A magyar rendszerváltás három évét három szakaszra bonthatjuk. Az első 1987 őszétől 1988. május végéig, az MSZMP országos pártértekezletéig tartott. A második 1988. május vége és 1989. szeptember 18., a Nemzeti Kerekasztal-megállapodás elfogadása közötti időszakra tehető, a harmadik az 1989. szeptember 18. és 1990 ősze, az első demokratikus önkormányzati választások, az állami szervezeti rendszer gyökeres átalakítása között eltelt időt fogja át.
Nyolcvanhét nyarán három olyan társadalomkritikai elemzés és program – Fordulat és reform, Reform és demokrácia, Társadalmi szerződés – jelent meg, amely átfogó erejű változásokat hozott a társadalmi-politikai tudat tartalmában. 1987. szeptember 27-én megalakult a Magyar Demokrata Fórum Lakiteleken. Az MSZMP országos pártértekezlete végül 1988. május 22–24. között hozta meg azokat az alapvető személyi döntéseket, amelyek a „konzervatív rendpárt” vereségét és az „új rendpárti” csoport, valamint a reformerek átmeneti összefogását eredményezték, elindítva és felgyorsítva az MSZMP vezetésének radikális átalakulását.
Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989 tavaszán szerveződött meg. A Nemzeti Kerekasztal- (NKA) tárgyalások 1989 tavaszától 1989. szeptember 18-ig tartottak. Az EKA kezdetben mint integrált politikai erő, később mint önálló hatalmi centrum jelent meg, amely tárgyalásra kényszerítette az állampártot, így a hatalmi jellegű döntések egyik legalizált alanya lett. A tárgyalásokon fokozatosan az MSZMP-n belüli reformszárny vált tárgyaló partnerré.
A monopolisztikus hatalmi szerkezet és rendszer legfontosabb szervezeti bázisa, az állampárt és annak apparátusa 1989 őszén megszűnt szervezett politikai erőként és hatalmi tényezőként. Az MSZMP (1989. október 7-től MSZP) betagolódott a kialakult többpártrendszerű struktúrába. A Németh Miklós vezette kormány fokozatosan levált az MSZP-ről, s az NKA-tárgyalásokon elfogadott egyezményeket – jogszabálytervezetekké, törvénytervezetekké átalakítva – a parlament elé tárta. Az átmenet parlamentje pedig vállalta a parlamenten kívül megszerveződött hatalmi centrum (az NKA) egyezményeinek törvényi keretekbe foglalását, ezzel történelmi jelentőségű feladatot látott el a rendszerváltásban.
Nyolcvankilenc tavaszától lényegileg plurális szerkezetű többpártrendszer alakult ki Magyarországon, amely azonban az 1990-es választásokig parlamenten kívüli többpártrendszerként létezett. Ez a struktúra részben megnövelte a szervezett hatalmi erők és politikai tényezők számát, részben bomlasztotta az állampárton belül még meglévő hatalomkoncentrációt, és a politikai versengés révén gyorsította az átalakulás folyamatát.
A rendszerváltást megvalósító legfontosabb döntések 1989-ben születtek meg. Nem túlzás 1989-et a szűkebb értelemben vett rendszerváltás évének tekinteni. Az EKA és szervezetei, tárgyaló delegációi és szakértői lényegében 1989. március 22-től 1989. szeptember 18-ig működtek.
Az ellenzéki szervezetek összefogásának gondolata 1988 legvégén vetődött fel. Nyilvánvalóvá vált, hogy az állampárt hatalmát ellensúlyozó, egymást segítő koordináció elengedhetetlen. Az MSZMP 1989 februárjában nyilvánította ki először, hogy hajlandó két- és többoldalú megbeszélésekre „a hatalom gyakorlásának új módjáról”, de a tárgyalások politikai feltételét és kereteit ekkor még a szocialista társadalmi berendezkedés elfogadásához kötötte. Elismerte, hogy „létezhetnek alkotmányos keretek között, ellenzékként megjelenő mozgalmak, pártok. Az MSZMP ezekkel is párbeszédre törekszik…” E szándéknyilatkozatra „a független” szervezetek szintén nyilatkozatban reagáltak. Önmagukat „független politikai szervezetek, szövetségek és pártok” csoportjaként jelölték meg, s tárgyalást javasoltak a kormánynyal az MSZMP vezetése és a demokratikus politikai szervezetek részvételével.
Az 1988. november 5-én megalakult Független Jogászfórum vállalta az NKA-tárgyalások megszervezését, a vélemények egyeztetését és az álláspontok szakmai kidolgozását.
Az EKA 1989. március 22-én alakult meg formálisan is nyolc szervezet – a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyar Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (megfigyelői státusban) – részvételével. Később csatlakozott a Kereszténydemokrata Néppárt. Az EKA egységes álláspontot kívánt kialakítani és képviselni a többpártrendszerű demokráciába való átmenetről és az utána kialakítandó alkotmányos berendezkedésről. Az általa megtárgyalásra javasolt témakörök között szerepelt az alkotmány módosítása, a politikai bűncselekményekkel kapcsolatos törvény módosítása, a választójogi törvény előkészítése és a többpártrendszert előkészítő törvény elfogadása.
Az EKA megszerveződése váratlanul érte az MSZMP vezetését. Eleinte külön-külön kívánt tárgyalni az EKA egyes szervezeteivel, ezek azonban nem vezettek eredményre. Az MSZMP Központi Bizottságának válasza végül május 8-án határozatban jelent meg: ez „politikai egyeztető fórum” létrehozását javasolta, s kívánatosnak tartotta, hogy politikai megállapodások előzzék meg a törvényalkotást. Már nem szerepelt feltételként a szocialista társadalmi berendezkedés és fejlődés elfogadása. Az egyeztető fórum napirendjéül a politikai rendszer reformjával, a demokratikus átmenet megvalósításával kapcsolatos sarkalatos – az Alkotmánybíróságról, a köztársasági elnöki intézményről, a pártokról, a választójogról, a tájékoztatásról és az információról szóló – törvénytervezetek témakörét javasolta.
Az NKA 1989. június 13-án alakult meg. Az első érdemi megbeszélés 1989. június 21-én zajlott le. Megállapodtak hat albizottság felállításában, amelyek feladatai: az alkotmány módosításának kidolgozása, a politikai pártok működésének és gazdálkodó tevékenységének szabályozása, az országgyűlési választások előkészítése, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosítása, a tájékoztatási és információs ügyek megvitatása, az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciákat megtárgyaló albizottság felállítása.
A nyár folyamán majdnem megfeneklő tárgyalások augusztus második felében gyorsultak fel. Az MSZMP végül vállalta a békés politikai átmenethez és a többpártrendszerű berendezkedés megteremtéséhez szükséges alkotmánymódosításokat, de szerepeltetni kívánta az alkotmányban alapértékként a szocializmus kifejezést. Kívánatosnak tartotta, hogy jelenjenek meg a polgári szabadságjogok érvényesülésének garanciái is. Úgy vélte, szükség van a köztársasági elnöki intézmény létrehozására, de ragaszkodott a népszavazás útján történő elnökválasztáshoz, mégpedig az általános választásokkal azonos időben. Szorgalmazta az Alkotmánybíróság felállítását. Elfogadta, hogy 350 képviselői helyre fele-fele arányban listás, illetve egyéni választókerületi rendszerben válasszák a képviselőket.
Az MSZMP radikális reformszárnyának és az EKA-ba tömörült ellenzéki pártoknak az álláspontját tartalmazó megállapodást 1989. szeptember 18-án írták alá, ám nem volt köztük a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz, mert nem értettek egyet a köztársasági elnöknek a szabad parlamenti választások előtti és közvetlen megválasztásával. A megállapodáshoz hat – az alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv módosításáról és a büntetőeljárásról szóló – törvényjavaslatot csatoltak. A felek felkérték a kormányt, hogy a törvényjavaslatokat terjessze az Országgyűlés elé. A megegyezés hatálya a szabad választások útján létrejövő új Országgyűlés alakuló üléséig tartott.
Az NKA 1989. június 13. – szeptember 18. között töltötte be történelmi szerepét a megegyezéses magyar rendszerváltásban. Parlamenten kívüli, plurálisan szerveződött, hatalmi döntéshozó szervezeti keretet és formát adott a rendszerváltás legfontosabb döntéseinek meghozatalához. Legfőbb pártjai az MDF és az SZDSZ voltak. E két párt szakértői dolgozták ki a fontosabb törvénytervezeteket, a megállapodás szövegtervezetét. Az NKA szociológiai értelemben – a rendszerváltoztató törvénycsomag kidolgozása és elfogadása révén – alkotmányozó hatalomként működött; a megállapodás révén a kormányt és az Országgyűlést a törvénytervezetek benyújtására és elfogadására kényszerítő hatalmi erőként lépett fel. Az NKA és szervezetei, valamint politikai erői a rendszerváltás történelmi legitimációját biztosították, megkérdőjelezhetetlenné téve és igazolva a rendszerváltás politikai megegyezésen alapuló, kompromisszumos formáját és tartalmát. Az 1989 első felében elfogadott törvények az úgynevezett rendszerváltoztató törvények első csoportját alkották. Ezek az egyesülési jogról, a gyülekezési, illetve a sztrájkjogról, a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról, valamint a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóltak. Az NKA-tárgyalások elkezdődése után – az ellenzéki pártok kérésére – további fontos törvényeket a kormány már nem terjesztett az Országgyűlés elé.
Az 1985-ben öt évre megválasztott Országgyűlés állami akarattá transzformálta a rendszerváltoztató politikai erők tervezeteit, és törvényi formába öntötte az alkotmányos rendszerváltás alapvető dokumentumait. Az utolsó pártállami parlamentnek ez volt a történelmi jelentőségű szerepe, de legemlékezetesebb pillanata az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság.
Az első országos népszavazáson, 1989. november 26-án a szavazók többsége arra voksolt, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza meg. A népszavazást kezdeményező SZDSZ és a Fidesz ezzel az esélyes Pozsgay Imre (az MSZP jelöltje) köztársasági elnökké választását kívánta megakadályozni.
Az 1990. március 25-i és az április 8-i kétfordulós országgyűlési választás eredményeképpen a parlamenti képviselői helyeket az MDF (42,4 százalék), az SZDSZ (23,8 százalék), az FKGP (11,4 százalék), az MSZP (8,6 százalék), a Fidesz (5,4 százalék), a KDNP (5,4 százalék) és az Agrárszövetség (0,5 százalék) szerezte meg. A rendszerváltoztató Országgyűlésben 1990. május 23-án megszavazták az új kormányt, amelynek vezetője Antall József lett. Göncz Árpádot az Országgyűlés 1990. július 3-án választotta meg a Magyar Köztársaság elnökévé.
Az alkotmányos rendszerváltás törvényei közül már csak az önkormányzatokra vonatkozók megalkotása hiányzott. Az új Országgyűlés 1990 augusztusában fogadta el az önkormányzatokról szóló, valamint az önkormányzati képviselők és polgármesterek megválasztásáról szóló törvényeket. Ezek szüntették meg Magyarországon a szovjet típusú „tanácsrendszert”. Az önkormányzati választásokat 1990. szeptember 30-án és október 14-én tartották meg. A közvetlenül választott polgármesterek 83 százaléka független, párton kívüli volt.
A fenti szöveg az április 25-én elhangzott előadás rövidített változata. Megtekinthető 30-án (szombaton) 9.40-kor a Duna Televízió és május 1-jén (vasárnap) 13.40-kor az MTV, valamint 23 órakor az M 2 műsorán. A következő előadást május 2-án 19.30-kor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kozma László termében (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2.) Karádi István tartja Infarktus és koleszterin címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
zápor
Ilyen lesz az egész nyár? Újra viharok csapnak le Magyarországra
