Ki lesz a következő földi helytartó?

Az agóniájában is derűs szentatya élete, egyszerűségében is pompázatos temetése világméretű gyásszal ért véget. A világ államfői milliós tömegű hívővel együtt Rómába özönlöttek, hogy kifejezzék részvétüket. Ki őszintén, ki politikai számításból. Az élet azonban megy tovább, s a hívők és nem hívők érdeklődéssel tekintenek a pápaválasztó konklávé ülései elé. Megindultak a találgatások is a különböző csoportok részéről. Vajon hogyan kormányoz tovább Péter 266. utóda, miben lesz vagy nem lesz változás, és milyen iránymutatás? Hogyan nyit majd az új pápa a világ felé?
A nyitást sürgetők könnyítéseket várnak, vagy állásfoglalást bizonyos kérdésekben, így az eutanázia, az abortusz, a homoszexualitás, a nők pappá szentelése és a papi nőtlenség ügyében. De ők egészen bizonyos, hogy csalódni fognak, mert a következő pápa nagy valószínűséggel folytatja majd II. János Pál irányvonalát. Nem is lehet ez másként. A Szentszék eddig is mindenkor szembefordult a liberalizmussal, racionalizmussal, modernizmussal. Pápák hit és erkölcs, valamint alapvető törvényekben nem alkusznak. A hagyományőrző és radikális hívők éppen hogy sürgetnék a zsinat után kissé fellazult egyházfegyelmi ügyek szigorítását, a törvények és előírások megtartását, a nélkülözhetetlen szankciók kellő alkalmazását mind a hívek, mind a papság körében, a papképzés színvonalának emelését mind teológiai, mind általános műveltség tekintetében.
Vannak csoportok, amelyek rövid időre választott pápát szeretnének látni Péter székében, esetleges decentralizációt, amely csorbítaná az egyház egységét és a pápai főséget. Ezek megfeledkeznek arról, hogy a „… katolikus világ központja Szent Péter sírja mellett van, nem a sírja miatt, hanem a pápa tekintélye miatt. Ő az egyház atyja, a keresztény tanítás legfőbb őre és hiteles magyarázója. Szavára felfigyel az egész világ.” (Pr. O.) Átmeneti pápa nincs a 2000 év megválasztott pápái sorában. A 265 közül 46 egy évnél kevesebb ideig szolgált, sőt volt olyan, aki egy hónapot sem. (Például VI. Bonifác, IV. Celesztin, XI. Leó, I. János Pál stb.) Hatalmuk nem az idő szerint van, hiszen megválasztásukkor nem tudhatják, meddig fognak élni. „Mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
A II. János Pál elhunyta alkalmából megnyilvánuló világméretű gyász nemcsak személyének szólt, hanem kifejezése volt ez annak, hogy a világnak szüksége van a pápaságra, mert a pápa az egész világé, minden nép atyja és pásztora. Világi hatalomnak alávetni nem lehet. Hatalma Krisztustól való: „Legeltesd bárányaimat!”, és „Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz, fel lesz oldva a mennyekben is.”
II. János Pál átvezette az egyházat a harmadik évezredbe. Az egyesülő Európa be nem fogadta, hitetlenségében gőgösen magára hagyta, hogy aztán a gyászban kénytelen elismerje erkölcsi hatalmasságát. A hitetlenség érvényesült a törvényhozásban, oktatásban, nevelésben, emberi magatartásban. A család, a házasság, a szabadelvűség áldozata lett. Hogy az új pápa afrikai, ázsiai, amerikai vagy európai lesz-e a fentiek szerint, teljesen közömbös. Aki végigmegy a Szent Péter-bazilika grottájában, az elhunyt nagy és kevésbé nagy, szent és talán gyarló pápák sírjai mellett, a lenyűgöző csendben hallani véli Krisztust: „Te Péter, azaz kőszál vagy, s én erre a kőszálra építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Máté, 16, 18)
Dr. Szálka Irma történész, Budapest

*****
Most, amikor milliók gyászolják II. János Pált, minden idők legnagyobb pápáját, engedtessék meg, hogy megosszam az olvasókkal életem talán legnagyobb élményét: abban a kegyben részesültem, hogy szemtől szemben láthattam őt, megérintett és megáldott.
1991 augusztusában, őszentsége magyarországi látogatásának napjaiban részt vettem egy anyaországi rendezvényen, mint a határokon túli magyarok (kárpátaljai) képviselője. A Mátyás-templom előtti valamikori püspöki palotában zajlottak az események, ott is voltunk elszállásolva. Augusztus 20-án a kora reggeli órákban értesítettek: II. János Pál látogatással tiszteli meg a Mátyás-templomot. Tíz óra előtt megérkezett Antall József, Göncz Árpád és az egyház potentátjai – a Mátyás-templom előtt várták őszentségét, aki meg is érkezett hatalmas limuzinban, előtte, mellette, mögötte testőrök hadával.
II. János Pál, kilépve az autóból, gesztussal üdvözölte az őt fogadókat, de nem feléjük, hanem – megkerülve a limuzint – felénk vette az útját, ami néhány másodpercnyi tétovázást és látható értetlenséget váltott ki az őt kísérő és fogadó személyiségek és testőrök körében. Közeledésére mi négyünk, egy anya gyermekével, egy férfi és én szívem hevesen kezdett dobogni; Ő megállt előttünk, tengerkék szeméből, jóságos arcából sugárzott a békesség és öröm, lehajolt, felemelte a gyermeket, keresztet vetett rá, majd homlokon csókolta. Én automatikusan feléje nyújtottam jobb kezemet, megérintette, keresztet formált rá, mondott valamit, gondolom, Isten áldását tolmácsolta, rám mosolygott, majd lassú léptekkel körbejárta a teret, áldást adva az ottlévőkre, s a templom bejárata felé vette útját.
Emléke legyen örökké áldott!
Szöllősy Tibor, Nyírmada