A város által alapított Pécs/Sopianae Örökség Kht. tavaly tavasszal nyújtott be pályázatot az Európai Unióhoz A pécsi világörökség idegenforgalmi vonzerővé fejlesztése címen, hogy kellő előkészítés után a lehető legszakszerűbben folytathassák az ókeresztény emlékek feltárását, és védelmükről, bemutatásukról is gondoskodni tudjanak. A pályázat sikeres volt, az EU társfinanszírozásával összesen 1,5 milliárd forintos program valósítható meg. Ebből az összegből fedezik majd a régészeti ásatás, valamint a műemléki bemutatás, a turisztikai vonzerő értelmes növelésének összes költségét.
A római kori ókeresztény emlékek különös figyelmet kaptak itt a XVIII. század óta. A keresztényüldözések időszaka után (Kr. u. II–III. század) Constantinus császár tette lehetővé a vallás gyakorlását, a IV. században ezért sorra épülhettek a bazilikák, kápolnák, észak–déli tájolású sírkamrák, az utóbbiakból a legtöbb éppen Pécsett. Fölöttük több esetben megmaradt az egykori felszíni kápolna (cella memoriae), a sírkamrába ennek a bejárata előtti lépcsőn vagy lejtőn lehetett bejutni. A mai káptalani levéltár építésekor, 1780-ban került elő teljes épségben a bibliai jelenetekkel díszített Péter és Pál sírkamra, amelyet már akkor olyan értékesnek tartottak, hogy megváltoztatták miatta az eredeti tervet, és arrébb húzták fel az új épületet. Ugyancsak a XVIII. század óta ismert az északi falán fellelt freskóról elnevezett Korsós sírkamra, de ezt csak a XX. században tárták fel. A temető területén épült fel néhány más különleges épület is: a kelet–nyugati tájolású, nagyméretű mauzóleum, a háromkaréjos kis kápolna (cella trichora), az észak–déli tájolású nyolcszögű, boltíves keresztelőkápolna és a legkülönlegesebb, a hétkaréjú, kelet–nyugati tájolású építmény (cella septichora) – olvassuk Visy Zsolt (Pécsi Tudományegyetem) régészprofesszor egyik tanulmányában. Tavaly ősszel őt kérték föl az újabb ásatások irányítására.
Az ásatási bizottság februárban kiadta az engedélyt, az újabb feltárás két hete kezdődött meg. Eddig az előkészítés zajlott. A munka rendkívüli körültekintést igényel, mert óriási területet kell feltárni, és az ásatás egyik fő célpontja, a hétkaréjos sírkápolna a plébánia keleti oldalán található, nagyon mélyen. Le kell tehát ásni a plébánia alapjai alá, a mai járószint alatti mintegy hat méter mélységbe, ehhez biztosítani kell az épületet, ki kell váltani a közműveket. A plébánia keleti fala maga a középkori várfal, előtte, a keleti oldalon védőárok húzódik, amely átmegy a cella septichorán is, amelyet a XX. század harmincas éveiben részben már megástak, de vissza is temettek.
– Óriási a cella septichora jelentősége – hangsúlyozza Visy professzor –, hozzá hasonlót alig ismerünk a Római Birodalomból, párhuzamának mondható a Kölnben található, freskókkal gazdagon díszített kilenckaréjos kultikus épület, amelyet a későbbi századokban is biztosan használtak. Nagy Mihály mutatta ki nemrég, hogy a pécsi cella septichorát rendkívül tudatosan, széles körű mérnöki ismeretek alapján szerkesztették meg, milliméteres pontossággal két egymást kissé átmetsző körből. Az alaprajz a Krisztus-monogram által jelképezett nyolcszöget adja, de a nyolcadik karéj hiányzik, ezen az egyetlen egyenes falon van a bejárat. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy ez a hétkaréjú épület kultikus rendeltetésű Krisztus-szimbólum, valamilyen módon biztosan összefüggött a temetkezéssel, mert a temető területén épült, de hogy pontosan mire használták, azt még nem tudjuk.
A régészek – Visy Zsolt, Gábor Olivér, Pozsárkó Csaba és Tóth Zsolt – azt remélik, találnak olyan érintetlen római kori réteget, amely segít majd megoldani a rejtélyt. Most nyílik lehetőség arra, hogy módszeresen feltárják a cella septichorát, meghatározzák esetleges kapcsolatait a többi épülettel, és egyetlen föld alatti folyosórendszerre „felfűzzék” a többi sírkamrával, síremlékkel együtt, hozzájuk kapcsolva a bazilika előtti tér közepén lévő Korsós sírkamrát is.
A védő- és bemutatóépület programtervét Bachman Zoltán építész készítette el. A kiviteli terv megvan, de az módosulhat aszerint, hogy a régészek mit találnak. (Ebben a szakmában még a leggondosabb előkészítés után is számolni kell meglepetésekkel.) Csak remélni lehet, hogy a bürokrácia nem lassítja majd a szokásosnál jobban a munkálatokat.
Pécsnek a középkorban is fontos szerepe volt az ország életében, István király 1009-ben püspökséget, Nagy Lajos 1367-ben egyetemet alapított a városban. Vannak olyan feltételezések – bizonyítékok híján –, hogy a Mór püspöksége idején épült első bazilikába temették el Orseolo Pétert (István nővérének a fiát, második királyunkat). A régészeti kutatások azonban sokáig elsősorban a római kori emlékekre összpontosítottak. Most érkezett el az idő, amikor a szakemberek arra is választ keresnek, kimutatható-e az ókeresztény időszakban emelt épületek későbbi használata. A római koros régészek középkorra szakosodott kollégájukkal, Bodó Balázzsal szoros együttműködésben dolgoznak.
A római kori Sopianae neve nem élt tovább, de temetőjének épületeit időről időre használták. Erre mutat, hogy a középkori település egyik neve Quinque Basilicae (később Ecclesiae), illetve Fünfkirchen (öt templom) volt. Fülep Lajos és mások nyomán Visy Zsolt úgy gondolja, a név azzal magyarázható, hogy a IX–X. században öt olyan kultikus épület állhatott itt, amelyet még ekkor is használtak. Az sem lehetett véletlen, hogy István itt alapított püspökséget. „Székesegyház ott épül meg, ahol ókeresztény kultikus építmények, templomépítmények vannak… Ha viszont így van, akkor ez azt is jelenti, hogy a püspöki székesegyház és a püspöki palota nem véletlenül épült meg itt, az ókeresztény temető területén, ahol a még álló épületeket a gyér lakosság használta” – írja Visy Zsolt. Egy római kori vízelvezető árok vonalát elemezve arra az eredményre jut, hogy a középkori székesegyház helyén valószínűleg ókeresztény bazilika állt. Ha ez igaz, akkor az is feltételezhető, hogy a X. században még megvolt, és keresztény templomként lehetett azonosítani öt épületet. Lehet, hogy a mauzóleum, a nyolcszögű baptisterium (keresztelőkápolna), a cella trichora, a cella septichora és a basilica volt ez az öt épület. Hogy a feltételezés helyes-e, arra talán a mostani ásatás segít választ adni.
Igen nagy segítséget jelent a régészeknek az a térkép, amely az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet munkatársa, Pattantyús Ábrahám Miklós talaj-radarvizsgálatai nyomán készült a teljes ásatási és műemléki területről. Kirajzolódik rajta a Dóm tér alatt a középkori vár, és mutatja a mostani ásatással való összefüggéseket. Kiderült, hogy az 5. sírkamra fölött átment egy észak–déli fal, dél felé megtalálták a folytatását is. Ez a püspökvár első periódusának zárófala, amely belefut a székesegyház délkeleti sarkába, majd az északkeleti sarkánál megy tovább. Része volt a XVI. század elején épült Szatmári-palotának, amely a korábbi várfal felhasználásával épült, és a török kiűzése után még állt. A palota nyugati falát a száz évvel ezelőtti műemléki munkák során is megtalálták, csak nem mérték föl. A radarképen jól látszik ez a fal, a mostani ásatás első napján megtalálták – néhány órával azután, hogy Visy Zsolt az ásatási terület szélén álldogálóknak a radartérképet felmutatva pontosan megmondta, hol húzódik. Egy okkal több, hogy még nagyobb várakozással figyeljünk a régészek munkájára. A technikai eszköz valódi segítséget csak akkor jelent, ha az eredményt szakértők értelmezik.
origo.hu
Tasnádi Péter elárulta, hogyan élheti túl Gyárfás Tamás a börtönt
