Állami akadályok a szélenergia előtt

Hazánk területén még csak elvétve látni a Nyugat-Európában már elterjedt szélturbinákat. Ennek oka a gazdaságpolitikai szabályozásban és a fejlesztésösztönző koncepciók hiányában keresendő. A beruházás kétségkívül költséges, de az állami segítségnek a nemzetgazdaságra gyakorolt pozitív hatását már sok fejlett ország megtapasztalhatta. Az eredmény: környezetbarát forrásból származó olcsó energia.

A számok beszédesek: egyetlen, 1 MW teljesítményű szélturbina hatszáz család villamosenergia-igényét képes kielégíteni. A hivatali eljárás ideje miatt egy vállalkozó ugyanakkor majd’ két évig kénytelen várni ez egyébként viszonylag egyszerű beruházás megkezdéséig. A vállalkozói kedvet csökkenti az is, hogy a bankok kedvezőtlen feltételekkel, rövid távra finanszíroznak hasonló fejlesztéseket. Gátló körülmény továbbá, hogy az érvényben lévő szabályozás szerint az állam csak 2005 és 2010 között garantálja az áram átvételét, ekkor is nyomott áron. A befektető tehát nemigen számíthat gazdaságos megtérülésre, a fejlesztési szándék így nem túl jelentős. Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikai szakértője szerint szükség lenne arra a – Németországban, Dániában és Ausztriában – már jól működő modellre, hogy a szélturbina és a villamos hálózat közti vezeték kiépítését az állam magára vállalja, harminc évre garantálja a termelt áram átvételét, valamint kamattámogatást ad a beruházási hitelekre. A kisebb városok, falvak energiaellátása helyben is megoldható lenne, ezzel munkát adva az ott lakóknak. A paksi atomerőmű élettartamának meghoszszabbítása tíz éven át évi 80-100 milliárd forintot emészt fel, egy blokkjának kapacitása ugyanakkor kétszáz darab, egyenként 180-200 millió forintba kerülő korszerű szélturbinával kiváltható lenne. Mint az egy tanulmányban olvasható, hazánkban 100-120 méteres magasságban folyamatos, energiatermelésre használható légmozgás van.