Az új fizikai világkép megteremtője, Albert Einstein a németországi Ulmban született 1879. március 14-én. Először azzal lepte meg szüleit, hogy hároméves koráig nem sikerült megtanulnia beszélni. Ekkor még senki nem gondolt arra, hogy talán éppen az elhúzódó fejlődési folyamat hozhat létre az átlagosnál finomabban működő agyvelőt, környezete inkább attól tartott, hogy a gyermek szellemi fogyatékos.
Bár a gimnáziumban matematikából és fizikából jeleskedett, anynyira rossz tanuló volt, hogy eltanácsolták az iskolából. Ő maga a tanítóit hibáztatta. Szerinte „a csodán kívül mással nem magyarázható, hogy a modern pedagógia módszerei nem irtották ki teljesen a gyermekekből a szent érdeklődést”.
Közepes teljesítményt nyújtott akkor is, amikor 1895-ben jelentkezett a zürichi műszaki főiskolára. Először nem is vették fel, csak egy évvel később. Néhány év múlva a svájci szabadalmi hivatalban kapott munkát, ami nem kötötte le teljesen az idejét, így 1905-ben váratlanul négy korszakos jelentőségű tudományos dolgozattal is meglepte a világot. Az egyikben megalapozta a speciális relativitáselméletet. A másik a hőmozgás törvényszerűségeit fedte fel. A harmadik szerint a fény különálló energiakvantumokból (fotonokból) áll, így a fény kettős természetű: hullámjellegű, de a részecskékre jellemző tulajdonságai is vannak. A negyedik dolgozat a tömeg és az energia egyenértékűségét, egymásba alakíthatóságát mutatta ki az E = mc2 képlettel. Az egyenlettel kifejezett állítást: az anyag legkisebb tömegében is felfoghatatlanul hatalmas energia feszül, négy évtizeddel később bizonyították be az első kísérleti atomrobbantások.
A tudós hírneve mind nagyobb lett, 1909-ben már a Zürichi Egyetem professzoraként oktatott elméleti fizikát. Két évvel később a Prágai Német Egyetem elméleti fizika tanszékének igazgatójává nevezték ki, 1913-ban pedig megválasztották a Porosz Tudományos Akadémia tagjának.
Pályafutásának következő fontos éve 1915 volt. Ekkor dolgozta ki az általános relativitáselméletet, amelyben a gravitáció maga a tér-idő görbülete, amit a tér síkján áthullámzó anyag hoz létre. Az elmélet szerint a fénynek szintén meg kell görbülnie a gravitáció hatására. Ennek bizonyítására Einstein azt javasolta, hogy napfogyatkozáskor mérjék meg a fény pályagörbületét. Egy 1919-es napfogyatkozás alkalmával a mérések egyértelműen bebizonyították a fényelhajlás elméletének helytállóságát, s megalapozták Einstein világhírét.
Két év múlva, 1921-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat is, elsősorban a fény természetének kutatási eredményeiért. A relativitáselmélet nem szerepelt a Nobel-bizottság indoklásában. Ennek oka a hírmagyarázók szerint az, hogy az elméletet akkor még a fizikusok nagy része vitatta. Ha kevésbé diplomatikusan fogalmazunk, akkor az az igazság, hogy Einstein olyanynyira a kora előtt járt, hogy elméletét még a legnagyobb koponyák nagy része sem értette.
A tudományos világot érő megrázkódtatásról talán G. B. Shaw szólt a legszemléletesebben, amikor egyszer pohárköszöntőt mondott a nagy tudós tiszteletére: „Megállapításaitól a newtoni világegyetem holtan rogy össze, és az einsteini világegyetem lép a helyébe” – fogalmazott a híres drámaíró.
Einstein hívő volt, és azt vallotta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta. Szerinte az univerzumban rend uralkodik, így kiszámítható törvényszerűségek irányítják. Ezért nem azonosult Heisenberggel, aki az elemi részecskék mozgásának törvényszerűségeit kifürkészhetetlennek tartotta. Bár Einstein maga fedezte fel a fény energiakvantumjait, idegenkedett a kvantumelmélet körében napvilágot látott hipotézisektől, amelyekben kaotikusnak látszó jelenségeket csak a statisztikai törvényszerűségek foglalnak valamiféle rendbe. Híres mondása: Isten nem kockajátékos.
Amikor Németországban Hitler hatalomra jutott, Einstein éppen Kaliforniában időzött, és már nem is tért haza. Német állampolgárságáról lemondott, és 1940-ben felvette az amerikait. Mivel 1939-ben a németek már veszélyesen közel kerültek az atombomba létrehozásához, maga is aláírta az Amerikában tevékenykedő magyar elméleti fizikusok, Szilárd Leó és Wigner Jenő által Roosevelt elnöknek írt levelet, amely a kutatások felgyorsítására ösztönzött. Amikor azonban Nagaszaki és Hirosima fölött felrobbantak az amerikai atombombák, a pusztítást látva a pacifisták oldalára állt. Izrael 1952-ben felkínálta neki az államfői tisztet. Ő azonban nem tartotta magát alkalmasnak erre a feladatra. Haláláig a Princeton Egyetemen tanított. A mai évfordulóról világszerte megemlékeznek, Princetonból az egész földet körbejáró fénystaféta indul útjára.
Üzenet az utókornak. Albert Einsteinnek számtalan idézete maradt fenn. Az egyik kissé szarkasztikus üzenetet a tudós 1936-ban egy időkapszulába írta: „Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel: Albert Einstein.”
