a színésznek nem dolga vetélkedõkön részt venni. Az nem mûvészi feladat.
2002-ben szerzõdött a Radnóti társulatához, elõtte a Krétakör tagja volt. A formabontó irányvonalat követõ teátrumból egy polgári, mûvészszínházhoz igazolt. Minek köszönhetõ a váltás?
A Krétakörben töltött idõ a fiatalság, a lázadás, a kísérletezés évei voltak. Aztán egyszer csak elérkezett az a pont az éltemben, amikor úgy éreztem, szeretnék megállapodni, családot alapítani. A krétakörös életmód azonban nem nagyon tette volna lehetõvé, hogy megvalósítsam ezt a tervemet. Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy színházat váltok. Másrészt úgy gondoltam, hogy egy színésznek azt is tudnia kell, hogyan álljon ki a színpadra frakkban, szálegyenesen, és hogyan mondja a szavakat, kristálytisztán ejtve azt, hogy: „Drágám, a miniszter úr megérkezett.„
Mit fog szólni, ha a kisfia tizenöt év múlva bejelenti, hogy papa, színész szeretnék lenni?
Maximálisan támogatni fogom. Én csak jót kaptam ezen a pályán. Miért tartanám vissza õt?