Ukrajna és a NATO

Igazi sztárként, az amerikai politika és közvélemény számára kedves emberként fogadták Viktor Juscsenkót Washingtonban. Mindez természetes, a Fehér Ház demokráciaexportról szóló törekvésein jóval túlmutat azonban német szakértők szerint, hogy George W. Bush kiemelten említette Ukrajna NATO-csatlakozásának felgyorsítását. Ez a tény elemzők szerint nem igazán erkölcsi kérdéseket feszeget, sokkal inkább kifejezi Amerika reális geopolitikai érdekeit. Ez a törekvés ugyanis az Egyesült Államok és az Európai Unió játszmáinak fényében értelmezhető igazán. Washington a szövetségen belül ugyanis egyre nyilvánvalóbban igyekszik egyfajta ellensúlyt kialakítani Németországgal és Franciaországgal szemben. Így aztán az ukrán csatlakozás látványos gyorsítása is beleillik e képbe, sőt egyes vélemények szerint válasz lehet Gerhard Schrödernek a NATO megreformálásáról kifejtett elképzeléseire.
A német kancellár februárban a müncheni biztonsági konferencia kapcsán felvázolt, minden bizonnyal Párizzsal időben egyeztetett nézetei az észak-atlanti szövetség politikai aspektusát erősítenék, szemben Washington terveivel. Az Egyesült Államok jóval inkább érdekelt abban, hogy a NATO külpolitikai érdekeinek szolgálatában maradjon, amit jól érzékeltet például az európai hatalmak afganisztáni szerepvállalása. A német–francia elképzelések egyáltalán nem zárják ki Európát a konfliktusok kezeléséből, azt azonban egyre kevésbé az amerikai érdekeknek alárendelve képzelik el. Washington ezzel szemben megtartaná a jelenlegi helyzetet, ami szemben áll az Európai Unió kül- és védelmi identitásának erősítésével. Ennek érdekében a Fehér Ház az „új Európa” térségében verbuvál némi gazdasági engedményekért cserébe tábort maga mögé.