Azt nyilatkozta a Magyar Televízió üzlet- és termékfejlesztési igazgatója, hogy az MTV – követve a hirdetők üzleti tendenciáit – fütyül a nyugdíjasokra, merthogy ők már nem tekinthetők „értékesítési célcsoportnak”. Gondolom, ezen azt érti, hogy a reklámértékesítésben, közvetve a műsorok szerkesztésében a nyugdíjasok vágyai, igényei szóba sem jöhetnek.
Hát én meg azt nyilatkozom, hogy ez egy akkora arcátlan cselekedet, amelyet egy közpénzből működtetett intézmény nem tehet meg. (A hirdetőkre nem térnék ki, hiénák voltak mindig, koncra szakosodtak.) Na, de kedves Fischer András úr – így nevezik a tévémenedzsert, nagyon jól menedzseli a tévét, az a haláltusáját vívja –, mi ez a megkülönböztetés? Mi az, hogy a nyugdíjas „elhanyagolható tényező”? Ha még jó karban van, egyszer ön is lehet nyugdíjas, „elhanyagolható tényező”.
Megkérdezném még, mi a fészkes fenét keres ötvennyolc ember ezen a talányos nevű igazgatóságon, miközben a tévé infúzión van, az utolsókat rúgja? Meg a nyugdíjasokat. Persze, tudom, mit keresnek – sokat.
Reklámértékesítéseinél a Magyar Televízió a 18–59 éves korosztályt célozza meg – mondja Fischer úr –, a fiatalabbakat egyelőre nem vállalják, az idősebbekre pedig legyintenek. Az MTV állítólag nem tehet mást, követnie kell a nemzetközi tendenciákat, az pedig „értékesítési célcsoportokról” szól, holott szerintem lehet olyan terméket találni, ami az ötvenkilenc fölöttieket is érdekelheti…
Lényeg a lényeg, mi emberek értékesítési célcsoport vagyunk (ha beleesünk a Fischer úr által felállított 18–59-es skálába), ha meg még vagy már nem, akkor magunkra vessünk. Leginkább keresztet.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
