Nem elég a tüneti kezelés

Lapunk is hírt adott arról, hogy gyakorlatilag egyhangúlag fogadták el Gál Kinga néppárti EP-képviselő asszonynak, a kisebbségi és emberi jogok szakértőjének az Alapvető Emberi Jogok Ügynöksége szerepéről szóló előterjesztését. Ezúttal valóban egyedi javaslatot fogadtak el magyar uniós parlamenti képviselőtől?
– Inkább újnak nevezném. De az Európai Unióban valóban egyedi. Eddig ugyanis az Európa Tanács (a strasbourgi Európa Tanács nem azonos az unió brüsszeli Európai Tanácsával – A szerk.) látta el az emberjogi felügyelő szerepét Európában az Európa Tanács tagállamai tekintetében, amelyek közé tartoznak az unió tagállamai is. Most az unió – teljesen időszerűen – azt mondja: hogyha a fejlődés itt elindult egy gazdasági érdekközösség irányából egy politikai érdekközösség irányába, és ennek a politikai közösségnek alkotmánya lesz, az alapvető emberi jogok chartája pedig ennek része, akkor az unió emberi jogi dimenziójának is erősödnie kell. Akkor már nem lesz elég, hogy az Európa Tanács betölti ezt a szerepet, hanem az unió maga is figyel majd arra, hogy a lefektetett alapvető elvek valóban érvényesüljenek. Hiszen az Európai Uniónak alaptétele, hogy az alapjogok elsőbbséget élvezzenek a politikájában. Ezek sérthetetlenek, és tartalmazzák az emberi jogokat, valamint a politikai és polgári jogokat. Erre épülnek azok a demokratikus társadalmak, amelyek fundamentuma a jogállamiság, és ezek az államok hozták létre az uniót. Ezért van az, hogy újonnan érkező államok esetében erős kritérium- és megfigyelőrendszerrel élnek az alapjogok terén a „koppenhágai kritériumok” alapján. Ezért vizsgáltak bennünket is évente, az éves jelentésekben ellenőrizték ezeket a teljesítményeket is, nemcsak a gazdasági mutatókat és nemcsak az egyéb mutatókat, hanem kiemelten ezen alapjogok érvényesülését. Most ugyanezt a folyamatot látjuk Románia és Bulgária esetében is. Tehát ha az emberjogi alapokmány része az alkotmánynak, akkor legyen egy olyan ügynökség is, amely figyeli, hogy ezeket a nagyon szépen megfogalmazott jogokat és alapelveket valóban betartják-e. De azt is vizsgálja, hogy betartják-e az uniós intézmények ezeket az alapelveket. Másrészt azt figyeli, hogy a közösségi joganyag átvételekor az adott tagállam tiszteletben tartja-e ezen alapjogokat. Ez a közösségi jog szintje. A másik a tagállami szint, amikor a tagállam hoz jogszabályokat, normákat. Figyelni kell, hogy ezek meghozatalánál tekintettel van-e a tagállam ezen alapvető közösségi normákra. Például a választáshoz, a szavazáshoz való jog, vagyis a politikai életben való részvételhez való jog estében. De idetartoznak a börtönbeli viszonyokra vonatkozó emberi jogok, a menedékjog, a gyerekek jogai, a diszkriminációmentesség joga, mindazon jogok, amelyek emberibbé teszik az életünket.
– Cinikus kérdés következik. A világ legtöbb állama aláírta az ENSZ emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatát. Vannak mechanizmusok e jogok érvényesülésének figyelésére. Sőt ENSZ-hadsereg is van, Biztonsági Tanács, közgyűlés. Miközben számos aláíró országban irtják az embereket. A föld számos országában rettegésben élnek a polgárok. Nincsenek valódi választások. Egy átlag magyar embernek ez az új ügynökség milyen előrelépést jelent majd?
– Két különböző területről beszélünk, mind földrajzi, mind tartalmi szempontból. Azáltal, hogy az adott tagállam önként kérte a felvételét az unióba, ezzel elfogadja az unió szigorú elveit – az alapjogok érvényesítését is. Konkrétan az ügynökségnek nem lesz más funkciója, mint hogy adatokat gyűjt megfigyelései révén. Ezeket az adatokat szolgáltatja a döntéshozóknak. Vagyis az Európai Bizottságnak, az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. A két utóbbi hozza meg lényegében a döntést, ha úgy látják, valamelyik tagországban probléma van e téren. Éppen az az ügynökség kitűzött célja, hogy az alapvető jogok érvényesülése ne csak lefektetett joganyag legyen. Hogy az emberek tudják róla: vannak jogaik, és ha ezek sérülnek…
– Képviselő asszony, legyünk nagyon őszinték! Hogyan lehet olyan dolgokat koncepcionálisan megragadni és a felállítandó ügynökség elé tárni, mint például, hogy Magyarországon egyre rosszabb a helyzet az igazságszolgáltatásban, állami szervek a kormányra netán terhelő dokumentumokat darálnak le törvényellenesen? Azt pedig gyakorlatilag minden jogász tudja, csak nyilvánosan nem fogja kimondani: ma már sajnos egy ítélet nem attól függ, hogy mit követnek el, hanem attól, hogy az ügyet melyik bíróra szignálják ki. Magyarországon jogbizonytalanság van. Aki rendelkezik a szignálás hatalmával, az dönti el vagy jelentősen befolyásolja az adott ügy kimenetelét. De említette a börtönviszonyokat. Ezzel szemben mikor lesz Magyarországon egy polgárnak ahhoz joga, hogy félelem nélkül éljen? Ne reszkessen a betörőktől, zsebtolvajoktól, akiket a rendőrség, illetőleg a bíróság gyakorlatilag futni hagy?
– Nagyon eltérünk a tárgytól, mert ezek olyan jogfilozófiai kérdések, amelyekről órákon keresztül beszélgethetnénk. Igaza lehet persze abban, hogy bírófüggő az, hogy milyen ítélet születik. Bizonyos, a törvények által szabott korlátok között. Nem mondanám, hogy Magyarországon jogbizonytalanság van.
– Ha a magyar jogrendszerbe belefér az, hogy a bíró elutasítsa a valóság bizonyítását, és el lehet ítélni embereket azért, mert kimondják az igazat, akkor ez a jogrendszer nem a jogot és az igazság diadalát szolgálja. Ezt nem lehet koncepcionálisan megragadni, miközben az unió meg tudja szabni, hogy hány fokban görbüljön az uborka? Miért nem lehet töröltetni az ilyen bírói gyakorlatot lehetővé tevő gyalázatos törvényeket?
– Az Európai Unió abból indul ki, hogy tagállamaiban azáltal, hogy tagállamok lehettek, maximálisan érvényesültek és érvényesülnek a demokratikus elvek és a jogállamiság elvei. Ezek egyike, hogy független bíróságok vannak, független igazságszolgáltatás van. Az Európai Unió azt várja el és tudja megvizsgálni, hogy mennyiben független az utóbbi, vagy mennyiben nem az. De mindig azt mondja ilyen esetben, hogy az adott állampolgár a bíróságon szerezheti meg igazát. Erre mondjuk mi azt, akik az ügynökség mellett vagyunk, hogy ennek első helyen így is kell lennie. De egyrészt a bíróságok túlterheltek, másrészt lehet, hogy problémák vannak, és így nagyon hasznos az, ha a közösség tagállamai „látják” egymást. Vagyis az ügynökség nem arra kell, hogy megbélyegezzen egy tagállamot az ott történtekért, hanem hogy objektív módon mérje, az alapvető jogok chartájában rögzített jogok, többek között az igazságszolgáltatás, a diszkrimináció és egyebek így és így állnak, míg más tagországokban amúgy. Ezzel az információval pedig már lehet valamit kezdeni.
– Nyilván tévedek, de nekem úgy tűnik, hogy az unióban a liberális elv érvényesül, amikor a vádlottak, a börtönre ítéltek, a bűnözők jogait fontosabbnak tekintik, míg a magyar balliberálisok imádott városát, New Yorkot azzal tették szinte egy csapásra az Egyesült Államok egyik legbiztonságosabb városává, hogy bevezették a bűnözők elleni nulla toleranciát. Ha valaki jegy nélkül szállt fel a metróra, máris kattant a csuklóján a bilincs. A falfirkáért, az ablak betöréséért is súlyos büntetés járt. Csodák csodája: a város hirtelen megszabadult a súlyos bűncselekményektől is. Budapest és Európa nagy része a liberális receptet követve egyre kevésbé biztonságos, és nem teljesül az embereknek az az alapvető joga, hogy félelemmentesen éljenek. Ne értsen félre, nem önön kérem számon, de nem mókuskerékben forognak, amelyből nincs idejük kikandikálni?
– Ez nincs így. Meg kell teremteni az emberek biztonságát. De meg kell találni az egyensúlyt…
– Beszélgetésünk napján tudhattuk meg a BBC-ből, hogy Jeff Bush floridai kormányzó, aki tudvalevőleg elnök szeretne lenni a bátyja után, eldöntötte: a déli államban minimum 25 évet kap az, aki 12 évesnél kisebb gyereket szexuálisan molesztál. Kiszabadulása után pedig élete végéig műholdas helyazonosítást lehetővé tevő mikrocsipet operálnak a bőre alá. Hangsúlyozom, nem öntől kérem számon az uniós gondolkodást, de ön szerint nem a Bush öccsééhez hasonló intézkedéstől nyugodnának meg jobban a gyermekeikért aggódó szülők Magyarországon, mint a vádlottak jogainak kiterjesztésétől vagy azok betartásának figyelésétől?
– A kettőt egyensúlyba kell hozni. Egyrészt gondoskodni kell arról, hogy biztonságban érezzék magukat az emberek, másrészt teremtsük meg azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítják, hogy az alapvető jogok ne sérüljenek. De amire ön kihegyezi a kérdést, az az állapot, amikor már elértük a jogállamiságnak azt a szintjét, hogy az emberek alapvető jogai nem sérülnek, a biztonságuk viszont sérül, és emiatt van probléma. De ha a tagállamokat nézzük, akkor még máshol is lehet baj. Azzal egyetértek, hogy a biztonság kérdése megoldandó. Ugyanakkor azt látom, hogy még bőven van tennivalónk polgári, politikai és emberi jogaink tiszteletben tartása érdekében.
– A rendőrségi korrupció megszüntetése nem lehet hasonlóan sürgető téma?
– Ez is az alapvető jogoknak a része, hogy a rendőrség, a bíróság miként viselkedik. Vagyis azt mondom, hogy ezt az egészet egyensúlyba kell hozni. Az emberek biztonságának megőrzése szükséges éppen azért, mert megtörténtek a terrorista cselekmények, és Európa polgárai még inkább úgy érezték, hogy ez az egész az ő bőrükre megy – itt elsősorban a madridi robbantásokra gondolok. Ugyanakkor azt az egyensúlyhelyzetet kell megtalálni, amelyben a biztonság miatt, azt prioritásként kezelve, az emberek jogait nem korlátozzák. Hogy ez az egyensúly hol fog beállni, és hol nem áll be, erről szól az elkövetkező évek kérdése e területen. De ezen a ponton minden mindennel összefügg: a pénzmosással, az emberkereskedelemmel, a szervezett bűnözéssel. Ha most azt kérdezi, hogy X. Y.-nak ettől holnap mitől változik meg az élete, akkor nem állíthatom biztosan, hogy ettől az ő mindennapjai gyökeresen mások lesznek. De megindul egy olyan folyamat, amelynek során vagy végére változik valami az ő életében is. Ennek az ügynökségnek és az uniós emberjogi intézmények működésének a lényege az, hogy ha azt mondjuk, jogállam van, akkor az valóban ne csak írott malaszt legyen.
– Ez az ügynökség egyesít több, hasonló területen dolgozó uniós szervet, vagy egyfajta „ernyőszervezetként” működik majd?
– Lényegében e területen csak egy hasonló szerv működik: Bécsben a diszkriminációt és idegengyűlöletet figyelő intézet. Ez alakulna át az alapvető jogok ügynökségévé, és a javaslatom szerint a jövőben létrehozandó ilyen szervezetek/intézmények ezen ügynökség alá kerülnének.
– Nem hízelgés, de tény: önről azt mondják, hogy nagyon jó képességű, rengeteget dolgozó képviselő. A feladatot a munkája iránti egyfajta megbecsülésből kapta?
– Érdekes módon az Európai Néppártban nem sokan kapkodnak az emberi jogi téma után. Én azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel nem csak a liberálisoknak vagy a szocialistáknak kell foglalkozniuk. A néppárt kifejezetten örült, hogy ezt a témát meg tudja szerezni úgy, hogy egy néppárti képviselő legyen a felelőse, amit én kértem, mivel ez a területem. Erős harc is volt érte a frakciók között.
– A munkát stábbal végezte?
– Magam írtam a jelentést két asszisztensemmel. Végigküzdöttük minden sorát a december végi kezdéstől. Ezalatt több ízben tárgyaltam az uniós bizottság elnökhelyettesével, Franco Frattini úrral és a bizottság azon embereivel, akik az ügynek konkrét felelősei. Megbeszéléseket folytattam az Európai Tanácscsal, továbbá a különböző nem kormányzati szervezetekkel. Részt vettem számos nyilvános meghallgatáson, ahol előadásokat tartottam arról, hogy miként képzelem el az unió ezen alapelveinek fejlődését és az ügynökség konkrét munkáját. Mivel az ügynökség tevékenysége összefügg az Európa Tanács munkájával, ezért több körben tárgyaltam az Európa Tanács megfelelő szintjein, amely révén kiküszöbölhetjük a feladatkörök megkettőzését, és mindez nem hat az Európa Tanács ellenében. Ezután készült el a szöveg, és utána következett az egyeztetés a parlamenti állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságon belül azért, hogy a technikai formáknak is megfeleljünk. Ezt követte egy kétfordulós vita ezen az első helyen felelős bizottságon belül, ahol a szövegemmel kapcsolatos kérdéseket kellett megválaszolnom, majd jöttek a módosító indítványok. Ehhez a jelentéshez 120 módosító indítványt adtak be a képviselők. Ezeket gyorsan át lehet nézni, és mondhattam bármelyikre, hogy elfogadom vagy elvetem. Ha elvetem a módosító indítványokat, akkor a bizottsági szavazáskor az erősebb nyer elv érvényesül. Tehát ha azt mondom, hogy a néppárt erősebb, akkor át tudtam volna vinni a javaslatot a módosító indítványok elvetésével is. De nekem nem ez volt a célom. A 120 módosító javaslatból készítettem 24 kompromisszumos módosító javaslatot. Ez azt jelenti, hogy mindegyik politikai csoport és képviselő láthatta benne, amivel ő maga is hozzájárulna az alapvető jogok fejlődéséhez és helyéhez az unión belül, illetve az ügynökség felállításához.
– Mondana egyetlen példát a módosító javaslatokra?
– Például az, amelynek az volt a célja, hogy egy ernyőszervezetű ügynökségről beszéljünk, és ne egy harmadik vagy ikszedik ügynökség jöjjön létre. Ehelyett figyeljük a költségvonzatokat is. Ezt én is fontosnak tartottam, és nem mondott ellent az én szövegemnek, így az ez irányú módosító javaslatokból készült egy olyan kompromisszum, amely mindenki számára elfogadható. Abban szerencsés voltam, hogy senki nem ment szembe az ügynökség felállításának gondolatával. Ez az út persze sokkal több munkát igényelt, és a kompromisszumos javaslatokat három ízben kellett megtárgyalni a képviselőkkel és a különböző csoportok koordinátoraival, míg megszületett a mindenki számára elfogadható változat. Ennek az eredménye az volt, hogy a jelentés a bizottsági szavazáson csupán három ellenszavazatot kapott, ami óriási dolog önmagában véve is, és fontos a parlament plenáris ülésén való elfogadtatáshoz.
– Ugye azt mondta a bizottsági szavazás után lapunknak, hogy ez egy 2003-as döntés kivitelezése?
– Igen, 2003 decemberében született egy olyan döntés az Európai Tanácsban, hogy szükséges lenne egy ilyen ügynökség.
– A székhely Bécsben lenne?
– Ez még kérdéses, de valószínű.
– Mikor látna munkához az ügynökség?
– A bizottság úgy tervezi, hogy 2007 januárjától. Hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak ennek a munkának, azt jelzi, hogy a bizottsági szavazásra eljött Barroso bizottsági elnök, helyettese, Frattini biztos és Borrell parlamenti elnök.
– Jól emlékszem, hogy ön kisebbségvédelmi szakértő?
– Már amiatt is, hogy Erdélyben születtem, mindig is nyitott voltam a nemzeti kisebbségek érdekérvényesítési lehetőségei iránt.